Győrbe költözik a mosonmagyaróvári vak hölgy, Íriszt remek vakvezető kutya segíti

Emlékeznek még Íriszre, a vak hölgyre? Öt évvel ezelőtt rengetegen gyűjtöttek kupakokat neki és szurkoltak azért, hogy megvásárolhassa élete első autóját. A kis Suzuki összejött, így Sáfrányné Kobli Írisz álma valóra vált: a családjuk kocsival gyarapodott, amit a férje, Gergő vezet. A Sáfrány-család most is nagy mérföldkő előtt áll.

Rugalmatlan bank Hamarosan elhagyják szülővárosukat, Mosonmagyaróvárt és a kisalföldi megyeszékhelyre költöznek. „Az utóbbi években jó és rossz dolgok is történtek. Ilyen az élet: mindegyikből jut bőven. A családi házunkat el kellett adnunk. Devizahitel spirálba kerültünk, s noha becsülettel törlesztettük az adósságunkat minden nehézség ellenére, a bank rendkívül rugalmatlanul állt hozzánk” – kezdte az egyelőre még a Lajta-parti városban élő vak hölgy. Írisz autós álmáról szóló öt évvel ezelőtti kisalföld.hu írását itt olvashatják:https://www.kisalfold.hu/mosonmagyarovar-es-kornyeke/osszejott-irisz-alma-a-vak-holgy-megvasarolta-elete-elso-autojat-fotok-3918205/. Új élmények Írisz férje, Sáfrány Gergő a mosonmagyaróvári bölcsődék karbantartója, így jogosult önkormányzati lakás kedvezményes bérlésére. „Biztos tető van a fejünk fölött, a munkára sincs különösebb panaszom. Ezekkel nincs gond. Mégis úgy érezzük, hogy szükségünk van a levegőváltásra. Szeretnénk új életet kezdeni. Olyant, amely nem a dolgok szokott menetére épül, amelyben új élmények, kihívások érnek bennünket. Győrbe eddig is szívesen jártunk, különösen a vásárcsarnokot kedveljük” – mondta kisalföld.hu munkatársainak Sáfrány Gergő. Munka vakon Fontos érv is szól a váltás mellett: Írisz könnyebben talál magának munkát Győrben, mint Mosonmagyaróváron. „Mindig úgy neveltek a szüleim, hogy ne szoruljak segítségre. Minél önállóbban tartsam el magam. Korábban Győrben kaptam bedolgozói munkát, a feladatokat otthon oldottam meg Mosonmagyaróváron. Főleg dossziékat, borítékokat hajtogattam, gumikat csomagoltam. Miután a bedolgozói lehetőség megszűnt, próbáltam Győrbe járni munkába, de ezt egyedül nem bírtam hosszútávon. Régi hűséges segítőm, Flóra, a vakvezető kutya ahhoz már öreg volt, hogy naponta Győrbe kísérjen. Mostanra találtam olyan remek vakvezető kutyát, akiben bízhatok. Dolly annyira jó kutya, hogy nem akarok vele négy fal között, tétlenül otthon lenni” – közölte Írisz, akit szomorúsággal tölt el, hogy Mosonmagyaróváron a vakok közlekedését segítő „kattogók” hibáját ritkán javítják. Segítség a piacon A Sáfrány-család jelenleg nézi a győri albérleteket, lakásról lakásra járnak, Írisz munkát keres. „Jól érezzük magunkat Győrben. A piacon soha nem vágtak át, az eladók és vevőtársak mindig segítenek a szép és friss élelmiszerek választásában. Jól esik, hogy a kutyámmal törődnek az emberek. A napokban anyuka felhívta a gyereke figyelmét, hogy ne lépjen Dollyra az üzletben. Ezek olyan empátiával teli momentumok, amelyek alátámasztják a döntésünk: próbáljunk szerencsét Győrben” – mondta Írisz. „Az albérleteknél nyitunk Győr környéki kisebb települések felé. Panellakást már találtunk megfelelőt, ám azon vagyunk, hogy Dollynak legyen élettere. Olyan kertes kis házat bérelnénk, ahol szabadon lehet a kutya” – búcsúzott Írisz férje, Sáfrány Gergő. (Forrás: kisalföld.hu)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .