Hihetetlen: mozgássérült banditáktól rettegtek az ausztrálok – blikk

Úgy hangzik, mint egy fekete komédia vagy egy Monty Python film, a valóságban azonban véresen komoly volt, hogy mozgássérült, féllábú, banditákból tömörült galerik terrorizálták az ausztrálokat ütöttek, rúgtak, és testi fogyatékosságuk ellenére olyan gyorsan iszkoltak el a rendőrök elől, hogy nem érték utol őket. Ha mégis, akkor sem tehettek sokat az enyhe törvények miatt.

• A huligánok elegánsan öltözködtek, de erőszakkal szereztek meg mindent
• Az újságokban rendszeresen cikkeztek rémtetteikről, végül elkövetett bűncselekményeik miatt új törvényeket fogadtak el ellenük
• George Reginald Hill alapította a Crutchy Push bandát, ahová csak hiányzó végtagúak csatlakozhattak
Ausztráliában larrikinnek nevezték a csoportba szerveződött bajkeverőket. Másmilyenek voltak, mint a mai értelemben vett csavargók, ugyanis szerettek jól öltözni, adtak a külsejükre, igazi piperkőcök voltak, nyakkendőt, kalapot is hordtak. Elegáns ruháikat gyakran szennyezte vér, mert erőszakkal szereztek meg mindent.
A legkülönösebb bandát Crutchy Push néven ismerték, ebbe kizárólag mozgássérült huligánok tömörültek. Gyakran vertek szét bárokat, kocsmákat, ha nem kaptak ingyen italt. A vendéglátósok idővel rájöttek, hogy tehetetlenek velük szemben, a tombolással okozott kár pedig nagyobb, mint amit fogyasztanának, ezért a ház állandó vendégeként inkább mindig fizetés nélkül kiszolgálták őket.
Egy időben Valentine Keating volt a hírhedt féllábú haramiák vezére. 1878-ban született és legelőször is azért állt bíróság elé, mert mankójával orrba vert valakit. Fél lábbal született vagy balesetben vesztette el végtagját, arról nincsenek feljegyzések.
Apja alkoholista volt, anyja lopás miatt börtönbe került, a gyerekeket pedig állami gondozásba vették, de Keating néhány hónap után megszökött és 15 évesen csatlakozott a Crutchy Push-hoz. A bandát egy George Reginald Hill nevű bűnöző alapította. Tagja az lehetett, aki szerette az alkoholt és az erőszakot, valamint hiányzott egy végtagja. Eleinte csak féllábúak csatlakozhattak, később félkarúakat is szívesen láttak.
Tőlük rettegtek leginkább az ausztrál városokban, mindenki tudta, hogy erőszakosan kéregetnek, ha nem kapnak, akkor lopnak, rabolnak és persze rendszeresen beszabadultak a kocsmákba törni-zúzni.
1901-ben megölték George Hillt, a bandavezért, miután összeverekedett az egyik taggal, Keating ekkor vette át a csoport irányítását. Közben az újságok már rendszeresen cikkeztek a rémtetteikről és hogy a tesze-tosza rendőrök semmit nem tesznek a megfékezésükre. A közvélemény egyre inkább követelte, hogy a hatóság lépjen fel a mankós banditák ellen.
1904-ben eljött ennek is az ideje. Keating egy Harriet nevű nővel és a galeri egyik férfi tagjával betörtek egy Melbourne-i lakásba és ott lakomázni kezdtek, ettek, ittak, amit csak találtak. A tulajdonos rendőrt hívott, a trió azonban csaknem agyonverte a kiérkező egyenruhást. Keating és társa öt évet kapott, Harriet egyet. Amíg a sitten voltak, új törvényeket fogadott el a parlament: rendőrségi különítményt hoztak létre a bandák ellen és lehetővé tették, hogy a tagokat kötelező katonai szolgálatra vezényeljék.
A bandákat az új szigorral felszámolták, már csak a féllábú haramiák garázdálkodtak 1912-ben, de az első világháborúban ez a közösség is megszűnt. Keating szabadulása után zugivót nyitott, ezért és más kihágásokért megint többször börtönbe került, 1930-ban tuberkulózis vitte el.

forrás: blikk.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.