Következtetni lehet a későbbi rokkantságra a gerincből

A kutatásban összesen 800, 65 évesnél idősebb japán férfi és nő vett részt, akiken a tudósok összesen négyféle gerincvizsgálatot végeztek. A tudósok szerint a négyből az egyik vizsgálat közvetlen összefüggésbe hozható azzal, mekkora az esély a későbbiekben arra, hogy az adott beteg időskori ellátásra szoruljon a napi tevékenységei során. Ezek között a napi tevékenységek között olyan alapvető dolgok is szerepeltek, mint a fürdés, az étkezés, a mosdóhasználat, az öltözés, és a székből vagy ágyból történő felkelés.

A tudósok szerint a törzs dőlésszögét mérő vizsgálat segíthet előre jelezni a később kialakuló rokkantság mértékét. A törzs dőlésszöge annak a tényleges hosszanti egyenesnek a dőlésszöge, ami az első hátcsigolyát köti össze az első keresztcsonti csigolyával.

A kutatás négy és fél éves időtartama alatt a résztvevők 16 százaléka kényszerült állandó és folyamatos ellátásra. Az alapvető napi tevékenységek elvégzésében főként azoknak volt szükségük segítségre, akiknek törzsi dőlésszöge a legnagyobb volt. Bár a tudósok egyértelmű kapcsolatot találtak a gerinc dőlésszöge és a későbbi ellátásra szorultság között, ok-okozati összefüggéseket nem sikerült megállapítaniuk.

A kutatás részletes leírása a Journals of Gerontology Series A: Biological Sciences and Medical Sciences című online szaklapban jelent meg.

Forrás: semmelweisfigyelo.hu