Fogyatékossággal élő gyermekek oktatása: a MEOSZ sürgős intézked

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége szerint rendszerszintű változtatásokra van szükség ahhoz, hogy az oktatás a mozgássérült, fogyatékos gyermekek egyéni szükségletei szerint működhessen. Az inkluzív oktatásra való áttérés tovább nem halasztható, kodifikált határidőkre van szükség. Növelni kell a fejlesztést végző szakemberek számát, felül kell vizsgálni a szakértői bizottságok működését is – áll többek közt abban a javaslatban, amelyet a Szövetség az Országos Fogyatékosságügyi Tanácsnak (OFT) küldött meg nemrég.

A Tanács azt követően vette napirendjére a fogyatékossággal élő gyermekek integrált oktatásának ügyét, hogy az alapvető jogok biztosa jelentésében számos alapjogi visszásságot tárt fel. Az ombudsmannak a szülők azt sérelmezték, hogy sajátos nevelési igényű, integráltan oktatható gyermekük a köznevelési rendszerben nem kapja meg a szakértői bizottság által javasolt fejlesztő nevelést, oktatást, aminek legfőbb oka az égető szakemberhiány. Gondot okoz az is, hogy a szakértői bizottságok véleményei sok esetben nem világosak, kiadásuk hónapokba telik. Az Országos Fogyatékosságügyi Tanács felkérte Czibere Károly államtitkárt, hogy a problémák megoldása érdekében egyeztessen az oktatásért felelős államtitkárral. Ehhez kapcsolódóan a MEOSZ is megtette a témában a javaslatait.

Kovács Ágnes elnök a mozgássérült gyermekek oktatásáról azt írja: a családok többsége ma választani kényszerül. Vagy integrált körülmények közt taníttatják a gyermeküket, aki ezáltal kevesebb mozgás- és konduktív pedagógiai fejlesztésben részesül, vagy speciális körülmények között, lemondva arról, hogy a gyermek inkluzív környezetben szocializálódjon.
A MEOSZ különösen aggályosnak tartja a területet érintő súlyos szakemberhiányt, ezért kéri, hogy a problémával az OFT külön is foglalkozzon. Növelni kell az utazó-gyógypedagógusi, utazó-konduktori hálózat kapacitását, amire az államnak forrást kell biztosítania. Felül kell vizsgálni a pedagógiai szakszolgálati intézmények működését, ahol szintén több szakemberre van szükség. Pontosan meg kell határozni azt is, hogy mit tartalmazzon a bizottságok által kiadott szakvélemény, az abban foglaltak betartását pedig jogszabályi szinten kötelezővé kell tenni az iskolák számára, és folyamatosan monitorozni kell a megvalósulását. Az iskolaválasztás folyamatát szintén javasoljuk áttekinteni, az ugyanis a fogyatékos gyermekek esetében külön „kálvária”.

A MEOSZ-hoz az elmúlt időszakban több panasz is érkezett arról, hogy a mozgásukban súlyosan korlátozott gyermekek emberi méltósága sérül, mert személyi segítésük, gondozásuk az iskolában nem megoldott. Ezekben az egyedi ügyekben a Szövetség segítséget nyújtott, de az ellátás, gondozás kereteit, személyi feltételeit jogszabályi szinten kell rögzíteni, és biztosítani kell a segítők alkalmazásához szükséges forrásokat.

A Szövetség álláspontja szerint a súlyosan mozgáskorlátozott tanulók oktatási lehetőségei korlátozottak, kevesen jutnak el a szakoktatás szintjéig, még kevesebben a felsőoktatásig. A fejlesztések többségének fókuszában nem a súlyosan mozgássérült emberek tanköteles kor utáni élete áll, a szakképzésben elérhető szakmák és az azokkal való elhelyezkedés lehetőségei minimálisak. Éppen ezért ki kell dolgozni a mozgássérült, fogyatékos gyermekek számára elérhető életpályákat. Át kell tekinteni a szakképzések bemeneti követelményeit, pályaorientációs tanácsadást kell biztosítani. Olyan akadálymentesítési megoldásokat kell kidolgozni, amelyek az ésszerű alkalmazkodás elvét követve, lehetővé teszik a digitális technikák alkalmazását, a speciális tanulási képességek fejlesztését, azért, hogy még a fizikai szükségleteik miatt fokozott támogatást igénylő diákok is megszerezhessék a legmagasabb szintű, piacképes tudást. Elengedhetetlen továbbá, hogy az ENSZ-egyezmény emberi jogi szemlélete beépüljön a fogyatékos gyermekek oktatását végző pedagógusok, szakemberek képzésébe, áthassa az egész oktatási rendszert.

Kovács Ágnes úgy fogalmaz: „Az oktatás célja nem az, hogy „letudja” az állam által előírt kötelező oktatás biztosítását, hanem, hogy felelősséget vállaljon a tudásátadás színvonaláért, és az érintettek képességeik és készségeik alapján piacképes tudáshoz jussanak. Minél magasabb szintű végzettség megszerzését eredményezze, mert ez feltétele a munkaerőpiacon való megjelenésnek. Tehát a jól működő inkluzív oktatási rendszer nem feladat, hanem cél! Mindannyiunk közös célja! Nem kiadás az erre fordított állami forrás, hanem befektetés a mi közös jövőnkbe!”

A MEOSZ azt is szorgalmazza, hogy az inkluzív oktatás feltételeinek megteremtésére az országos érdekvédelmi szervezetek szervezzenek munkacsoportot.

A javaslat itt http://meosz.hu/doc/meosz_javaslat.pdf
, az ombudsmani jelentés pedig itt olvasható http://meosz.hu/doc/ajbh_jelentes.pdf.

A MEOSZ állásfoglalása az inkluzív oktatáshoz való jogról, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 24. cikkéről szóló 4. számú Általános Kommentár Tervezethez itt érhető el. http://meosz.hu/new_index_0v_hirek_on…_hirek_277

Forrás a meosz.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .