Híres látássérült emberek: Louis Braille

A sorozatban olyan közismert és a köztudatban méltánytalanul elfeledett látássérült embereket mutatunk be, akiknek élete, munkássága, hozzáállása és kitartása példaként áll mindannyiunk előtt. Van köztük festő, fényképész, író, költő, feltaláló, emberjogi aktivista és zenész is, az azonban közös ezekben az emberekben, hogy a fogyatékosságuk ellenére sohasem adták fel! Csiszár Tamás látássérült barátunk, a LÁTVASE tagjának írása.

Ma a 200 éves pontírás kifejlesztőjéről, Louis Braille-ról, valamint az általa megalkotott módszerről hoztunk néhány érdekességet.

Louis Braille egy Párizs közeli kis faluban, Coupvary-ban született 1809. január 4-én. 3 éves korában egy baleset következtében vesztette el a látását. Édesapja lószerszámkészítő műhelyében próbálgatta apja mesterségét, ami nagyon rosszul sült el: egy lukak készítésére szolgáló éles szerszámmal játszott, amikor is megcsúszott és megsebezte a szemét. A seb elfertőződött, a fertőzés pedig hamarosan mind a két szeme világának elvesztését eredményezte. A sérülés következtében egy teljesen új tanulási formulát kellett elsajátítania. Látása elvesztése után még további két évig a régi iskolájában maradt, amihez rendkívüli teljesítményre volt szüksége. Azonban ez is kevésnek bizonyult egy idő után, mivel pusztán a hallására hagyatkozva nem tudott mindent megtanulni. A dolgok azonban jóra fordultak: 10  éves korában Louis egy ösztöndíjat kapott a Párizsi Vakok Intézetétől. Az elképzelésekkel ellentétben azonban itt is legfőképpen csak beszéltek a tanárok a diákokhoz. Az intézmény könyvtára ugyan rendelkezett tizennégy darab terjedelmes, domború, megemelt betűkkel írott könyvvel, ám ezeket a fiatalok csak nagyon nehezen tudták „olvasni”. Így a legtöbb diák – köztük a fiatal Braille is – figyelmetlen volt az oktatás során.

Ezek után 1821-ben, egy bizonyos Charles Barbier – hivatásos katona – látogatta meg az iskolát. Barbier azért érkezett a tanintézetbe, hogy megossza a látásuktól megfosztott gyerekekkel a találmányát. Ez a találmány pedig nem volt más, mint az „éjszakai írás”. Ez a rejtjeles írás pedig tizenkét domború pontból állt, amellyel a katonák a sötétben beszéd nélkülözésével oszthatták meg a fontos információkat a harctéren, vagy bármilyen más szorult helyzetben. A jelrendszer azonban nem terjedt el széles körben, tekintettel arra, hogy a kód megtanulása nehéz volt a katonák számára. Ez viszont  nem bizonyult túl nagy kihívásnak az ifjú Louis-nak. Braille a tizenkét pontot redukálta hatra, tizenöt éves korára pedig már egy kiforrott rendszert sikerült megalkotnia.

Az első Braille-könyvet 1829-ben publikálta. Az írásjelek és számok konvertálásával azonban nem elégedett meg. A matematika és a zene szimbólumait is hozzáadta a vakok „ábécéjéhez”. A társadalom kételkedése nem befolyásolta a feltalálót abban, hogy diákjainak sikeresen tanítsa meg a Braille-írást. A diákok eredményesen alkalmazták a tudást, ezzel csökkenteni tudták fogyatékosságukból adódó hátrányaikat. Ennek ellenére a pontírást nem tanították – kivéve természetesen a feltalálót – Louis Braille haláláig. A Braille-írás 1868-ban indult világkörüli hódító útjára, amikor egy brit kutató csoport – a Royal National Institute for the Blind (Királyi Nemzeti Intézet a Vakokért) alapítói – rá nem jött a jelrendszer hasznos és fontos mivoltára. Napjainkban gyakorlatilag minden országban tanítják és használják a pontírást.

Louis Braille alkotta a vakok hivatalos nyelvét – A Braille-írás atyja 160 éve hunyt el

Százhatvan éve, 1852. január 6-án halt meg Louis Braille, a vakok róla elnevezett írásának megalkotója. Egy Párizs közeli kis faluban, Coupvrayban született 1809. január 4-én – ez a dátum ma a Braille-írás világnapja.

Az írásról röviden

Képzeljünk magunk elé egy 2×3-as pontmátrixot: a pozíciók bármelyikén lehet pont.  Ezeket  felülről lefelé és balról jobbra haladva növekvően számozzák. Tehát míg a bal oldali oszlopban a legfelső pont az 1-es, a legalsó a 3- as, addig a jobb oldaliban a legfelső a 4-es, a legalsó pedig a 6-os. A pontkombinációk egy-egy betűnek, illetve számnak felelnek meg. Emellett a különböző írásjeleknek is megvan a maga Braille megfelelője.

Az írás során nagy segítségünkre lehet egy speciális Braille-írógép, amely hasonlít a hagyományos írógéphez: ugyanúgy be kell helyezni egy papírlapot az ún. kocsiba, amely oldalirányban mozog. A papír a géppapírnál, fénymásoló-papírnál vastagabb, amelybe maradandóan belenyomódnak a kis domborulatokat kialakító gömbölyű fejek. 6+1  billentyűvel gépelhetünk: ebből hathoz tartozik egy-egy pont a 2×3-as mátrixból. A középen levő hetedikkel pedig szóközt hagyhatunk. Az újabb gépeken jobb oldalt egy negyedik billentyűt is találunk, vele a hibajavítást jelezzük.  Ha egy sorral végeztünk,  akkor a lapon a gép oldalán lévő kerékkel egy sornyit feljebb görgethetünk.

A sorozat első része:

Híres látássérült emberek: Helen Keller

A sorozatban olyan közismert és a köztudatban méltánytalanul elfeledett látássérült embereket mutatunk be, akiknek élete, munkássága, hozzáállása és kitartása példaként áll mindannyiunk előtt. Van köztük festő, fényképész, író, költő, feltaláló, emberjogi aktivista és zenész is, az azonban közös ezekben az emberekben, hogy a fogyatékosságuk ellenére sohasem adták fel! Csiszár Tamás látássérült barátunk, a LÁTVASE tagjának írása.

Forrás: Vaskarika.hu Csiszár Tamás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.