Hűséges macskájával tekerte át Európát a mozgássérült Gyula

Öt év, hét ország és több mint tízezer letekert kilométer van Gyula lábaiban. Gyermekkora óta mozgássérült, egy súlyos betegség miatt járógép van az egyik lábán, így vágott neki a nagyvilágnak. De nem egyedül: hűséges útitársa Picúr cica, aki a kormányon trónolva utazta végig vele Európát. Spanyolországban még az El Camino 1100 kilométeres zarándokútját is végigcsinálták, természetesen két keréken. Történetük a kitartásról, a feltétel nélküli szeretetről és egy hihetetlen barátságról szól ember és macska között.

Gyula mozgássérült, mégis több ezer kilométert tekert, ráadásul a macskáját is vitte    Fotó: beküldött/ Horváth Gyula
Hűséges macskájával tekerte át Európát a mozgássérült magyar férfi
Magyarország, Ausztria, Németország, Franciaország, Spanyolország, Svájc, Szlovénia, Olaszország és Portugália – ez volt Gyula és hűséges macskája, Picúr főbb útvonala.  A férfi mozgássérült, de ez soha semmiben nem akadályozta őt. Sőt! A különös páros már ötödik éve rója Európa útjait egyetlen kerékpáron.

Útlevele is van Picúrnak, viszont vannak olyan országok, ahová nem utazhat még így sem
Macskával az úton
Gyula három éve a fejébe vette, hogy biciklire pattan és bejárja – ha nem is az egész világot. de Európát. És hogy hogy lett az otthontalan kiscicából a világ egyik legnagyobb utazó macskája?  A válasz egyszerű és megható.

Nem sokkal az indulás előtt vettem magamhoz Picúrt, így egy pillanatig sem volt kérdés, hogy jön velem. Nem akartam őt  másra hagyni, főleg ilyen hosszú időre.  Amikor örökbe fogadtam, akkor megígértem neki, hogy vigyázok rá, amíg él, így ő lett a hűséges útitársam
-meséli a férfi.

Picúr ilyen pici volt, amikor Gyula örökbe fogadta őt
„Úgysem fogsz megtanulni biciklizni!”
Gyula sorsa már nyolc hónapos korában megpecsételődött. Gyermekbénulás szövődményeként az egyik lába nem úgy működik, ahogy kéne, csak járógép segítségével tud menni.

Járógépet viselek, és én azzal bringázok. A járógép csak azért van, hogy ne essek el, meg tovább tudjak gyalogolni. Durván 50 éve csak fél lábbal közlekedem mindenhol.
Az orvosok és a környezete sem jósoltak neki aktív életet. Sokan kételkedtek benne, még az édesanyja is azt hitte, sosem tanul meg biciklizni, ő azonban három nap alatt rácáfolt erre.

Anyám azt mondta nekem gyerekkoromban: Fiam, nem kapsz biciklit, úgysem fogsz tudni megtanulni bringázni!
– emlékszik vissza mosolyogva a férfi. De a dac erősebb volt a fizikai korlátnál. Gyula „kölcsönvette” a húga kerékpárját, és mindössze három nap alatt bebizonyította: számára nincs lehetetlen. Ez a bizonyítási vágy hajtotta akkor is, amikor 2021-ben úgy döntött, biciklivel bejárja a fél világot.

70 kilogramm teher, plusz egy cica és a végtelen aszfalt
A különleges páros egy hagyományos mountain bike-kal vágott neki az útnak. Gyula maga alakította át a pedált, hogy a beteg lába ne csússzon le róla, a többi pedig már történelem. A bicikli  utánfutóval, macskaalommal és táppal együtt összesen 70 kilót nyom. Picúr, a mentett kiscica pedig nem hátul, a csomagok között kapott helyet,  hanem elöl, hogy jól lásson. No meg őt is jól lássa a gazdája.

Be van kötve a cica a hordozóban, szóval csak úgy kiesni nem tud. De azért érdekesen néz ki, amikor megpillant egy bogarat és ugrik: én majdnem elesek a biciklivel, ő meg lóg ki a hordozóból, mert az egyik mancsával próbálja elkapni a prédát, a másikkal meg kapaszkodik, hogy ki ne essen. Én meg közben negyvennel száguldok lefelé a lejtőn…
– meséli nevetve Gyula.

5 éve úton: Gyula és Picúr cica két keréken szelte át Európát
Rendőri kíséret és fejedelmi halvacsora
Bárhol járnak, Picúr és gazdája azonnal feltűnést keltenek. Olaszországban például egy felüljárónál két rendőrnő állította meg őket, de nem igazoltatás céljából. Aztán rendőri felvezetést is kaptak az étteremig, ahol megvendégelték őket.

Azt hittem, valami baj van, de csak a cicát akarták látni! Amikor pedig látták, hogy járógéppel tekerek, elhűltek. Fotózkodtak velünk, meghívtak reggelizni, sőt még gyűjtést is szerveztek nekünk, ott helyben.
Gyulával szívesen fotózkodnak Fotó: beküldött/ Horváth Gyula
Spanyolországban pedig igazi gourmet lett a cicából: egy étteremben a pincérnő egy kis meglepetést is adott a hős vándornak – mármint a szőrös négylábúnak.

Az egyik étteremben Spanyolországban kihoztak egy külön halat, olajos halat, amin meg is lepődtem. Azt mondja, ezt nem, nem magának hoztam, nem magának, ezt a cicának. Csak lestem!
–  mesélte a különleges történetet Gyula.

Hisztis cicából nyugodt kalandor
Bár Picúr ma már profi utazó, az út elején szinte minden ismeretlen ingertől rettegett. Gyula elmesélte, hogy a hatalmas kamionok, motorok és traktorok zaja még ma is félelmet kelt a cicában a méretük és a dübörgésük miatt, de a kezdeti sokkhoz képest már rengeteget fejlődött.

Főleg a vonaton hisztizett, eleinte az autókat se nagyon szerette, de hozzászokott, hogy hát ez is egy utazási forma. Igazából nézelődés van, hogy hú, de gyorsan halad ez a táj! Jaj, de jó nézni az utcát! Hú, mi az ott? Most már inkább érdeklődik minden iránt.
A cica kezdetben a tengertől is félt, szinte lebénult a félelemtől a szokatlanul nagy hullámoktól és a morajlástól, időbe telt, mire megszokta.

10.000 kilométer hittel és egy sátorral: Meghódították az „Ezüst utat” is
Az elmúlt öt évben Európa-szerte jóformán csak a csillagos ég szolgált nekik tetőként. Szinte végig vadkempingeztek,  ha rájuk esteledett, ott vertek sátrat, ahol a sors megállította őket. Aludtak elhagyatott erdők mélyén, csobogó patakpartokon, néha pedig – ha az időjárás úgy kívánta – viaduktok és hidak alatt kerestek menedéket. De bejött nekik ez a nomád életmód, így nem zavartak senkit. Őket sem zavarták és persze sokat spóroltak is.

Sokszor hidak alatt vagy elhagyatott házakban aludtak    Fotó: beküldött/ Horváth Gyula
Gyula talán El Camino-ra a legbüszkébb. Nem a rövidebb utat választották, hanem az „Ezüst úton” (Vía de la Plata) indultak el Dél-Spanyolországból, majd a francia útra csatlakozva érték el Santiago de Compostelát.

Megcsináltuk cicussal! Megvan a zarándokútlevelem, kértem igazolást is, mert ez egy nagy cél volt
– mesélte büszkén Gyula.

Még ezen a spirituális úton is hűek maradtak önmagukhoz: bár néha megálltak zarándokszállásokon, Gyula akkor is inkább az udvaron, a kapu mellett verte fel a sátrat. Nem akarta, hogy Picúr zavarjon másokat, és neki is így volt természetes: ketten a sátorban, távol a világ zajától, mégis mindenhez közel. Ez az 1100 kilométer nemcsak fizikai teljesítmény volt, hanem egy mozgássérült férfi és egy hűséges macska közös győzelme.

Sokszor bokrok alatt megbújva sátraztak
Voltak kies, elhagyatott helyek is, ahol átmeneti otthont találtak maguknak.

Picúr egy plüsst is kapott az úton, azzal alszik
A titokzatos jövő
Gyula jelenleg Ausztriában pihen egy súlyos gyulladás miatt,  gyógyszereket szed és kényszerpihenőn van. De egyelőre esze ágában sincs hazatérni, mert bizony tovább álmodik, már tervezi a következő útjukat.

Begyulladt az ülőgumóm, elég fájdalmas, de túlélem és aztán újra nyeregre pattanhatok. Bárhova is megyek, bármit is csinálok, Picúr jön majd velem. Mi már egyek vagyunk, amíg világ a világ. Ő az egyetlen, akiben sosem csalódtam és biztos, hogy nem is fogok.
A Genfi tó sem maradhatott ki az útjukból    Fotó: beküldött/ Horváth Gyula
A kalandjuknak bizony nincs vége. Vannak új, sokkal távolabbi tervei, de hogy pontosan merre indulnak Picúrral, azt egyelőre nem árulhatja el. Egyvalami biztos: a kis macskahordozóban a kormányon ott fog trónolni Picúr, Gyula pedig járógéppel a lábán tovább teker az álmai felé.

Forrás: Metropol.hu

Ezeket is olvassa el:

Mozgássérült-parkolóhelyet festettek az út közepére Újpesten, a BKK megmagyarázta

Szívmelengető ajándékokat küldtek a keleti Lam Dong tartomány vak tagjainak a szeptember 2-i, nemzet...

Online fogadóóra a Látássérültek Észak-alföldi Regionális Egyesületénél január 13-án

Szent György-napi Sokadalom és Kézműves Vásár Óbudán

Nem nagyon bírjuk egymást a falakkal

Karolina segélykiáltása: „Nem akarok a családom nélkül élni!”