Kerekesszékesek a megelőzésért

A Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete (ÖNÉ) trénerei bemutatkozó és megelőzésre felkészítő érzékenyítő show-val vezették be a kerekesszékesek Csak a tánc című előadását a hétvégén a CEU auditóriumában.

A ParaDance Company koreográfusa Bayer Judit, az esemény fővédnöke Bozsik Yvette:

Az est hangulatának megalapozásáról, az érzékenyítésről három kerekesszékes tréner gondoskodott. Mondandójuk jól begyakorolt koreográfiaként épült egymásra. A három férfi rendszeresen tart bemutatót iskolákban, kórházakban, olyan közösségekben, ahol vagy a megelőzés vagy a már bekövetkezett tragédia utáni lelki-testi rehabilitáció a cél. Történetükkel, a mostani helyzetükben megtalált életcéljukkal, vallott értékeikkel mások számára is pozitív példát kívánnak felmutatni.

Misi gyerekkorában lövedékeket szerelt szét, amelyek végül a közelében robbantak fel. Nem ecseteli a részleteket, és egyértelműen inkább figyelmeztetően, semmint drámaian beszél az 5 évtizeddel ezelőtti esetről, könnyed tanáccsá szelídítve a tragédiát. Üzeni gyereknek, felnőttnek, barátnak, ismerősnek-ismeretlennek, ne legyen elbizakodott (pláne, ha kiskorú még), ne gondolja, hogy ő tuti biztos szakértője valaminek. Amikor nem az. Mert így jár, mint ő. Gyerekkori fényképét vetíti a tablóra, amint a tüzérségi lövedékek között ül, matat a homokba állított tárgyakkal, arra készülve, hogy felnőtt korában tűzszerész lesz. Ehelyett kerekesszékes lett.

Az „érzékenyítő” előadás egyik pontján, a közlekedési, helyváltoztatási módszereik bemutatásakor – akasztófahumorral – kifejezett előnyként említi, hogy a társainál ő mennyivel egyszerűbben ül át autója vezetőülésébe mivel combtőből hiányoznak a lábai. „Nem kell pakolgatnom még a nem mozgó lábaimat is, mint Csabának, Zolinak. Én csak átlendítem a felsőtestem, és már a volán mögött vagyok. Majd szétkapom a széket, leemelem a kerekeket, az anyósülésre vagy a hátam mögé rakom, és már útra is kelek az átalakított kocsimmal, amiben féket, kuplungot, gázadást, mindent kézzel irányítok. Elmegyek Angliáig is, most nyáron is oda készülök feleségemmel, a táncos kerekű Györgyivel.”

A három férfi nem csak azt mutatta be közönségének, hogyan helyezik át magukat egy padlón álló stabil székre, de azt is elmondták, mi juttatta őket kerekesszékbe. Zoli motorosként hitte magát sérthetetlennek. Csaba pedig késésben volt, de még fel akart ugrani a peronról kihúzó vonatra. Visszaesett a betonra, beverte a fejét is, majd a sínekre zuhant. Az utastársak jó szándéktól vezérelve felhúzták a sínekről, nehogy vonatkerék vágja le lábait. Lábai megmaradtak, csak nem tudja mozdítani őket, mert emelés közben a gerinccsatornában futó idegek megsérültek, elszakadtak. Történetével arra is figyelmezteti közönségét, hogy segíteni is csak szakszerűen érdemes, különben nem kerülhető el a maradandó károsodás.

A leggyakoribb okok

A saját példákon túl, beszélnek a végtagok lebénulásához vezető leggyakoribb okokról is: ilyen a fáramászás, a sekély vízbe való fejesugrás, meg a felelőtlen közlekedés. Nem csak a motoros, biciklis száguldozás, hanem akár a zebrán átkelés is bajt hozhat. Ha például a szabályosan közlekedő fülhallgatójából hangos zene szól, és ezért nem hallja meg a szirénázó mentőt, tűzoltót.

A nyári időszak, a szünidő közeledtével különösen aktuálisak a figyelmeztető tanácsok: ha vonzón pirosodik a cseresznye meg a meggy, emlékezzünk rá, e gyümölcsfák ágai rendkívül veszélyesen könnyen törnek. Felmászás után is a törzsbe, erős ágba kapaszkodva szabad csak kinyúlni a gyümölcsért. A létrának pedig a felnőttek keressenek stabil támaszt.

A strandszezonban sok baleset történik a figyelmetlen fejesugrás miatt. A tavaknál célszerű meggyőződni a part közelében lévő víz mélységéről – a testmagasság két és félszerese jelentheti azt a biztonságot, mondja Csaba, hogy nem roppanhat meg a nyakcsigolya. A folyóparton az elsődleges méricskélés sem altathatja el a gyanakvást, ugyanis a vízáramlás könnyen sodorhat a vízbe ugró test, a fej alá akadályt jelentő tárgyat. A Balaton környékén Szabadi-Sóstó minősül a legveszélyesebb területnek, onnan szállítják a legtöbb sérültet a traumatológiára, jegyzi meg Zoli.

A négy végtag bénult paraplégekhez Csaba és Zoli jár, Misi úgy mondja, ő az amputáltak lelki rehabilitációjában tud a leghitelesebben részt venni. Meg is tesz mindent azért, hogy elterelje a friss sérültek figyelmét a legsötétebb gondolataikról. Nem esik nehezére saját derűs világlátása segítségével erőt önteni másokba a véglegesen megváltozott életforma elfogadásához.

Misi kedélye az amúgy egészségesek számára is alkalmas lehet a példamutatásra

Alsó végtagok nélkül is képes volt még a síelés örömét is megismerni. Olyan szerkezetet készítettek számára, amit ha a törzsére csatol – bár sok bukás árán – de le tud siklani a nem túl meredek domboldalról. Az autóvezetés és a síelés két nagy vágya volt. Ehhez csak ráadás, hogy megtanult célbalőni is. „Nem vagyok balkezes, mégis bal kézzel kell fognom a puskát, mert így tudom bal szemmel használni a nézőkét. Elbizakodottságomért annak idején nem csak alsótestem, de jobb szemem elvesztésével is fizettem” – jegyzi meg morbid természetességgel.

Az életvidám Misinek lassan négy évtizede házastársa Györgyi, aki a kerekesszékes táncosok bemutatóján több darabban fellépve szerzett derűs perceket a nézőknek. Ő Ungvári Mihályné, a Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete elnöke, a ParaDance Company elnökhelyettese. Kerekesszékes táncosként úgy véli, az ilyen és hasonló rendezvények jelentősen hozzájárulnak a fogyatékos emberek társadalmi integrációjához, esélyegyenlőségük megvalósulásához. E cél elérése érdekében vállal önkéntes munkát és gurul színpadra. Csoportjukról így írt bemutatást az érdeklődőknek:

„2012. szeptember 8-án alakult egy lelkes baráti társaság tagjaiból. Mindannyian szeretjük a zenét, annak oldó hatását, és azt a felszabadító érzést, ami akkor jön létre, amikor ritmusra mozog a test, lebontva határokat a kerekes székek és járó lábak között. A társadalmi tudatformálás, a „fejek akadálymentesítése” létünk egyik célja. Elkötelezettek vagyunk azon eszmék iránt, melyekkel megmutathatjuk a járóknak, a fogyatékossággal élőknek, és saját magunknak is, hogy a kerekes székes ember vagy csoport is képes művészi értéket teremteni. Tevékenységünkkel – csoportként, magánemberként – mintaként kívánunk szolgálni sérült és nem sérült embertársaink számára – erősítve azon szemléletet, hogy egyenértékűek vagyunk. Álmokkal, célokkal, amik eléréséhez a kerekes szék korántsem akadály, inkább egy eszköz!”

A mozgássérültekből álló csoport (ParaDance Company) „Csak a tánc” című műsorát és a fontos üzenetet közvetítő programpontként ugyancsak műsorra vett esélyegyenlőségi performanszt – a Nyílt Társadalom Alapítvány és a MÚOSZ Fogyatékossággal Élők a Médiában Szakosztály támogatásában – a következő hónapokban (szeptembertől márciusig) még öt alkalommal láthatják az érdeklődők.

A MOZGÁSSÉRÜLT EMBEREK ÖNÁLLÓ ÉLET EGYESÜLETE

A Mozgássérült Emberek Önálló Élet Egyesülete (ÖNÉ) 1995-ben alakult, tagjai főleg súlyosan sérült kerekes székesek. Az önálló, önrendelkező élet eszméjét, és annak gyakorlati megvalósítását tűzték célként maguk elé. Az átlagember számára természetes, hogy mindenki önálló személyiség, felnőtté válva mindenki képes önálló döntéseket hozni, saját sorsát irányítani. Hogy ez a mozgássérültek számára is elérhető valóság legyen, ezért akar tenni az önálló élet mozgalom, legfontosabb alapelveinek megfogalmazásával. A fogyatékossággal élők is saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, mert ők tudják a legjobban, nekik maguknak mire van szükségük.

A mozgalom jelentősége, hogy gyökeresen megváltoztatta a fogyatékossággal élők gondolkodását, és a társadalomban róluk kialakult képet. Azt várják el a nyilvánosságtól, hogy tekintsék őket döntésre képes egyéneknek, akiknek ugyanazok a jogaik, és kötelességeik, mint az adott társadalom bármely más tagjának.

Forrás: WEBBeteg.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .