Itthon sok a tennivaló fogyatékosügyben

A személyi asszisztencia igénylése problémás, bürokratikus folyamat, ugyanakkor elengedhetetlen lenne a fogyatékkal élők szabadabb, önállóbb mindennapjaihoz – derült ki 2012. szeptember 11-én az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán.

Kerekesszékkel Európa körül Norvégiában, Dániában, Svédországban és Németországban is jó a fogyatékkal élők helyzete, ezen országok kormányai ugyanis olyan programokat dolgoztak ki számukra, melyek segítségével lehetőségük van az önállóbb életre. Ezzel szemben Lengyelországban kritikus a helyzet, a fogyatékkal élők egyetlen lakhatási lehetősége az erre a célra kialakított otthonokban van – osztotta meg tapasztalatait az ELTE-n a belga Cor Van Damme, aki kerekesszékkel és akadálymentesített autóval látogatja Európa országait, hogy felhívja az emberek figyelmét a fogyatékosügyben való tennivalókra és továbbítsa az üzenetet, mely szerint fogyatékosan is mindenki kontrollálhatja a saját életét. Szerinte fontos, hogy a fogyatékkal élők erősnek érezzék magukat és felismerjék, hogy az élet egyáltalán nem borzalmas fogyatékosan. Tapasztalatai szerint az emberek hozzáállása nagyon sokat változott, és a lehetőségeik is bővültek az elmúlt 20 évhez képest. „Most már dolgozhatunk és családot is alapíthatunk, ami nagy szó” – mondta az ELTE-n tartott kötetlen beszélgetésen, melyen a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar hallgatói mellett fogyatékkal élők is részt vettek, akik hazai helyzetükről meséltek Cor Van Damme-nak.

A személyi asszisztencia igénylése gondot okoz itthon Daniló Zoltán egyetemista, vak fiú, aki ügyesen fordít angolról magyarra – Cor szavait is ő továbbította a hallgatóság felé. Jónak tartja, hogy Magyarországon nincs vakok számára külön középiskola, mert egy normál intézményben jobban megismerhetik milyen is a „kinti világ”. Elmesélte, hogy az egyetemen a tanárok és hallgatótársai is rengeteget segítenek neki és nagyon nyitottak felé, annak ellenére, hogy némelyikük általa találkozik először fogyatékkal élővel. Szerinte a legégetőbb probléma hazánkban a személyi asszisztencia – a fogyatékkal élőket segítő szakember – igénylése körül adódik, mely időigényes, bürokratikus folyamat, és emellett drága is. Emiatt legtöbbször a szülők vállalják a személyi asszisztens szerepét, ez viszont kevesebb önállóságot enged a fogyatékkal élőknek. Ezzel a beszélgetésre látogató fogyatékkal élők többsége is egyet értett. Többek közt az is kiderült, hogy a siketek évente 138 órányi jeltolmácsolást igényelhetnek – ez a szám csak abban az esetben növelhető további 60 órával, ha hallgatóról van szó. Ez elkeserítően kevés.

Az egyenjogúságért meg kell harcolni Belgiumban ezzel szemben elég magas – a fogyatékosság súlyosságának mértékétől függően – 10-40 ezer euró között mozgó összeget fordíthatnak személyi asszisztenciára a fogyatékkal élők. Emellett az asszisztens személyének kiválasztásában is szabad kezet kapnak, Magyarországon ugyanakkor az ezért felelős szerv rendeli ki a személyi asszisztenst. A választás szabadsága az egyenjogúság érzését biztosítja a fogyatékkal élők számára – hívta fel a figyelmet Cor Van Damme, aki szerint a belga kormánynak még mindig kevesebb pénzbe kerül a fogyatékkal élők egyéni támogatása, mint egy erre szakosodott, országos intézményrendszer üzemeltetése. Hozzátette: a fogyatékkal élőknek Magyarországon is fontos lenne kiharcolniuk az önállóságot, első lépésként azzal, hogy maguk választhassanak személyi asszisztenst – ez nagyobb egyenjogúságot, szabadságot biztosítana számukra. (www.edupress.hu)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .