Félrevezették a rokkantnyugdíjasokat?!

A Hírhatár egy korábbi, Kiestek a zsiványok a rokkant ellátásból?! című írása nem kis felháborodást keltett az érintettek körében. Akkor, Obersovszky Péter 2012. 11. 09-én az MTV reggeli műsorában érdekes elszólással kezdte a rokkantakról szóló műsorát. Nevezetesen: a „csökkent képességűek munkához való lehetőségeit” említette, amire Korózs Lajos rögtön reagált, felhívva a kérdező figyelmét a pontos kifejezés fontosságára, vagyis arra, hogy itt megváltozott munkaképességű emberekről beszélhetünk.

Csökkent képességűnek nevezni embereket általánosan nem túl hízelgő, akkor sem, ha adott csoportokra a munkaképesség, vagy egyéb funkció vonatkozásában áll ez fenn.

Általánosan csökkent képességűnek nevezni embereket kifejezetten sértő. De ez még csak a bevezetés volt. A beszélgetés vége felé Obersovszky, a felülvizsgálatok kapcsán olyat mondott, amire az egész rokkant társadalom felhördült: „kiestek a rendszerből a zsiványok”.

És itt most érdemes megállni – figyelmébe ajánljuk minden olvasónknak azt a nyílt levelet, amit egy, nevezzük akkor nevén: „rendszerből kiesett zsivány”, Kollár Tibor, volt bányász küldött szerkesztőségünknek, és amit változatlan formában adunk közzé.

„No, akkor most veszek egy mély lélegzetet, és lassan mondom, hogy Obersovszky Péter is megértse:

Én Kollár Tibor, bányabalesetben megsérült, korábban véglegesített állapotú baleseti rokkantsági nyugdíjas, volt csapatcsillés, segédvájár, vájár, csapatlakatos, robbantómester, aknász, gázmérő, bányamentő (Obersovszky terminológia szerinti zsivány) kiestem a rendszerből. Az én egészségi állapotomat, munkaképességemet korábban három kártérítési perben vizsgálták, és a legfelsőbb szintű orvos-szakmai szakértői szerv, az Egészségügyi Tudományos Tanács szakvéleménye alapján mindhárom perben jogerős ítéletben mondták ki, hogy rokkant vagyok. 2009-ben véglegesítettek is.

2011-ben azonban meghozták a mengele-törvény néven elhíresült 2011.évi CXCI. „törvényt”, amely megfosztotta a rokkantsági nyugdíjasokat a nyugdíjjogosultságuktól, vagy legalábbis egyértelműen ilyen látszatot kelt. A törvény direkt módon nem helyezte hatályon kívül a nyugdíjmegállapító társadalombiztosítási határozatok, jogerős ítéletek százezreit, csak nem hajlandó az érvényességükről tudomást venni.

Megtehette volna a törvényhozás, hogy kimondja nyíltan, hogy hatályon kívül helyezi nyugdíjmegállapító határozatokat, ítéleteket, és/vagy kötelezik az eddig rokkantsági nyugdíjasokat felülvizsgálatra. 2/3-al simán átment volna a törvényhozáson. Ekkor teljesen egyértelmű, tiszta helyzet áll elő. Az alkotmánybíróság, meg a strasbourgi bíróság világos helyzet alapján dönthet, hogy elfogadható-e ilyen jogfosztás vagy sem, zsivány-e a törvényhozás, vagy sem.

De a törvény új ellátási formákat vezetett be, és azt mondja, hogy az 57 év alatti III. csoportú rokkantsági nyugdíjasok nyugdíját 2012. január 01-től rehabilitációs ellátásként folyósítja. Az újfajta ellátásokra való jogosultságokat brutális, embertelen minősítési szempontok alapján határozzák meg. Ezeket a szempontokat azonban csak 2012. február 14-én hirdették ki, amikorra már a rokkantnyugdíjasok nagy hányada „önként” a nyugdíjjogosultsága elvesztése miatti félelmében kérte azon szempontok szerinti felülvizsgálatát, amely szempontokat nem is ismerhetett meg 2012. február 14-ig. Ezen szempontok embertelenségéről elég csak annyit elmondani, hogy egy combközéptől amputált lábú személynek 36% össz-egészségkárosodás állapítható meg. Nem rokkant, de még csak megváltozott munkaképességűnek sem minősül ez alapján. Semmilyen rendszer pénzellátásra nem jogosult.

A törvény kihirdetése után a nyugdíjfolyósító tájékoztató levelet és kitöltendő nyilatkozatmintát küldött nekem, amiben nyilatkoznom kellett volna, hogy a „2011. évi CXCI. törvény ismeretében” komplex felülvizsgálatomat kérem. Nekem megvan az a jó szokásom, hogy elolvasom, amit alá akarnak velem írattatni, és csak akkor írom alá, ha az valós, és érdekeimnek megfelelő nyilatkozat. Úgyhogy alaposan tanulmányoztam a törvényt.

De hiába. Nem értettem, hogy ez a törvény megfoszt ténylegesen is a járulékfizetéstől, jóhiszeműen és véglegesen megszerzett nyugdíjjogosultságomtól, vagy sem. Miért kérnék én a véglegesen megszerzett nyugdíjjogosultságom helyett olyan ellátást, aminek a jogi védelme is, kondíciói is lényegesen rosszabbak, ugyanakkor a jogosultsági feltételei sokkal szigorúbbak, sőt kifejezetten brutálisan embertelenek. Én a jóhiszeműen megszerzett nyugdíjjogosultságomat kívántam megtartani, önző zsivány módon.

Mentségemre legyen mondva, erre egy korábban zsiványsággal vádolt fair play favorizátor ember levele is biztatást adott. Azt írta nekem ez a fair play favorizátor ember 2010-ben:

„A Fidesz szerint a nyugdíjasoknak garanciára van szükségük. Biztosítanunk kell, hogy mindenki, aki ma nyugdíjat kap, a jövőben is hiánytalanul megkapja a nyugdíját. (…) Szeretném Önt is tájékoztatni, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség, kormányra kerülése esetén, mindezeket garantálja a nyugdíjasok számára.”

Obersovszky úr ismeri is ezt fair play favorizátor embert, hiszen amikor őt vádolták zsiványsággal, riportot készített vele, és megható együttérzéssel viseltetett vele szemben. Hogyan is gondolhattam volna komolyan, hogy a mengele-törvény valóban megfosztana a nyugdíjjogosultságomtól, amikor a törvényt az a fair play favorizátor ember írta alá, aki korábban arra adott garanciát, hogy ez nem történhet meg velem?

De hát akkor mit jelent az, hogy a rokkantsági nyugdíjat rehabilitációs ellátásként folyósítják? Nekem is, akinél jogerősen, véglegesen eldöntött kérdés, hogy nem vagyok rehabilitálható. Meg egyébként is, mit jelent az, hogy rokkantsági nyugdíjat rehabilitációs ellátásként folyósítanak? A rokkantsági nyugdíj folyósítása a társadalombiztosításban a kockázatmegosztáson, és a járulékfizetésen alapuló fizetési kötelezettség, amennyiben bekövetkezik, fennáll a kockázati esemény (megrokkanás). Mi az, hogy azt másként folyósítják?

Ha bárkinek (államnak is) hiteltörlesztési kötelezettsége van, megteheti, hogy a hiteltörlesztést bankárellátásként folyósítja, és felszólítja a bankárokat, komplex rászorultsági felülvizsgálatra? Megteheti, legfeljebb kiröhögik, és lezsiványozzák. De a „bankárellátást” továbbra is hiteltörlesztésként könyvelik. Ha én vásárlással egy aranygyűrűre szereztem tulajdonjogot, az átadható nekem rézgyűrűként, és újabb, utólag támasztott feltételekhez kötve?

Én elég mélyről jöttem, (kb. 700 méter) de sehol nem tapasztaltam ilyen erkölcsi mélységet, ahol ez elfogadható. Mondjuk a zsiványok életét, szabályrendszerét nem ismerem, de ott lehet, hogy ez elfogadható. De egy társadalom, egy állam, csak nem működhet így.

Ebből kiindulva megkérdeztem a tájékoztató levelet író nyugdíjfolyósító igazgatóságtól, hogy:

„Amennyiben nem kérem a komplex felülvizsgálatomat 2012. március 31-ig, – álláspontjuk szerint – elveszítem-e a megszerzett jogomat a baleseti rokkantsági nyugdíjra is?”

Érdemi választ nem kaptam, csak mellébeszélést, és a már egyszer kiküldött nyilatkozatminta újbóli kiküldését:

„Aki 2012. március 31-ig nem kéri a komplex minősítés elvégzését, a rehabilitációs ellátásra való jogosultsága 2012. május 1. napjával megszűnik.”

Ez a törvény szövegéből is teljesen világos nekem, de nem ezt kérdeztem. Én nem igényeltem ezt a „rehabilitációs ellátást”, ami nem nyugdíj, hanem szociális segély típusú ellátás. Én a nyugdíjbiztosításom alapján járó baleseti rokkantsági nyugdíjat igényeltem, és azt állapították meg nekem véglegesen.

Kértem ismételten, hogy válaszoljanak, nyíltan, kertelés, mellébeszélés nélkül:

„Az Önök hivatalos álláspontja szerint elveszítem-e a jóhiszeműen, jogerős határozattal megszerzett jogomat a baleseti rokkantsági nyugdíjra is, amennyiben nem kérem a komplex minősítés elvégzését? Ha igen, mely jogszabály mely paragrafusa, bekezdése írja elő a jogerős határozat hatályon kívül helyezését?”

Erre már 2 oldalas mellébeszélés érkezett, de azt nem tudtam meg, hogy a nyugdíjjogosultságom megszűnik-e vagy sem.

A teljes levelezés ITT olvasható (szerk.).

A törvény többszöri átolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy a „komplex felülvizsgálat” kérésével én magam mondanék le a rokkantsági nyugdíjjogosultságomról. Lényegében erről szól a törvény. Jogilag nem elveszik a nyugdíjjogosultágot (legalábbis nem egyértelműen, a nyugdíjmegállapító határozatokat nem helyezték hatályon kívül), hanem olyan helyzetbe hozzák a rokkant személyeket, hogy önként mondjanak le róla. Kérjék helyette a mengele-törvény szerinti újfajta „ellátásokat”.

Nagyon érdekes és árulkodó, hogyan minősíti át a mengele-törvény a rokkant személyeket „megváltozott munkaképességű” személlyé. Noha a törvény a címe szerint a „megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról” szól, éppen a „megváltozott munkaképességű személy” fogalma nincs az értelmező rendelkezések között definiálva. Azonban a 2. §-ban mégis definiálva van, az alábbi rafinált rekurzív hivatkozással:

2. § (1) Megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű (a továbbiakban: megváltozott munkaképességű személy).

Mivel a rokkantak a komplex minősítést, a saját döntésük alapján „önként” kérik, a saját döntésükkel kikerülnek a rokkant státusból, és a lényegesen bizonytalanabb „ellátott” státusba kerülnek, vagy abba sem. Ez esetben már semmit nem számít a bíróságok jogerős ítélete. Ha valakiről háromszor is megállapította a bíróság, hogy rokkant, nem számít, ezt az áldozat saját kérésére felülírhatják már a mengele-bizottságok. Hiába van jogerősen megállapítva véglegesség, saját kérésre ez is felülírható.

Amikor a konvergenciaprogramban bejelentették, hogy a rokkantnyugdíj rendszerben hány százmilliárdot terveznek megspórolni, egyértelmű volt, hogy felülvizsgálatok szempontjait nem az egészségi állapot, hanem a fiskális szempontok fogják meghatározni. Ezért lett olyan brutális, amilyen lett.

Én ehhez nem kívántam statisztálni. Nem kértem ezt a felülvizsgálatot, én a baleseti rokkantsági nyugdíjjogosultságom tiszteletben tartását kértem. A rehabilitációs ellátásom megszüntették, rendben. Nem kértem én azt. De mi a helyzet a baleseti rokkantsági nyugdíjjogosultságommal? Érdekes módon, ennek meglétéről, vagy megszűntéről nem hajlandó senki hivatalosan nyilatkozni.

Ugyanakkor fizetni sem fizetik a nyugdíjam, hét hónapja. Határozatot sem hoznak a nyugdíjjogosultság megszüntetéséről, ami ellen jogorvoslattal lehetne élni.

Szóval, ki itt a zsivány?

Tisztelettel: Kollár Tibor”

A levél elolvasása után joggal merülhet fel bárkiben a kérdés – lehet, hogy manipulálták az érintetteket, netán beszélhetünk arról, hogy megtévesztették őket, vagy akár az is kijelenthető, hogy törvényellenes volt a kötelező önkéntes felülvizsgálatok elrendelése? Lehet, hogy az tette jól, aki nem vetette magát alá a megtévesztő „komplex felülvizsgálatnak” – kötelező, önkéntes alapon, még annak ellenére is, ha emiatt most semmilyen juttatást sem kap?

Ez utóbbihoz tartozik az a fontos hír, miszerint az Alkotmánybíróság 2012. november 26-i ülése foglalkozik ezzel az üggyel, az Állampolgári Jogok Biztosa által kezdeményezett előterjesztéssel kapcsolatosan. Az AB soron következő ülésén a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 7. § (4) bekezdés alaptörvény-ellenessége megállapítására irányuló indítványt vizsgálja majd (II/3283/2012).

Csak bízni lehet abban, hogy 26-án hétfőn (!) a közel 200 ezer megváltozott munkaképességű, illetve rokkant embert érintően kedvező döntés születik, a hovatovább társadalmi robbanást is okozható, a legelesettebb, legkiszolgáltatottabb embertársainkat sújtó igen igazságtalan döntés vonatkozásában. Eltörlik, vagy az igazságosság elve alapján olyan döntés születik, amivel megszűnik több százezer ember méltánytalan helyzete, csak azért, mert esetleg néhányan kihasználták, visszaéltek a rendszer hibájából adódó lehetőséggel.

Adta hírül a pestmegyei-hirhatár.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.