Látássérült szülők a pályán 1. rész – Gyermekvállalás, szülővé válás

A VGYKE Látássérült szülők a pályán című podcast sorozatának
célja, hogy a témában érintett látássérült szülők a lehető
legszélesebb körben, tabuk nélkül mondják el tapasztalataikat,
élményeiket a gyermekvállalásról és gyermeknevelésről, a
szülőként megélt hétköznapi helyzeteikről. Hasznos és
szükséges információk biztosítása révén szeretnék tovább
javítani a látássérültként gyermeket nevelő szülők
érdekérvényesítő képességét pozitív példák és jógyakorlatok
bemutatásával.

A teljes beszélgetés május 1-én 15 órától hallható a Hobby Rádióban!

Három anyuka, három megközelítés, három történet. Az egyesület
új podcast sorozatának első adásában három látássérült
édesanya volt Duplinszki Katalin beszélgetőtársa, akik mindhárman látó
férjükkel nevelik együtt gyermeküket, gyermekeiket. Név
szerint Horváthné Dunaveczki Leona, Dudikné Rácz Andrea és
Kollárszky Boglárka. Hármuk közül az egyik anyuka
gyengénlátóként, míg a másik két édesanya teljesen vakon
vállalta gyermekeit.

Leona, Boglárka és Andrea őszintén és nyitottan meséltek saját
útjukról, arról, hogyan élték meg a szülővé válás különböző
szakaszait. A beszélgetés során betekintést engedtek a
gyermekvállalásukat megelőző időszakba: milyen kérdésekkel,
félelmekkel és reményekkel indultak el ezen az úton. Szó esett
a várandósság megéléséről is – az örömteli pillanatokról, a
bizonytalanságokról, valamint azokról a kihívásokról,
amelyekkel látássérült nőként szembesültek. Külön figyelmet
szenteltek a szülés élményének és a kórházban töltött
időszaknak is. Mindhárman megosztották, milyen támogatást
kaptak, milyen nehézségekkel találkoztak, és hogyan találták
meg saját erőforrásaikat ezekben a meghatározó pillanatokban.
Ezek a történetek nemcsak az anyaságról szólnak, hanem
bátorságról, kitartásról, tudatosságról, önismeretről és arról
is, hogy a korlátok sokszor csak a társadalmi előítéletekben
léteznek.

A műsorvezető beszélgetőtársai első körben arról meséltek, mennyire
tudatosan készültek a gyermekvállalásra. Mindhárom édesanya
hasonlított abban, hogy – ki tudatosabban, ki ösztönösebben –
elkezdett figyelni saját testi és lelki egyensúlyára.
Történeteik között volt szinte filmbe illő is, akinél nagyon
hamar, már a nászúton megfogant a baba, míg másoknak hosszabb,
akár éveken át tartó várakozás előzte meg a gyermekáldást. A
beszélgetésből az is kiderült, hogy ennek hátterében lelki
tényezők is szerepet játszhattak.

Fontos volt, hogy beszéljenek arról is, milyen félelmek
kísérték őket ezen az úton. Hiszen még egy jól látó nőben is
számtalan gondolat, kérdés és kétely merül fel a
gyermekvállalás kapcsán, ez pedig látássérültként sokszor még
inkább felerősödhet. Szó esett a szüléstől való félelmekről,
az újszülött ellátásának kérdéseiről, valamint a kórházban
töltött időszak kihívásairól is – mindezt látássérült
édesanyaként megélve.

Az interjúalanyok arról számoltak be, hogy a félelmek
leküzdésében sokat segített a párjukkal való őszinte
beszélgetés, de akadt, aki már a kezdetektől részt vett
szülésfelkészítőn vagy pszichológussal folytatott
konzultáción. Volt, aki kifejezetten látássérült szülőknek
szóló tanfolyamra járt, ahol elsajátíthatta a csecsemőgondozás
minden fortélyát: a szoptatási pozícióktól kezdve, a baba
cumisüvegből való etetésén át, az öltöztetésen keresztül
egészen a gyermek hordozásáig. Ezek az eszközök és
tudásanyagok nagy biztonságot adtak számukra, és önbizalmat
nyújtottak számukra.

Az édesanyák meséltek arról is, hogy a környezetük hogyan
reagált a döntésükre, hogy gyermeket vállalnak. Volt példa
arra, hogy a közvetlen környezet természetesen és örömmel
fogadta a várandóság hírét, de akadt olyan is, amikor kétségbe
vonták a kismama talpraesettségét.

Részletesen beszéltek a várandósság időszakáról. Volt, aki
viszonylag problémamentesnek élte meg, míg másnak ez kevésbé
könnyű időszak volt. Akadt olyan is, aki minden testi tünetét
fokozottan és tudatosan figyelte, és rendszeresen megosztotta
orvosával, hogy csillapítsa aggodalmait, és biztosítsa a baba
egészséges fejlődését. Itt szóba kerültek a beszélő eszközök
is, főként a beszélő vérnyomásmérő, amely nemcsak szuper
segítség, hanem óriási önállóságot is ad egy látássérült
számára, lehetővé téve, hogy önállóan kövesse egészségi
állapotát a várandósság alatt.

Az anyukák szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy
párjuk aktívan részt vett az ultrahangvizsgálatokon, sőt volt,
aki narrálta is a képet, ami nagy érzelmi támogatást
jelentett. A terhesgondozáson az egészségügyi dolgozók
többsége természetesen, támogatóan kezelte a látássérült
kismamákat: nem a fogyatékosságukat látták bennük, hanem a
várandós anyát, akiben helyenként több kétely és kérdés
lakozik.

A három látássérült anya felidézve gyermekeik születését sok
mindenről meséltek kendőzetlenül és őszintén. Meséltek szépen,
rendben lezajló hüvelyi úton történő szülésről, de kellemetlen
élményként megmaradó császármetszésről is. Ekkor szóba jött az
otthon szülés, a dúla, a gyöngéd császármetszés is
A szülés utáni időszakról szóló tapasztalatok, beszámolóik
rendkívül változatosak voltak, és jól tükrözik, milyen
kihívásokkal kell szembenézni látássérült anyaként egy
intézményes környezetben. Voltak, akik szerencsésnek érezték
magukat, mert például a kórházban engedték, hogy férjük vagy
közeli hozzátartozójuk végig jelen legyen, ami érzelmi és
fizikai biztonságot adott számukra a szülés utáni első
kritikus órákban, napokban. De arról is szólt történet, hogy a
felépülés mellett komoly nehézségekkel kellett szembenézni az
elején. Szerencsére a problémák, amikről beszámoltak,
többnyire megoldódtak. A kitartás, a leleményesség, a
talpraesettség és az akaraterő kulcsszerepet játszott abban,
hogy az anyukák sikeresen eligazodtak az akadályok között akár
önállóan, és megtalálták a módját, hogyan biztosítsák a saját
és a baba jólétét a kórházi környezetben. Ezek a történetek
nemcsak a nehézségekről szóltak, hanem az erőről, az
önállóságról és az alkalmazkodóképességről is, amelyek
elengedhetetlenek a látássérült anyák számára a
gyermekvállalás során.

Egy újszülött érkezése – a hormonális változásokkal együtt –
természetesen a beszélgetés résztvevőit is mélyen
megérintette. Volt, aki erősebben, más kevésbé küzdött
félelmekkel: például azzal a gondolattal, hogy mostantól egy
apró, védtelen életért felel, és nehogy valamit rosszul
csináljon. Ezek a kételyek sok esetben már közvetlenül a
szülés után megjelentek, és idő kellett, míg helyükre
kerültek. Azonban az anyai ösztön, valamint a támogató,
elfogadó környezet minden esetben kulcsszerepet játszott
abban, hogy az édesanyák feldolgozzák az új élethelyzetet.

Boglárka, Andrea és Leona történetei fontos üzeneteket
hordoznak, mert rávilágítanak arra, mennyire szükség van a
szemléletformálásra és az elfogadás erősítésére a
társadalomban, valamint hozzájárulnak ahhoz, hogy az emberek
számára tisztuljon a kép, mit is jelent látássérültként
gyermeket vállalni.

A VGYKE Látássérült szülők a pályán című podcast sorozata a
Szülősegítő szolgáltatások támogatása 2025 (SZÜLŐ2025-B-4865)
elnevezésű pályázat keretében a Slachta Margit Nemzeti
Szociálpolitikai Intézet és a Belügyminisztérium támogatásával
valósul meg.

Duplinszki Katalin

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük, azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása).
Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!


Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41