Kerekesszékkel csalnak a reptereken

Az amerikai reptereken egyre többen trükköznek úgy, hogy kerekesszéket igényelnek a légitársaságtól, és azzal kerülik meg a kígyózó sorokat a biztonsági ellenőrzésnél. A fedélzeten aztán hirtelen meggyógyulnak, és leszállás után sietve, saját lábukon hagyják el a repülőt.

Az amerikai repülőtereken (is) megszokottak a biztonsági ellenőrzés előtt hosszan kígyózó sorok. Kínkeserves dolog, de a legtöbben azért belenyugszanak sorsukba, és kivárják amíg a sor elejére érnek. De akadnak olyanok is, aki más módszerrel kísérleteznek. Például azzal, hogy a pár férfi tagja a sorban állókat megkerülve tolja előre a kerekesszékben elhelyezkedő hitvesét, fürgén suhannak el az emberkígyó mellett, egészen az biztonsági átvizsgálásig. Ott aztán a nő hirtelen felpattan, ráhelyez két hatalmas kézitáskát a szállítószalagra, és elégedetten huppan vissza az ülésbe. Fejével int a „személyzetnek”: mehetünk, és már gurulnak is tovább a kapuhoz…

Várható volt, hogy megtalálják a kiskaput

Napjaink repülőterein az a normális, hogy időnk nagy részét a biztonsági ellenőrzésre várva, unalmas sorban állással töltjük, némi izgalmat legfeljebb a váratlan járatkésések jelentenek. Így várható volt, hogy valamelyik utas előbb-utóbb igyekszik majd kiskaput találni. Egyre többen jönnek rá, hogy kikerülhetik a sorokat, ha kerekesszéket igényelnek a légitársaságtól a repülőtéren.

Azt, hogy valaki valóban mozgásában korlátozott, és ezért van rá szüksége, nem kell igazolnia. Ezzel pedig sokan vissza is élnek, annyira, hogy a repülőtéri dolgozók már előre tudják: ha valamilyen ok miatt lefékeződik a sor haladása, azon nyomban megnő a kerekesszéket igénylők tábora. Az amerikai légiutas-kísérők pedig felkészülten fogadják, hogy bizonyos útvonalakon olykor tucatnyi „tolókocsis” utast kell üdvözölniük a fedélzeten. El is nevezték ezeket „csodatévő járatoknak”.

Levegőben gyógyuló betegek

?Biztosan csoda történik a fedélzeten, mert általában kevesebb kerekesszék gördül ki érkezéskor, mint amennyire beszálláskor szükség volt – mesélte mosolyogva a The NewYork Times tudósítójának Kelly Skyles, az American Airlines légiutas-kísérője. – Most már nemcsak italokat szolgálunk fel nekik, és gondoskodunk kényelmükről, hanem meg is gyógyítjuk a betegeket.”

A valószínű ok szerinte az, hogy bár beszálláskor a kerekes székes utasok elsőként foglalhatják el helyüket, földet érés után csak utolsóként hagyhatják (hagyhatnák) el a fedélzetet, vagyis amennyi időt nyertek a repülés elején, ugyanannyit el kell(ene) vesztegetniük a végén – ennek eredményeként némelyik kerekesszék gazdátlanul, elárvultan ott marad, mert az, aki beszálláskor használta, egyszerűen elsétál.

Törvény kötelezi a légitársaságokat

A megszokott repülőtéri kerekesszékeket, amelyeket egyenruhás utaskísérők tolnak, a légitársaságok kérésre ingyen bocsátják rendelkezésre, mert mozgássérültek szállításához ezt írja elő számukra egy 1986-os amerikai szövetségi törvény, az Air Carrier Access Act. Ezek a kerekesszékek azonban nem olyanok, mint a fenntartott parkolóhelyek, amelyek igénybevételét engedélyhez kötik – a légitársaságok általában semmiféle igazolást nem kérnek a fogyatékosságról. „Tiszteljük utasainkat, és bízunk a becsületességükben, amikor segítséget kérnek tőlünk – reagált e-mailben Jean Medina, az Airlines for America nevű ipari kereskedelmi szervezet szóvivője. – És reméljük, hogy pusztán a kényelem kedvéért senki sem fog visszaélni a szolgáltatás nyújtotta előnyökkel.”

Arról nincsenek statisztikák, hogy évente hány utas kér kerekesszékes segítséget a repülőtereken, de alighanem csak egy kis százalékukat alkotják azok, akiknek a megtévesztés a céljuk. Azok a repülőtéri alkalmazottak, akiknek a kerekesszékes asszisztencia a feladatuk, úgy becsülik, hogy hetente talán egy tucat olyan utas akad, aki anélkül kér segítséget, hogy arra valóban szüksége volna. „Persze néha előfordul, hogy egy sorban ácsorgó utas fordul váratlanul segítségért, hogy át tudjon suhanni a biztonsági zónán – mesélte Evelyn Danquah, a Delta Air Lines alkalmazottja. – Amikor látják, hogy reménytelenül hosszú a sor, jön a mentőötlet. A drámai hatás kedvéért az utas hirtelen sántítani is megtanul…”

Nehéz kiszűrni a csalókat

„De ugyanilyen gyorsan képesek meggyógyulni is” – tette hozzá. „Ahogy túljutnak a biztonsági ellenőrzésen, már kutya bajuk sincs: van, aki egyszerűen feláll, és elsétál.” Mint bevallotta, eleinte sokkoló volt számára ezt megtapasztalni, de mostanra már volt ideje megszokni. A visszaélések kiszűrése pedig igen nehéz, mert nem minden fogyatékosság szembetűnő. „Például lehet, hogy néhány idősebb utas meg tud tenni rövidebb távolságokat, de nem képes hosszú ideig ácsorogni a biztonsági ellenőrzésre várva” – fogalmazott Helena Berger, a fogyatékkal élők amerikai szövetségének ügyvezető alelnöke.

A kísérő személyzet tagjainak – akik közül sokan ülnek hosszú ideig tétlenül ügyfélre várva ? pedig bizonyos értelemben nem áll érdekükben észrevenni, hogy egy egészséges utas kéri a segítségüket. Óránként ugyanis 9 és 14 dollár közötti bérért dolgoznak, így hát nagyon fontos számukra a borravaló…

Adta hírül az MTI.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.