Érzékenyítés színházi előadás keretében

Az előadás a látáson kívüli érzékelésre helyezte a hangsúlyt.

Az ismerős szívfacsaró történetben a nagypapa utolsó vacsorájának voltak a jelenlévők tanúi, aki azért indul el a „Büdösbe”, vagyis a mérgező gázokkal telített barlangba, hogy a családnak ne legyen többé a terhére. Bár a novella régen született, sajnos ma is aktuális: a szegénység jelen van mindennapjainkban.

A VGYKE egyik látássérült munkatársa úgy fogalmazott, hogy örül és hálás azért a sorsnak, hogy „csak” látássérült, és nem kell átélnie a hajléktalan sorsot. Egyszóval mi látássérültek is érzékenyültünk.

Az átéltek feldolgozásában a színtársulathoz kötődő pszichológus segített bennünket. Csoportokat alkottunk, és különböző élethelyzetekbe (látássérült, hajléktalan, állami gondozott, átlagos) képzeltük magunkat, és egymás karjának megérintésével jeleztünk a többieknek, hogy a hallott állítások igazak-e ránk. Ez szép befejezése volt az estének, tovább segítette az átéltek feloldását, és a kapcsolatteremtést egymás felé – olvasható Acsay Péter és Krayné Faragó Zsuzsanna Közösségi civil szervezők írásából.