Fogyatékosok költöznek a szomszédba… – jegyzet

Van még pár vizsga emberségből, demokráciából, és azt kell mondjam ? józanságból, amit biztos vagyok benne, hogy Bélapátfalva is le fog tenni. Nem rossz emberek élnek ott, csak rossz köröket futnak azok, akik most pánikolnak. A fogyatékos embereket hosszú évtizedekig tudatosan láthatatlanná tették, elzárták előlünk.

Egy régi körgangos házban lakom Budapesten. Az a fajta, aminek kettő udvara is van, és amiben az udvarok meglehetősen kicsik, a lakások nagyon közel vannak egymáshoz.
Lakik ebben a házban egy Down-kóros (középsúlyos mértékben fogyatékos) fiatalember a szüleivel, két szinttel alattunk rézsútosan szemben. Ha kilépek a körfolyosóra, ha akarom, ha nem, az ő mindig nyitva lévő ablakukat látom, ahogy tesznek-vesznek a konyhában. A 20-as éveiben járó fiatalember is lát minket. Amint kilépünk, szalad a lifthez, hívja fel magához és mikor a lift a mi emeletünkön megáll csodák csodájára ő áll benne valamifajta komoly kötelességtudattal az arcán.

– Hanyadik? ? kérdezi, kerülve a szemkontaktust, a kapcsolókat bűvölve, mint egy gondos liftes fiú.

– A földszintre megyünk. ? mondom neki, és ő már nyomja is a gombot.

Lakik aztán itt egy nagy fekete kutyás nő, akinek mindig van véleménye arról, a mi kutyánknak hova kéne pisilnie. És a földszinten lakik egy utcazenész fiú, akinek nem akármilyen hangszere van, hanem egy asztalnyi méretű tolható xilofonja és sokszor egész délutánokat azon gyakorol. Klasszikusoktól a Coldplay-ig található a repertoárjában minden. Tegnap a tűzijátékra menet láttam játszani a Vörösmarty téren, tényleg nagyon ügyes. Igazolhatom, gyakorol is tisztességgel.
Van aztán a harmadik kutyás család, éppen mellettünk, egy titokzatos nagyon lepukkant lakásban, ahol örökké ugatnak a kutyák, de még sose látta őket senki. Lakik azonban macska is itt, egy szőke diáklányé, és bevallom a mi kutyánk hangos riadalmat keltve megkergette már párszor. A másik szomszédomnak meg papagája van, ki van téve a kalitkája az ablakba, ahogy elmegyek mellette a folyosón gyanakodva forgatja a kis fejét. Ez a szomszédunk, ha bőrszín alapján kéne ítélni, azt mondanám van benne egy vonó. Mi meg szingapúri feleségemmel hozzuk a ?megesznek minket a sárgák” vonalat ha éppen ahhoz szottyanna kedve valakinek, hogy elkezdje kimazsolázni, ki lakhat egy ilyen házban, és ki nem?

Vannak aztán a szép diáklányok, akik kijárnak a folyosóra cigizni, és a szintén meglehetősen dekoratív hölgy, a szép ajtós lakásban a mercédeszes barátjával. A cigiző lányok mindig mosolyogva köszönnek, a mercédeszesek inkább hűvösen. Van az udvarban pedikűrös, villanyszerelő, néhány szellemként közlekedő, a létezéséért is elnézést kérő lassú nyugdíjas és rengeteg 1-2 napra beköltöző külföldi turista. A lakások közül sokban nem lakik senki, bérelni lehet őket és bérelik is. Sokszor hajnalban érkeznek, zörgős, húzható poggyászukat ugráltatva a kaputól a liftig vezető macskakövön. Máskor meg hajnalig mulatva, miután bezárt már az ír kocsma is, és a háznál folytatják a bachelor partit.

Mi is megérjük a pénzünket, nem elég, hogy ázsiai a feleségem még a kéthónapos kisbabánk is kiereszti a hangját, napszaktól függetlenül bármikor, ha úgy tartja kedve. Ráadásul van egy ördög rossz kiskutyánk, aki csak nem oda a pisil, ahova a szigorú néni megengedné neki.

Így élünk mi csendesen ebben a körfolyosós házban, ami sok tekintetben emlékeztet engem az Égig érő fű című filmre, Poldi pácsival és a még gyerek Ulmann Mónikával. Szeretek itt lakni, még kb. 4 hónapig maradunk és biztosan hiányozni fognak azok a fülledt nyári esték, amikor minden ablak nyitva, jön föl a vacsorák illata, a különböző TV csatornák hangja, beszélgetés, veszekedés, éjfél körül meg lassan, lámpánként elcsendesül minden, már ha a turisták is így akarják.

És akkor most jön a találós kérdés…Ki a kakukktojás? Kinek nincs helye ebben a lépcsőháznyi közösségben? Ki az, akit ki kéne tenni, vagy be sem kéne engedni, mert zavaró, vagy nem úgy viselkedik? Minket a pisilő kiskutyával? A coldplay-t ezredszer is elgyakorló zenészt? Az önkéntes rendőr kutyás nőt? A cigány-gyanús papagájost, vagy a beképzelt széplányt?

A Bélapátfalviak szerint a középsúlyos fogyatékos emberek azok, akik nem valók közösségbe. Legalábbis erről árulkodik ez a bejegyzés és az alatta lévő kommentárok. Hosszú évek huzavonája után elindul végre a nagy, zárt fogyatékos intézmények kiváltása és a tervek szerint első körben mintegy 1500 korábban mindentől elzárt ember költözik vissza a közösségbe. Lakásokba, 10-12 fős lakóotthonokba, ahol fityulás nővérek helyett a beilleszkedést segítő szociális munkások támogatják majd őket. Bélapátfalva, ahol létezik zárt, fogyatékos intézmény, a jelek szerint az egyike lehet az első intézményeknek, amit emberi léptékű, családias szolgáltatások váltanak fel.

Én, ha bélapátfalvi lennék, büszke lennék erre. Pogácsával, jó szóval, szeretettel fogadnám az új lakókat, akik higgyék el nekem, semmivel sem lesznek zavaróbb vagy ijesztőbb szomszédság, mint bárki a falu jelenlegi lakói közül.

Javasolnék a bélapátfalvaiaknak és sok-sok magyar település lakóinak, akik még nem is tudják, hogy hamarosan hozzájuk is új szomszédok érkeznek, hogy menjenek el a Csongrád megyei Derekegyházra. Ott 1998-ban végigjárták ugyanezt a történetet. Egy korábbi bejegyzésben részleteiben megörökítettem az ottani fogyatékos intézményből kiköltöző emberek és a falu viszonyának történetét.

Nem hibáztatom a bélapátfalvaiakat. Jobban aggódom a helyi hatóságok miatt, akik esetleg a mostani ellenállás mentén megakadályozzák majd az intézmény kiváltását, inkább nem kérve a majd 1 milliárdos EU támogatásból. Derekegyházán még népszavazást is elrendeltek a helyi potentátok, hál’ Istennek a bíróságnak helyén volt az esze, és ítéletben mondta ki, hogy Magyarországon senki szabad költözését nem lehet népszavazással megakadályozni. A helyzeten azonban nem a verdikt, hanem a közelség változtatott. Alig egy éve az m1 stábja forgatott a faluban, és a valaha nagy felzúdulást kiváltott első lakóotthon mellett ma már kettő másik is működik a lakosság teljes támogatásával és szerető befogadása mellett.

Van még pár vizsga emberségből, demokráciából, és azt kell mondjam ? józanságból, amit biztos vagyok benne, hogy Bélapátfalva is le fog tenni. Nem rossz emberek élnek ott, csak rossz köröket futnak azok, akik most pánikolnak. A fogyatékos embereket hosszú évtizedekig tudatosan láthatatlanná tették, elzárták előlünk. Fogalmuk sincs az embereknek, hogy kik ők, mire képesek, milyenek lehetnek. Nem csodálkozom rajta, hogy a félelem az első reakció, de a saját bőrömön megtapasztalva tudom, hogy ez a félelem alaptalan.

Tanúbizonyságul íme az m1 Derekegyházon forgatott filmje: (ha a videó nem lejátszható itt a link hozzá:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/01/30/21/Amikos_a_falak_leomlanak.aspx )

Adta hírül annyit.blog.hu és meosz.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.