Kerekes székben is kerek a világ az ifjú pár számára

Emberi történet | Helyesek, intelligensek, lelkileg erősek és olyan aktív társadalmi életet élnek, amilyenre egy fiatal felnőtt csak vágyhat. A frissen összeházasodott Bogi és Cirill számára a világ kerekes székbe kényszerülve sem zárult be.

Sok esküvői szertartás lezajlott már a kecskeméti városháza dísztermében, de Németh Boglárka és Tóth Cirill április 6-ai egybekeléséhez hasonló talán még soha. Az anyakönyvvezető előtt ugyanis két mozgássérült ült kerekes székben, és esküdött örök hűséget egymásnak. A folytatás sem volt hétköznapi: a fiatalok a megyei kereskedelmi és iparkamara épületében vendégelték meg a 120 fős násznépet, majd barátaik, a népszerű kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band tagjai zenéltek tiszteletükre.

Hosszú és számos megpróbáltatást rejtő út vezetett mindkettőjüknek a felemelő napig. Cirillt tízévesen, 1990 novemberében Budapesten ütötte el egy autó. Bogi huszonnyolc volt, amikor 2009 októberében kocsija egy fának rohant.
? Egyedül voltam az autóban. Máig nem emlékszem semmire, és mivel szemtanúja sem volt az ütközésnek, nem tudom, mi történhetett, miért tértem le az úttestről ? mondja az ifjú feleség.

Cirill és Bogi is deréktól lefelé bénult le, és ahogy fogalmaznak: az orvostudomány jelenlegi állása szerint állapotuk nem javítható, gyógyítható. Életük a baleset után teljesen megváltozott, de ami a legfontosabb: nem tört ketté. Nem hagyták. Néha egészen hihetetlen, milyen könnyedén tudnak beszélni az őket ért traumáról.

? Én még ugye kisgyerek voltam, amikor mindez történt. Túl nagy sokkot akkor nem okozott. Inkább kamasz koromban jöttek hullámvölgyek, mert zavart, hogy bizonyos dolgokat nem tudtam megcsinálni. De szerencsém volt, mert a régi iskolámban teljesen befogadtak és elfogadtak. Nagyon sokat segített, hogy nem kellett kiszakadnom a megszokott közegből, a barátok, osztálytársak közül. Utána is ?rendes? gimibe jártam, ép diákokkal. Buliztam és buszoztam én is, akárcsak ők. Sok barátom máig megmaradt azokból az évekből ? emlékezik Cirill.

Bogi más életszakaszban, már fiatal, dolgozó felnőttként kényszerült kerekes székbe. Mint mondja: természetesen időnként ő is elgondolkozott, miért alakult így a sorsa ? de attól, hogy mozgássérült lett, nem sokban változott meg személyisége, és főleg nem pozitív életszemlélete.
? Persze jobban át kell gondolnom, mikor hova megyek, ott milyen lehetőségeim vannak a közlekedésre, szükségem lesz-e segítségre. Azaz mindent megfontoltabban kell tennem, de a kerekes szék nem akadály ? mondja. Már mosolyogva teszi hozzá: a műtét utáni első kérdésével ledöbbentette orvosát, ugyanis azt tudakolta: hogyan fog ő így vízisíelni? Pár hét múlva meg már ment is volna dolgozni.

A két mozgássérült fiatal 2010 szeptemberében, egy alapítványi szervezésű zánkai sporttáborban ismerte meg egymást. A távolságot ? mivel akkor Cirill még Érden lakott ?ugyancsak legyőzték, a fiú kézivezérlésű autójával egyre többször látogatta meg Bogit. Fél év múlva jöttek össze, lassan másfél éve pedig együtt is élnek Kecskeméten. Kettesben, hisz teljes mértékben képesek ellátni magukat. A lakás általuk kitalált berendezése ízléses és egyben praktikus. A polcok alacsonyak, így a tárgyak döntő többsége elérhető kerekes székből. Az övék egyébként úgynevezett aktív szék, elöl a kanyarodást segítő kis kerékkel. Előnye az is, hogy szerkezete könnyű, így be tudják emelni a gépkocsiba.

Amikor a mindennapokra terelődik a szó, kiderül: visszahúzódás, önsajnálat, beletörődés náluk ismeretlen fogalmak. Mindketten dolgoznak: Bogi nyelviskolai tanár és szabadúszó olasz tolmács, rendszeresen hívják a bíróságra, rendőrségre, céges üzleti tárgyalásokra. Ezenkívül énekel a Kecskeméti Fesztivál Kórusban, és már kilenc éve önkénteskedik a Bohém jazz-fesztiválokon: kíséri a városban a külföldi zenekarokat. Nagy vágya, hogy egyszer saját wakeboard-ján száguldozhasson a vízen. Cirill informatikus, ő otthonról végezhető távmunkákat vállal, fordít. Hetente jár kerekes székes kosárlabda edzésekre a fővárosba, és reményei szerint ? ha a bajnokság beindul ? hamarosan tétmeccseken is játszhat csapatával.

? Ugyanúgy élünk, utazgatunk, mint mások. Kicsit hosszadalmasabb, körülményesebb, vannak technikai nehézségek, de semmit nem lehetetlen kivitelezni. Ha kedvünk támad mozizni, rákészülünk, megtervezzük, és elmegyünk. Nincsenek gátlásaink az utcán mutatkozni. Biztosan megnéznek minket, de azzal nem foglalkozunk, hogy vajon mit gondolhatnak rólunk ? mondja a férj. Bogi hozzáteszi: neki nincsenek rossz tapasztalatai, szerinte az emberek nagyon segítőkészek. Időnként talán túlzottan is.

? Előfordult, hogy csak megálltam az út mellett telefonálni, és egyből jöttek kérdezni, áttoljanak-e a túloldalra. Ilyenkor ezt a legcélszerűbb udvariasan elutasítani. Sok kerekes székestől hallom, hogy utálják, amikor sajnálkoznak rajtuk. Pedig ha egy ismerősömet érné baj, nyilván én is sajnálnám, és ezt valahogy ki is fejezném. Szerintem nincs ezzel baj. Csak nehéz ezekben a szituációkban a megfelelő szavakat megtalálni ? véli.

? A legtöbben, akik még nem ismernek minket, eleinte távolságtartóak, mert nem tudják, hogyan is viselkedjenek. Ilyenkor én szoktam megindítani beszélgetést, remélve: ha pozitívan kezdeményezek, akkor a válasz is hasonló lesz. Ha viszont egy mozgássérült durván elutasító, akkor az rossz érzéseket kelthet a segítőkész emberekben ? folytatja Cirill.

A házaspár egyetért: akadálymentesítés terén van még mit tenni hazánkban. Elég az esküvőjükre gondolniuk, hiszen a városháza első emeletére székben ülve vitték fel őket. De más intézményekben is hasonlóak a problémák. Nincs lift, a rámpa kerekes székkel járhatatlan, a lépcsőliftek gyakran elromlanak, az ajtók szűkek. Úgyhogy az ügyintézés sokszor rémálom Bogiéknak és a bolti bevásárlások sem egyszerűek. Nem véletlenül mondják: szívesen beültetnék székükbe az építészeket, úttervezőket, városvezetőket, próbálják ki, hogyan lehet azzal manőverezni a folyosókon, lépcsőkön, padkákon, rázós járdákon. Néhány keresetlen szavuk azokról az autósokról is van, akik a mozgássérülteknek fenntartott parkolóhelyeket pofátlanul elfoglalják, és még fel is háborodnak, ha a szabálytalanságot valaki jelzi. A fiatal házaspár azt is többször tapasztalta, hogy itthon a szálláshelyek, éttermek nincsenek felkészülve a kerekes székes vendégek fogadására. Az akadálymentesítettnek mondott fürdőszobákban például magasan van a zuhany, a befelé nyíló vécéajtókat pedig a kerekes széktől nem lehet becsukni. Arról nem beszélve, hogy a mozgássérült mosdókat általában raktárnak használják sok helyen.

De ezek a mindennapos gondok sem veszik el életkedvüket. A házi betegápolás keretében rendszeresen jár hozzájuk gyógytornász, az elvégzett gyakorlatokkal erősítik gerinctartó izmaikat, fejlesztik egyensúlyukat. Székük háttámlája úgy van tervezve, hogy a sérülés alatt támassza meg felsőtestüket, így az egészséges izmoknak dolgozniuk kell. Karjuk erősítésére is szükség van, mert a szék nem elektromos. Szándékosan nem ilyet választottak.

Lehet-e gyerekük? Erre a kérdésre is őszintén válaszolnak. Igen, mesterséges megtermékenyítéssel születhet gyermekük, és szeretnének is babát. Egyelőre még előttük a feladat, hogy megtalálják a megfelelő szakembert, aki segítene Boginak a várandóság alatt.
Egyébként az ifjú pár az esküvő óta sem pihen, már olaszországi nászútjukat tervezik. Egy kisebb Giro d?Italia-ra készülnek autóval: Velence, Trieszt, Pisa, Firenze, Siena, Perugia és Róma is szerepel úticéljaik között..

Forrás: baon.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .