Eszter kitartása, szorgalma példa sorstársainak is

Magyar Eszterről két éves korában bizonyosodott be, hogy hallássérült. A gyógypedagógusi és a szurdopedagógusi segítségnek, a rengeteg gyakorlásnak és kitartásnak köszönhetően leküzdötte a hátrányát.

– Rossz érzés látni, ha egy sorstársam nehezen boldogul a mindennapokban, ha nem tudja megfelelően kifejezni magát. Ezért is gondolom úgy, hogy jeltolmácsként esetleg segítséget nyújthatnék – mondta Magyar Eszter. Az Őcsényben élő, hallássérült, 23 éves nő számára ez lehet a következő cél. Ám előbb decemberben államvizsga vár rá, Eszter ugyanis a Kaposvári Egyetem végzős hallgatója természetvédelmi szakon. Elmondta, hogy vadász édesapja szerettette meg vele a természetet. Sokat járták együtt az erdőt, gombát gyűjtöttek, figyelték az állatokat. A pályáját is környezetvédelmi területen képzeli el.

Jelenleg diákmunkát végez az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet, Dél-Dunántúli Regionális iroda Szekszárdi Kirendeltségén, illetve a szekszárdi önkormányzatnál is dolgozott a nyáron. Az volt a feladata, hogy felmérje a város fáit, ezért hatalmas térképpel a kezében járta az utcákat, vizsgálta a fákat, emiatt többen turistának nézték, és felajánlották a segítségüket.

Az, hogy Eszter ma ilyen könnyen tud kapcsolatba lépni az emberekkel, a gyógypedagógusi és a szurdopedagógusi segítségnek, a rengeteg gyakorlásnak és persze a fiatal nő kitartásának köszönhető.

Kétéves korában bizonyosodott be róla, hogy hallássérült. Ekkor hallókészüléket kapott, és a család kapcsolatba került kaposvári utazótanárokkal, akik felkeresték őket az otthonukban, és elkezdődhetett a kislány fejlesztése, beszédtanulása. Segítséget jelentett a fejlődésben az öccse, hiszen a két évvel fiatalabb testvérrel szinte egy időben kezdtek beszélni. – Márkkal szoros a kapcsolatom, nagyon jó testvérek vagyunk – osztotta meg velünk Eszter.

Az édesanyja, Magyarné Szép Hajnalka hozzátette: mindennapos küzdelem volt a beszédtanulás. Annak idején igen nagy eredményként könyvelték el, hogy az óvodai ballagási ünnepségen Eszter el tudott mondani egy rövid versikét.

Az általános iskolai évek alatt sem volt még tökéletes a beszéde, ám mire középiskolás lett, már semmit nem lehetett észlelni abból, hogy korábban nehézségei voltak. Ennek ellenére Eszter még most is úgy érzi, különbözik másoktól. De hozzátette, ez talán a félénkségéből adódik, mások ugyanis ezt soha nem éreztették vele. Bárhova megy, szeretik, elfogadják, becsülik a szorgalmát.

– Annyiszor lehetünk rá büszkék. Sokszor az ő okos megnyilvánulásaiból tudunk erőt meríteni – fűzte hozzá az édesanya. Hajnalka elmondta, hogy lányuk születése előtt nem sokat tudtak arról, milyen kihívásokkal kell szembenézniük.

Ma viszont már ő segít más családoknak szülői tapasztalataival és szakmai tudásával, hiszen gyógypedagógusként szurdopedagógusi képzettséget szerzett, és így negyedik tanéve hallássérült gyerekek fejlesztésével foglalkozik. Jelenleg Szekszárd, Bonyhád és Paks térségében, tíz településen, tizenhárom integráltan tanuló gyermeket lát el, illetve két 3 év alatti kicsi fejlődését segíti.

Hajnalka kiemelte, hogy egy hallássérült gyermek esetében nagyon fontos a korai felismerés és fejlesztés. A legnagyobb gond a beszédben jelentkezik, ám implantátummal és korszerű hallásjavító készülékkel szinte százszázalékos javulást lehet elérni. Mint mondta, nagyon sokat fejlődött a technika ahhoz képest, amikor még Eszter volt pici. Akkor még internet sem állt rendelkezésre, ma viszont a szülők már sok mindennek könnyen utána tudnak nézni, és egyszerűbben kapcsolatba tudnak lépni egymással. – Mindig elmondom a családoknak: nincsenek egyedül, van segítség. Azt látom, hogy személyes érintettségem okán nagyobb bizalommal fordulnak hozzám a szülők, bátrabban mernek kérdezni – tette hozzá Hajnalka.

Arról is beszélt, hogy számukra nagy segítséget jelentett a húsz éve – bejegyzett civil szervezetként tíz éve – működő Hallod!? Szülőklub Egyesület.

A kaposvári Duráczky József Módszertani Központ szakmai támogatását élvező szervezet amellett, hogy segítséget nyújt a fejlesztésben, évente három-négy alkalommal szülőtalálkozókat is szervez. A távolság miatt azonban nem mindenki tud ezeken részt venni, így a Tolna megyei családok részéről felmerült az igény, hogy helyben is legyen számukra egy klub. Így nemcsak Eszter, hanem édesanyja számára is megvan a következő cél.

Forrás:teol.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.