Kulisszatitkok, hogyan interjúztatják a megváltozott munkaképessségűeket

A megváltozott munkaképességűek toborzása és kiválasztása nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek elsőre hangzik. Ennek legfőbb oka, hogy a speciális ismeretek mellett az aktuális jogszabályokkal is tisztában kell lenni, ráadásul nem elegendő, hogy a jelölt újból el tudjon helyezkedni, a felvételt követően az egyén állapotromlás nélküli munkavégzését is biztosítani kell.

Több éves rehabilitációs referensi pályafutásom alatt, volt alkalmam megtapasztalni, melyek azok a főbb kérdések, melyek nehézséget okozhatnak a jelöltek interjúztatása során mondta el Balog Lajos, a Kelly Services Hungary Kft. rehabilitációs tanácsadója. Ő segített összegyűjteni azt az 5 speciális pontot, amelyek eltérnek az egészséges jelöltek interjúztatási technikáitól és amelyeket mindazon szakemberek figyelmébe ajánlottak, akik hatékonyan szeretnének megváltozott munkaképességű munkavállalókat toborozni. A gyűjteményt a Weborvos megkapta, s most továbbítja.

Következnek a szakmai tippek:

1. Bízzuk a jelöltre, mennyit szeretne elmondani betegségéről: a megváltozott munkaképesség státuszához mindenképpen valamilyen egészségkárosodás, betegség jelenléte társul. Az interjú során soha ne kérdezzünk rá konkrétan a betegségre, mert az adatvédelmi és etikai előírások megsértése mellett, az interjúztatás bizalmi légköre is megtörhet. Az interjút, akárcsak az egészséges jelöltek esetében, az általános kérdésekkel kezdjük, bízzuk a jelöltre mit szeretne megosztani velünk betegségéről. Koncentráljunk a képességekre, készségekre, a munkahelyváltás okaira és ne a betegség miatt kialakult hiányosságokra, nehézségekre. Így kellő bizalom alakulhat ki a jelölt és interjúztató között, melynek révén a későbbiekben a mélyebb, bizalmasabb kérdések is feltehetőek.

2. Készen áll a jelölt az újbóli munkába állásra? Meg kell győződnünk arról, hogy milyen szinten áll az álláskereső rehabilitációja: egészségügyi, orvosi, szociális és foglalkoztatási szempontból. Az általános kérdések mellett kiemelt figyelmet kell szentelnünk annak a tisztázására, hogy a jelölt feldolgozta-e már betegségét, együtt tud-e élni azzal, mindezt direkt kérdések feltétel nélkül. Az érzelmi felkészültség mellett fontos még kitérnünk a jelölt munkavállalási hajlandóságára, felkészültségére és motiváltságára is. Készüljünk fel a jelöltekből esetlegesen kitörő érzelmi felindultságra, mely nem az interjúztatónak szól, hanem elsősorban a betegségből fakadó elkeseredésből ered vagy a megváltozott élethelyzet miatti frusztrációból. Abban az esetben, ha még a jelölt egészségügyi rehabilitációja (rendszeresen jár orvosi kezelésre, amely befolyásolná a munkavégzést) és érzelmi állapotának stabilizációja nem történt meg, az egyén alkalmassága a munkavállalásra erősen megkérdőjelezhető.

3. Ismerjük meg a munkahely foglalkoztatás-egészségügyi körülményeit: az interjúztatás előtt egyeztessünk a foglalkoztatás-egészségügyi szakorvossal. Tisztában kell lennünk azzal, hogy melyek azok az egészségügyi tényezők, amelyek mindenképpen kizárják a foglalkoztatás lehetőségét. Ezek után az interjú során irányított kérdések révén kell meggyőződnünk a jelölt önellátási képességéről, készségéről vagy arról, hogyan tudja megközelíteni munkahelyét.

4. Legyünk felkészültek a jogszabályi kérdésekből! A jelöltek nem igazán vannak tisztában a jogszabályokkal, könnyen eltévednek az állami bürokrácia labirintusában. Rehabilitációs tanácsadóként naprakész tudással kell rendelkeznünk; tudnunk kell, hogy az adott ellátást mikor állapították meg és milyen típusú ellátást folyósítanak az egyénnek, illetve, hogy ez mekkora összeget jelent. A jelöltek számára az egyik legfontosabb kérdés a kereseti és időkorlát, illetve ezek értelmezése. Ki kell térnünk arra is az interjú során, hogy a jelölt mindenképpen ragaszkodik-e az ellátásához, még abban az esetben is, ha a bér jóval magasabb lesz az ellátás összegénél.

5. Mire kell figyelni a szakvélemény értelmezésekor? Ahhoz, hogy értelmezni tudjuk a szakvéleményt, ismernünk kell a rehabilitálhatóság fajtáit. A szakvéleményből az egészségkárosodás mértéke mellett információt kaphatunk arról is, hogy melyek a javasolt foglalkoztatási körülmények, irányvonalak. Ne feledjük, a szakvélemény egy adott időben készült, egy adott állapotot mér fel, így az egészségügyi állapotban bekövetkező változást, legyen az javulás vagy romlás, már nem „követi nyomon”. Nem csak az adott NRSZH Szakvéleményt kell tudnunk értelmezni, hanem a régebben keletkezett szakvéleményeket is fel kell tudnunk ismerni, valamint a fogyatékossági támogatásról szóló határozatot.”A szakvélemények áttanulmányozását érdemes az interjú végére hagynunk, mert nagyfokú odafigyelést és precizitást igényel. Az interjún csak az érvényesség idejére és az egészségügyi állapot, egészségkárosodás mértékére koncentráljunk, győződjünk meg a megváltozott munkaképesség „valódiságáról”, sokszor a jelöltek saját szavai adják vissza a leghitelesebben az egészségi állapotukkal kapcsolatos tényeket” – tette hozzá Balog Lajos.

+1 Merjünk NEMet mondani. Abban az esetben, ha a jelölt nem megfelelő az adott pozícióra, az interjú végén mindenféleképpen tudatnunk kell ezt vele, nem szabad a betegség miatt kialakult frusztrációjukat, bizonytalanságukat tovább táplálnunk, azonban igyekezzünk más alternatívát ajánlani számukra. A pozíció és az alkalmazási körülmények megfelelő ismertetése, valamint a jelölt helyzetének megismerése után, ideális esetben a jelölt maga is belátja vagy saját maga mondja ki az interjú végén, hogy jelen helyzetben sajnos nem fogja tudni ellátni az adott pozíciót.

Forrás: weborvos.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.