Ha nem néznek oda, a térdemre támaszkodom

Már több mint 12 ezer rokkantat parancsolt vissza dolgozni a kormány, de a felülvizsgáltak szerint a rendszernek több hibája is van. Használható munkát ajánlani nem igazán tud nekik az állam, négy nyelv ismeretével egy nőt például gyöngyfűzésre küldtek. Sokan azt sem értik, hogy mi alapján minősítik őket munkaképesnek az orvosok. De azoknak sem könnyebb, akiket még nem ért utol az ellenőrzés.

„Átlépnek rajtam, nem néznek embernek” – kezd bele történetébe a Karcagon élő 55 éves István, aki 2012-ig rokkantsági nyugdíjat kapott az államtól, egészségügyi állapotának felülvizsgálatakor viszont megállapították, hogy 67 helyett csak 25 százalékosan sérült. Fellebbezett, kapott még tíz százalékot, pedig azt mondja, hogy egy rossz lépés, és annyi a derekának. A felülvizsgálat után rehabilitációs ellátást sem kap többé az államtól, így dolgoznia kell, de ezt az egészsége nem igazán teszi lehetővé: „két percet sem tudok egyhelyben állni, most mégis olyan szakmunkát végzek, amely miatt egész nap állnom kell, ha nem néznek oda, a térdemre támaszkodom”.

István életét az a felülvizsgálat változtatta meg, amelyet 2012-ben indított a kormány, hogy kiszűrje, hányan kapnak indokolatlanul vagy túl magas rokkantsági ellátást. A felülvizsgálat célja az volt, hogy megtalálják a munkaképes embereket, akiket az állam – a segélyek megvonásával vagy csökkentésével – visszaterelne a munkaerőpiacra. A felülvizsgálatokkal együtt a kormány azt ígérte, hogy egyszerűbbé teszi a megváltozott munkaképességű emberek elhelyezkedését. Az [origo] munkatársai olyan emberekkel beszélgettek, akiket a felülvizsgálat után a korábbinál egészségesebbnek, munkaképesnek minősítettek, arra voltak kíváncsiak, hogy mi a tapasztalatuk a munkakereséssel és a felülvizsgálatokkal.

Négy nyelvet beszél, mehet gyöngyöt fűzni

Istvánon kívül még négyezer embertől vonta meg eddig az állam a rokkantnyugdíjat, 200 ezer rokkant közül 44 ezernél elvégzett felülvizsgálat után pedig 12 ezernél állapította meg, hogy rehabilitálható, azaz munkaképes. Ők szerződést kötnek az állammal, a korábbi nyugdíjuknál kevesebb pénzt kapnak, viszont tanfolyamokat és munkákat ajánlanak nekik, amelyet kötelező elfogadniuk. Ez azonban nem mindenkinek jelent segítséget. A 40 éves Ilona légi utaskísérőként dolgozott, amíg egy balesetben teljesen szét nem roncsolódott a feje. Rengeteg plasztikai műtéten esett át, depressziós lett, húsz éve kap gyógyszeres kezelést, szellemileg ép, de emberek közé nem nagyon tud menni – meséli egy barátnője.

A négy nyelven beszélő nő 22 ezer forintot kap az államtól rehabilitációs ellátásként, tanfolyamra eddig nem jutott be, az egyetlen konkrét munkalehetőség, amit az államtól kapott, a gyöngyfűzés volt, a fizetést viszont kevesellte, és a munka sem tetszett neki. Mégsem válogathat sokáig, mert ezt a kevés pénzt is megvonják tőle, ha nem vállalja el a felajánlott munkát. A szerencséje az, hogy néha fordít, amiből fenn tudja tartani magát, bár annyi pénze nincs, hogy gyógyszereket tudjon venni magának, ezért a kórházba jár be injekciókért.

Miért nem sportol a gerincsérves?

„Nem hiszem, vagyis inkább csak remélem, hogy nem az az általános helyzet, ami velem történt” – mondta egy hajdúsági férfi, aki azt kérte, hogy még a keresztnevét se írjuk le, mert éppen folyamatban van a fellebbezése. Ő sok más, már felülvizsgált rokkanthoz hasonlóan arra panaszkodott, hogy a felülvizsgálatnál gyakorlatilag látatlanban, önkényesen is munkaképesnek nyilvánítanak embereket.

A férfit kétszer műtötték gerincsérvvel, tíz éve szed fájdalomcsillapítót, amelytől sokat romlott a fizikai állapota. A felülvizsgálaton az orvos állítólag arról faggatta, hogy mikor futott utoljára, „miért nem jár rendszeresen sportolni, jót tenne neki”. Olyan hangnemben beszélt vele, hogy „azon sem lepődtem volna meg, ha kiküld, fussam körbe a háztömböt”. Elmondása szerint végül úgy vitték le negyven százalék alá az egészségkárosodásának mértékét, hogy annyit sem mondtak neki, hajoljon le.

Hasonló esetről szól egy facebookos beszámoló, amelyet egy asszony mesélt el, aki a fia siket feleségét kísérte el a felülvizsgálatra. A nő szerint a súlyosan halláskárosult menyétől azt kérdezték, hogy van-e egyéb panasza azon kívül, hogy jelbeszéddel kommunikál, majd amikor jelezte, hogy nincs, akkor leküldték a foglalkoztatási szakértőhöz azzal, hogy „ő majd megmondja, milyen munkát végezhet”. A foglalkoztatási szakértő egyből megállapította, hogy mivel nem hall, így nem tud dolgozni, viszont mivel nem volt ötéves munkaviszonya, így nem jogosult rokkantsági ellátásra, de rehabilitációs ellátásra sem, mivel később sem fog tudni dolgozni.

Csak névlegesen rehabilitál az ellátás

A munkához visszavezető rehabilitációs ellátásba való bekerülés sem megoldás. Eleve nem túl sok a pénz, legfeljebb a minimálbér 40 százaléka, ráadásul a 35 éves skizofrén Géza története azt mutatja, hogy nem is minden esetben éri el a célját. „Az öcsém 2004 óta rokkantnyugdíjas, a felülvizsgálat során bekerült a rehabilitálható kategóriába. A szerződése értelmében önállóan is kell állást keresnie, van egy rehabilitációs kiskönyve, abba kell bepecsételni a cégeknek, hogy járt náluk, de nem adnak neki munkát. Aztán fél éve mondták neki, hogy most már nem kell” – mondja testvére.

Gézának szerencséje van, mert szüleinek olyan vállalkozása van, amelynél tud dolgozni, amióta leszázalékolták. „Ha jó kedve van nyáron, akkor tizenkét órákat is dolgozik, máskor meg befordul a fal felé” – meséli a nővére, aki szerint az öccse jelentkezett átképzésre, de még eddig semmilyen tanfolyamot nem ajánlottak neki, pedig több hónappal ezelőtt jelezte, hogy várja a lehetőséget. „Negyedévente aláírják a papírjait, hogy együttműködik, ezen kívül nem segítik, de mi lesz, ha lejár a három év?” – kérdezi a nővére, aki szerint, ha 2015-ig nem talál munkát, akkor valószínűleg nem fogják kidobni a rendszerből, de ettől még a problémái nem oldódnak meg. Testvére szerint „a szüleink már nem akarnak sokáig dolgozni, ha ők nem segítenek, akkor az ellátásból kapott 22 ezer forintból nem fogja tudni magát fenntartani”.
Felülvizsgálat nélkül sem kényelmes az élet

Az sincs kényelmes helyzetben, akit már kijelöltek a vizsgálatra. A 36 éves budaörsi Helgát 2010-ben 58 százalékos egészségkárosodással százalékolták le szülés utáni depresszió és egy érműtét miatt, azóta nem dolgozik. Helgának segítség lehet az a megállapodás, amelyet 326 vállalkozással kötött a kormány. Ennek értelmében a cégek egyszerűbben alkalmazhatnak megváltozott munkaképességű embereket – nem kell befizetniük a rehabilitált alkalmazottaik után a 27 százalékos szociális adót -, amitől a kormány reményei szerint vonzóbbá válhat a korábbi rokkantnyugdíjasok alkalmazása.

Helgán azonban mégsem segít a kormány lépése. Még nem esett át a komplex felülvizsgálaton, pedig 2012 szeptemberében lejárt a rokkantsági igazolása. Két hónapja várja egy állás, amelyet a megváltozott munkaképességűekkel foglalkozó Motiváció Alapítvány talált neki, egy bevásárlóközpontban dolgozhatna hoszteszként, ami tetszene neki. A felülvizsgálat hiányában régi papírjaival azonban nem tudják állományba venni. „Tavaly szeptember óta folyamatosan telefonálgatok a különböző hivatalok között, de csak annyit mondanak, hogy majd ekkor meg akkor lesz, és még mindig nem volt” – mondta csalódottan.

Forrás: origo.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .