“Hibázni mindenki szokott, nem csak az értelmi fogyatékos emberek”

Beszámoló az Önálló Életvitel Európai Napjáról

2023. május 5-én az ÉFOÉSZ önérvényesítő konferenciát tartott Budapesten az Önálló Életvitel Európai Napja alkalmából. Személyesen 70 fő értelmi fogyatékossággal élő személy és segítő ünnepelte ezt a napot, és online is sokan követték az eseményt. A rendezvény különlegessége az volt, hogy a felszólalók önérvényesítők, azaz értelmi fogyatékossággal élő érdekvédők voltak. Sőt, idén a hazai önérvényesítőkön túl külföldről, Ausztriából is érkeztek előadók.

Az Európai Önálló Életviteli Hálózat (ENIL) tagjai -, így az ÉFOÉSZ is, – május 5-én ünneplik az Önálló Életvitel Európai Napját. Ezen a napon a fogyatékossággal élő emberek szervezetei Európa-szerte rendeznek eseményeket, hogy felhívják a figyelmet az önálló életvitel fontosságára. Idén az ÉFOÉSZ önérvényesítő konferenciát szervezett, ahol az érintett személyek arról beszéltek, milyen támogatásra van szükségük az önálló életvitelhez és az önálló döntésekhez. Ezen belül az önérvényesítés és a támogatott döntéshozatal témaköreit jártuk körbe az egész országból érkező, 70 fő önérvényesítővel és segítővel.

A konferencia első felében előadásokat hallhattak az érdeklődők. Elsőként Bercse László, az ÉFOÉSZ társelnöke és az Európai Önérvényesítő Platform (EPSA) elnöke beszélt az önérvényesítés különböző formáiról, valamint az ehhez szükséges támogatásról. „Az önérvényesítés azt jelenti, hogy az értelmi sérült emberek kiállnak magukért és egymásért. Elmondják milyen nehézségekkel szembesülnek és minek kell megváltoznia, hogy teljes, boldog életet tudjunk élni.” – fejtette ki László. A megfelelő támogatás kapcsán elmondta, hogy az önérvényesítéshez – többek között – szükség lehet könnyen érthető információra, hiszen a jogok és érdekvédelem témakörei gyakran nagyon bonyolultak. Ezután hozzátette: „Nagyon fontos az önállóság is.  Akkor tudunk fejlődni, ha a körülöttünk lévő emberek támogatnak minket, de nem csinálnak meg mindent helyettünk.” Az általa vezetett EPSA tevékenységeit bemutatva László elmondta, hogy a szervezet folyamatosan továbbítja az európai önérvényesítők véleményét és szükségleteit az uniós döntéshozók felé. A közös, nemzetközi igények között pedig szintén felmerült az önálló életvitel megfelelő támogatása, például a személyi asszisztencián keresztül, valamint a támogatott döntéshozatal erősítése a gondnokság helyett.

Oswald Föllerer, az Bécsi Önérvényesítő Centrum egyik vezetője elmondta, hogy szervezetük fő céljai között szintén szerepel az érintettek önálló életvitelének és társadalmi részvételének támogatása. Emellett nagy hangsúlyt fektetnek a politikai munkára. Ez magában foglalja a döntéshozókkal történő együttműködést, valamint más önérvényesítők bevonását a kapcsolódó szakpolitikák kialakításába. Részt vettek például a Bécsi Esélyegyenlőségi Rendelet és a gondnokságról szóló törvény helyébe lépő Felnőttvédelmi Törvény megalkotásában. „Semmit ne döntsenek el rólunk a megkérdezésünk nélkül!” – hangsúlyozta beszédében Oswald Föllerer, aki nem csak Ausztriában, de az EPSA vezetőségi tagjaként a nemzetközi érdekvédelemben is kiemelt szerepet tölt be.

Andreas Zehetner, a Lebenshilfe Austria Önérvényesítő Bizottságának tagja elmondta, hogy az Ausztriában korábban működő gondnoksági rendszer korlátozta az értelmi fogyatékossággal élő embereket az önálló döntéshozatalban. A 2018-ban elfogadott Felnőttvédelmi Törvény ezzel szemben a megfelelő támogatást igyekszik biztosítani az érintett személyek önrendelkezéséhez. Elmondta, hogy a felnőttképviseletnek négy lehetséges módja van, attól függően, hogy a képviselt személynek mennyi támogatásra van szüksége. A különböző képviseleti formák részletes bemutatása során kiemelte, hogy egy valami az összes változatban azonos: „Az érintettek csak akkor kapnak képviseletet, támogatást, ha ezt ők maguk szeretnék vagy, ha ez mindenképpen szükséges, nehogy kárt szenvedjenek.”

Az az előadások után számos kérdés és észrevétel érkezett a résztvevőktől. A magyar önérvényesítők lelkesen érdeklődtek a felnőttképviselet rendszerének működéséről és szívesen osztották meg saját tapasztalataikat is osztrák kollégáikkal. A nehéz szakmai témák után pedig egy kis zenével és közös énekléssel lazítottak a résztvevők. Berkes József önérvényesítő gitáron játszott, így fokozva az ünnepi hangulatot.

A konferencia második felében egy kerekasztal beszélgetés zajlott „Tapasztalatok a támogatott döntéshozatalról és a jó támogatásról” címmel. A beszélgetés felvezetéseként Kovács Melinda, az ÉFOÉSZ ügyvezetője így határozta meg a támogatott döntéshozatal jelentését: „A támogatott döntéshozatal az, amikor valaki segít nekünk a döntések meghozatalában. Ez bármilyen döntés lehet, amely számunkra fontos. Például a családunkkal, a tanulással, a munkákkal, a pénzügyeinkkel vagy az egészségünkkel, – egyszóval az életünkkel kapcsolatban. A jó támogatáshoz jól kell kiválasztani azt a személyt vagy személyeket, akik segíteni tudnak.”

A kerekasztal beszélgetésben résztvevő önérvényesítők részletesen is kifejtették, mit jelent számukra a jó támogatás, amelyre szükségük van a döntéseikhez és a minél önállóbb élethez. Molnár Éva így fogalmazta meg gondolatait: „Nekem az önálló életvitel azt jelenti, hogy dönthetek a sorsomról. Az önálló élethez jó támogatás kell. A jó segítő hagyja, hogy hibázzak, mert abból is tanulhatok. Hibázni mindenki szokott, nem csak az értelmi fogyatékos emberek.” Éva elmesélte, hogy nagyon sokáig gondnokság alatt állt, ami miatt korlátozva érezte magát. Néhány éve viszont a támogatott döntéshozatalt gyakorolja. Azóta szabadabbnak és önállóbbnak érzi magát. Régebben nem gondolta, hogy ilyen sok feladatot meg tud oldani egyedül is, hiszen korábban nem kapott lehetőséget rá, hogy kipróbálja, mire képes.

Szabó Margaréta intézményben él és gondnokság alatt áll. A beszélgetés során elmondta, hogy nem csak a gondnokától kap segítséget, hanem az intézmény dolgozóitól, a helyi ÉFOÉSZ munkatársaitól, valamint a barátaitól is. Kiegészítésként hozzátette: „Olyan embertől kérek szívesen segítséget, akiben megbízok száz százalékosan. Aki odafigyel és segítőkész. Aki azt is megmondja, ha valamit jól csinálok és azt is, ha valamit rosszul csinálok.”

Molnár Mercédesz szintén intézményben él, de nem áll gondnokság alatt. Rendszeresen utazik a közeli városba egyedül vagy a lakótársaival és több hivatalos ügyet is önállóan intéz. Elmondta, hogy többen is támogatják ebben. Mercédesz számára a jó támogatás része az is, hogy a környezete lehetőséget ad neki az önállóságra. A segítői megbíznak benne és elhiszik róla, hogy egyedül is képes megoldani helyzeteket. Abban támogatják, hogy ez sikerüljön is.

Cziráki Zsolt, aki szintén intézményben él, így kapcsolódott az előtte szólókhoz: „Az intézményi létre jellemző, hogy sok a kötöttség. Egy lakóközösségben különösen fontos, hogy alkalmazkodjunk egymáshoz. Ugyanakkor az is fontos, hogy megismerjük a jogainkat és lehetőségeinket, kiálljunk magunkért és a társainkét.” Zsolt, a jó támogatás tekintetében a könnyen érthető kommunikáció szerepét hangsúlyozta. „A könnyen érthető kommunikáció fontos szerepet játszik a döntéshozatalban. Ha az információk nehezen érthetőek vagy túl bonyolultak, akkor az értelmi sérült embereknek sokkal nehezebb meghozni egy döntést. Hogyan is dönthetnénk valamiről, amit nem is értünk?”

A beszélgetést Sallai Ilona, az ÉFOÉSZ Központ önérvényesítő munkatársa moderálta. Ilona a beszélgetés végén hozzátette: „Időnként mindenkinek szüksége van mások támogatására. Fontos, hogy merjünk segítséget kérni.”

A beszélgetés zárásakor több résztvevő is jelezte, hogy nagyon sokat tanult önérvényesítő társaitól. A konferenciát jó lehetőségnek tartották, hogy megoszthassák egymással tapasztalataikat.

A teljes konferencia anyagát megnézhetik az ÉFOÉSZ Központ Facebook oldalán. Az esemény első felét itt, a második felét pedig itt lehet elérni. Az eseményről készült fotókat itt tudják megnézni.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .