Látássérültek álltak péktanoncnak

A kétéves képzés – amelyben látássérült emberek álltak péktanoncnak – egyedülálló Magyarországon, sőt Európában is.

Nincs két egyforma kenyér. Ahogy nincs két egyforma ember sem. És nincs két egyforma pék sem. Van, aki a szemére hagyatkozik, most lesz, aki a tapintására. Az eredmény mégis szemet és ízlelőbimbókat gyönyörködtető. Olyannyira új dologról van szó, hogy a szakoktatók – Bíró Csaba, Brezovszky Bianka és Tarnai László – maguk dolgozták ki a tantervet, hiszen még szakirodalom sem állt a rendelkezésükre. Eddig az oktatási programok vagy látássérülteknek szóltak vagy leendő pékeknek – de a kettőnek együtt soha. „A súlyos fokban látássérültek szakmaválasztása többnyire kimerül a virágkötőnek, fazekasnak, kosárfonónak, számítógép-kezelőnek vagy szőnyegszövőnek való továbbtanulásban” – mutat rá Bíró Csaba. „A felsorolásból azonban látszik, hogy ezek talán nem a legkeresettebb szakmák. Mi olyat szerettünk volna, amelynek a segítségével a fiatalok az elsődleges munkaerő-piacon is el tudnak helyezkedni. Mivel a kenyérkészítés, a sütés szeretetét mindhárman magunkban hordozzuk évek óta, nem is volt kérdés, mi legyen ez a szakma.” Annak, hogy a választás a sütőipari munkára esett, két megközelítésből is fontos szerepe van. Egyrészt a tény, hogy a munkaképes korú látássérültek alig tíz százaléka dolgozik, miután alacsony iskolai végzettséggel rendelkeznek és  szakképzetlenek. Másrészt pedig az, hogy jelenleg a pék hiányszakma az országban. A most indult képzés tehát egyszerre két terület problémáira is megoldást nyújthat hosszú távon. Növelheti a foglalkoztatottak számát látássérültek és a pékek között is. „Nyolc tanulónk van a csoportban, többségük gyengénlátó, de akad olyan is, aki teljesen vak” – fejti ki Tarnai László szakoktató. „Néhány összetevőből azonban, mint a liszt a tojás és a víz számtalan dolgot lehet készíteni. Nekik a kezükkel kell érezniük a tésztát.” Az alapanyagokat az oktatók felügyelete mellett – speciális mérőedények és beszélő mérleg segítségével mérik ki, a tojást ugyanúgy törik fel és keverik ki mint bárki más. Egyedül a sütőt nem kezelhetik – helyette mosogathatnak, ami persze nem túl népszerű feladat az osztályban. Vagyis inkább a csapatban: az együtt eltöltött idő az elméleti és gyakorlati órákon ugyanis pár hét alatt igazi közösséget formált a vidéki és fővárosi fiatalokból. Együtt lógnak a szünetekben, ugratják egymást tésztagyúrás közben – és persze vigyáznak is egymásra.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.