Kiderült, miért hallanak jobban a vakok

Az első kutatás a Journal of Neuroscience tudományos folyóiratban jelent meg, és bebizonyította, hogy a látássérültek agya sokkal érzékenyebb a hanghullámok apró változásaira, mint azoké, akik egészségesek. A hallókéreg ugyanis finomhangol a vakok esetében, azaz jobban meg tudja különböztetni a kis frekvenciaváltozásokat is. „Ez az első kutatás, ami kimutatja, hogy a vakság miatt a hallókéreg képes a plaszticitásra” – írta egy sajtóközleményben Ione Fine, a Washingtoni Egyetem pszichológusa, a tanulmány egyik szerzője. A plaszticitás egyébként az agy anatómiai és funkcionális változásra való képességét jelenti, vagyis azt, hogy bizonyos ingerek és szükségletek hatására képes az idegi kapcsolatokat átrendezni és újrafunkcionálni. „Ez azért fontos, mert a hallókéreg az agy azon szerve, amely a vakoknál és a látóknál is ugyanazt a hallható információt fogadja be. A vakoknál viszont a hangokból több információ kivonására van szükség, ennek hatására ez az agyterület képes eszerint fejlődni.” A kutatók azt is fontosnak tartják, hogy az eredmények bebizonyítják: a babák agya a környezetre válaszul fejlődik. A második kutatás, amely szintén a Journal of Neuroscience folyóiratban jelent meg, arra koncentrált, hogy a születésüktől fogva vakok, vagy azok, akik nagyon korán vesztették el a látásukat, hogyan érzékelik a térben mozgó objektumokat. A résztvevőknek Morze-jelekhez hasonló hangokat kellett figyelniük, miközben a kutatók monitorozták az agyuk idegválaszát. A kódok kisebb és nagyobb frekvenciaeltérésekkel érkeztek, a hallgatás közben pedig fMRI géppel rögzítették a résztvevők agyi aktivitását. Kiderült, hogy a vak alanyoknál a hallókéreg sokkal érzékenyebb volt a frekvenciaváltozásokra, vagyis a kisebb eltéréseket is könnyebben vette észre.  Egy látó embernek nincs szüksége ennyire kifinomult hallásra, hiszen ott van számára a látás, ami kiegészíti az információkat, de a vakoknak erre nincs lehetőségük. Mivel számukra csak a hangi ingerek nyújtanak információkat, a hallókéregnek ehhez kellett alkalmazkodnia. Egy harmadik, a Proceedings of the National Academy tudományos folyóiratban megjelent kutatás azt is vizsgálta, hogy az agy hMT+ jelzéssel ellátott területe képes-e segíteni a vak embereknek a térbeli mozgás érzékelésében. A résztvevőknek ugyanúgy különböző frekvenciájú hangokat kellett meghallgatniuk, de ezek a hangok most úgy voltak megszerkesztve, mintha a kibocsájtói mozogtak volna a térben. A korábbi kutatási eredményeket alátámasztotta, hogy a hMT+ is több információt nyert ki a hangokból a vakoknál, mint a látó embereknél. A kutatás során az is kiderült, hogy a hMT+ ugyanúgy érzékeny volt a hangok frekvenciájára, mint a térbeli mozgásra is. Ez azért fontos, mert a hMT+ egy vizuális kérgi terület, azaz alapvetően a látásban játszik szerepet – a kutatók kimutatták, hogy az ilyen agyi területek is hozzásegítik a vakokat abban, hogy jobban dolgozzák fel a hangi információkat. Az utolsó kutatásban voltak olyan alanyok is, akik születésüktől fogva vakok voltak, de azóta műtét következtében már látnak – az ő agyuk is úgy működött még, mintha vakok volnának, ez igazolta a kutatók számára, hogy a változások már nagyon korai életszakaszban kialakulnak. A kutatások arra is választ adnak, hogy a vakok milyen korai életszakaszban kezdenek el többet felfogni hallás által a világból, mint a látó társaik. Ahogy az egyik ilyen alany kifejtette a kutatóknak: „te a szemeddel látsz, én a fülemmel”. (Forrás: 24.hu/Journal of Neuroscience tudományos folyóirat)