Foglalkoztatási reform: nagy a bizonytalanság, sok a kérdőjel

Lezárulni látszik az a hosszú folyamat, ami a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának reformját tűzte ki célul. Három szervezet (Kézenfogva Alapítvány, Salva Vita Alapítvány, MEOSZ) munkatársával beszélgetett a Civil Hírek arról, hogy mi változott eddig, illetve mire lehet számítani a reformot követően.

Az átalakítás mellé persze számokat is nyilvánosságra hoztak: eszerint hétezerrel növekszik a támogatott foglalkoztatottak száma, s így körülbelül harmincezren dolgozhatnak annál a 326 vállalkozásnál, amelyek már megszerezték az akkreditációs tanúsítványt.

Azt még nem látni, hogy a gyakorlatban hogyan működik majd a rendszer, ehhez több időnek kell eltelnie. Egyelőre annyi biztos, hogy „egyszerűsítették a korábban nagyon bonyolult szabályozást, amikor sokféle ellátás sokféleképpen járt” – mondta el a Közelképnek Végh Katalin, a Salva Vita Alapítvány ügyvezetője, majd hozzátette; nehézségek már most is adódnak.

Friss a dolog

„Egyelőre nagyon frissek a jogszabályok és azok a rehabilitációs szakigazgatási szervek, melyeket az új jogszabály alapján létre kellett hozni, még nem mindenhol működnek száz százalékosan. Ez azt jelenti, hogy az ügyfelek nem mindig kapnak időben megbízható választ a kérdéseikre. Az ellátórendszer sincs még teljesen fölkészülve az új helyzetekre. Hosszabb az átfutási idő, sokszor tanácstalanság jellemző, bár ez minden jogszabályváltozásnál előfordul” – vázolta Végh Katalin.

„A fogyatékos személyek foglalkoztatását szabályozó teljes ellátórendszer megváltozott, az egyszerűsített akkreditáció ennek a záróakkordja” – ezt már Kogon Zsófia, a Kézenfogva Alapítvány munkatársa mondta a Közelképnek. „Eddig egy szétforgácsolódott, töredezett rendszerben működtek az úgynevezett védett foglalkoztatók, különböző finanszírozási lehetőségekkel, míg január elsejétől egységesítették az akkreditáció rendszerét. Most már nincs olyan különbségtétel, mint az alap akkreditációs tanúsítvány, rehabilitációs, tanúsítvány és kiemelt tanúsítvány. Most már csak egyfajta akkreditációs tanúsítvány létezik.”

Végh Katalin szerint ezzel az újfajta minősítéssel és rendszerrel vannak, akik jobban járnak, és vannak, akik rosszabbul. Alapítványuk hagyományosan értelmi sérült és autista emberekkel foglalkozik és csak néhány éve megváltozott munkaképességűekkel. „Tapasztalataink nagy része az értelmi sérült emberekkel kapcsolatos, és ott kisebb volt a hatásuk ezeknek a jogszabályváltozásoknak, mint mondjuk a mozgáskorlátozott emberek körében vagy az egészségkárosodottak esetében.”

Néhány évvel ezelőtt jelentősen emelkedett a fizetendő rehabilitációs hozzájárulás azon cégek esetében, akik nem foglalkoztatnak kellő létszámban megváltozott munkaképességű embereket. „Ez nagy keresletet teremtett a munkáltatók részéről, de a kereslet és a kínálat nem mindig van összhangban, azaz nem pont olyan szakmai képzettséggel és tapasztalattal keresnek munkaerőt, mint amivel ez a célcsoport rendelkezik” – tette hozzá.

Százalékok bűvöletében

„2013-tól jelentősen csökken az a normatív összeg, melyeket a foglalkoztató szervezetek igénybe tudnak venni. Eddig a fogyatékos személyek foglalkoztatásához kapcsolódó bértámogatás 100 százalékos volt, most ez a támogatás már csak 75% lehet, ami azt jelenti, hogy a fennmaradó 25 százalékot a szervezeteknek saját maguknak kell kitermelni” – vázolta a további változásokat Kogon Zsófia.

Szintén változást jelent, hogy a fogyatékos és megváltozott munkaképességű személyeket alapvetően két kategóriába lehet besorolni ezentúl. „Vagy tranzit, vagy tartós foglalkoztatási rehabilitációs igényt tud megállapítani az erre szánt bizottság. Ezekhez különböző források kapcsolódnak. A tartós foglalkoztatás egy időkorláthoz nem kötött, és az előbb említett 75 százaléknak a 100 százalékát jelentő bértámogatást jelent, míg a tranzit foglalkoztatás egy hároméves foglalkoztatást takar, utána meg egy nyílt munkaerő piacra kikerülést felételez, és a 75 százalékos bértámogatást fokozatosan csökkenti. Ezáltal egyfajta pénzügyi nyomás van a munkáltatókkal szemben, hogy a kivezessék a fogyatékos személyeket a nyílt munkaerőpiacra” – magyarázta.

Tehát ha egy cég tranzitfoglalkoztatást végez, akkor önerőből kell valahonnan előteremtenie a dolgozó bérének 25 százalékát. Ez a mai helyzetben elég nagy gondot okozhat az egyes vállalkozásoknak. „Ahhoz, hogy a szervezetek ezt a 25 százalékot kitermeljék komplex támogatásra lenne szükségük, hogy felkészüljenek erre az időszakra. A KézenFogva Alapítvány 2006 óta fejleszti és működteti az Aktív Műhely Foglalkoztatást Fejlesztő Eszközrendszert, amiben modellkísérleti jelleggel már fejlesztettünk szervezeteket és segítettük ezt a fajta vállalkozási szemlélet megerősítését, társadalmi vállalkozások létrehozását. Vannak benne sikereink, de úgy látszik, hogy ehhez legalább két év kell, mert egyik pillanatról a másikra egyik szervezet sem tud ilyen bevételnövekedést elérni. Kutatásaink bizonyítják, hogy a szervezetek egy részének a bevételei maximum 5 százaléka származott a piacról, illetve a vállalkozó tevékenységből. Ehhez képest a 25 százalékos piaci bevétel az egy elég nagy ugrás, amit felkészítés nélkül nem biztos, hogy meg tudnak teremteni szervezetek.”

Abban Kogon Zsófia és Végh Katalin is egyetért, hogy szükség volt a rendszer reformjára, viszont érezhető egyfajta bizonytalanság, már csak azért is, mert a sok szám közül egyelőre a legfontosabbat még nem hozták nyilvánosságra, jelesül, hogy a reformok bevezetése után mennyi pénzt szán az állam minderre. „Január elejére ígértek döntést a keretszámokkal kapcsolatban” – tudtuk meg a Kézenfogva Alapítvány munkatársától, aki hozzátette: „A bizonytalanságot érezzük, és azt is, hogy nem teljesen érnek össze a rendszerek. Biztos, hogy a jelenlegi helyzet átmeneti időszak lesz minden szervezet életében. Egy éves időszakról lehet szó, de hogy az eredményeket lehessen elemezni, kutatni a hatásokat, arra lehet, hogy kettő évre is szükség lesz.”

Nincs fogadókészség

„A tranzitfoglalkoztatás bevezetésével az a probléma, hogy nincs fogadókészség a nyílt munkaerőpiacon, nem tudom hány embert tudnak majd tranzitálni azok, akik a tranzitfoglalkoztatást vállalták” – mondta a reformokkal kapcsolatban Hegedüs Lajos, a MEOSZ elnöke.

Ezzel kapcsolatban Végh Katalinnak az a meglátása, hogy „akik kiszorultak a munkaerőpiacról, azoknak több év után nagyon nehéz oda visszatérni, mert mások az elvárások és a körülmények. Segítség nélkül ez a legtöbbjüknek nem is megy, viszont azok a szervezetek, akik ebben segítséget tudnak nyújtani, nem rendelkeznek megfelelő kapacitással, bővítésre egyelőre nincs lehetőség. Pedig óriási keresletnövekedés van munkavállalói és munkáltatói oldalról, de azok a kapacitások, amivel a két oldalt össze tudnánk hozni nagyon kicsik. Ez a legnagyobb gátja annak, hogy fölgyorsuljon ez a folyamat.”

„Gyakorlatilag reformként azt lehet értékelni, hogy megszűntek a korábbi védett szervezeti státuszok, a védett szervezeti szerződések, amelyek egy magasabb támogatási szintet tettek lehetővé. De nem oldódott meg az a probléma, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akik a védett szervezetekben súlyos fogyatékosként dolgoztak. Sőt, ők vannak a legnagyobb bajban, mert ha csökken a támogatási összeg, akkor tőlük fognak megválni” – mondta Hegedüs Lajos.

A munkáltatók a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal honlapján pályázhatnak, ahol megtalálhatóak a tudnivalók és finanszírozási lehetőségek is.

Forrás: civilhirek.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .