Láthatatlan érték Budapesten

A Batthyány téren kezdték az Erzsébet-nővérek a vak és gyengénlátó gyermekekkel való foglalkozást, innen költöztek fel a rendszerváltás környékén a Sváb-hegyre, a hajdani Dreher-villába.

A régi épület a befogadott gyermekek növekvő létszámához elég hamar szűknek bizonyult, így pár évvel később nagyméretű, igen összetett alaprajzú és tömegű, organikus szárnnyal bővítették az intézményt. Az akkor új épületszárny feltehetően játékosnak szánt, de használhatóságát tekintve kissé öncélú és bonyolultnak tűnő tereit kis lakói nagy örömmel vették birtokba és használták. Mára a Mátyás király úti ingatlanban felnőttek az ott gondozott, család nélküli gyermekek. Jövőjükre legkézenfekvőbb megoldásként kínálkozott, hogy maradnának – ehhez azonban újabb terekre lett volna szükség. A történet itt váratlan fordulatot vett. A beruházáshoz anyagi forrásokkal nem rendelkező szerzetesrend Azerbajdzsánból kapott jelentős összegű adományt, amelyet hazai, minisztériumi pénzzel egészítettek ki. A váratlan támogatás nélkülözhetetlen előfeltétele volt a szintén adományként, évek alatt formált egyszerű, de alapos építészeti terv és makett, amelyet Kendik Géza építész készített el. Az egy év alatt felhúzott új épületszárny nem kívánt sem múlt-tisztelően historizáló, sem túlformáltan organikus lenni. A speciális funkciónak lett itt alárendelve minden. Az épület legfőbb szempontja lakóira való tekintettel a könnyű tájékozódás, és az akár mozgássérült fiatalok teljes körű és akadálymentes ellátása. A múlt századi villához és a 90-es években készült, formabontónak szánt épülethez ezen elvek mentén tehát egyszerű, modern, letisztult épületszárny csatlakozik. A gyaloghíddal megközelíthető új épület minden szintjét két, egymásra keresztben futó, belső közlekedő osztja fel négy részre, érthető közlekedési rendet nyújtva az otthon lakóinak. A folyosók végén fémfüggönnyel árnyékolt ablakok segítik a gyengénlátók tájékozódását, egyúttal óvják szemüket a túlzott fénytől. A négy részre osztott alaprajzban átlátható és tiszta rendszerben műhelyeket, világos lakószobákat, speciális kiszolgáló tereket találunk. A zárt, egyszerű tömegnek köszönhetően várhatóan minimális lesz a fenntartási költség. Az épület sarkán futó, áttört fémfüggöny keleti szőnyegmintával díszített – hálából a nagylelkű adományért. A többi oldal fémkörökkel osztott mintája Braille-írással szól az otthon legfontosabb értékéről, a mindent átható, gondoskodó szeretetről. Az egyszerű épületet, annak eltérő színű és kialakítású, játékos ablakait lakói nem láthatják, számukra láthatatlan. Ahogy láthatatlan az önzetlen munka és értékes eredménye számunkra is, hiszen az új ház az utcáról nem láthatóan, a régi épület takarásában, a gondozott park közepén áll. Forrás: valasz.hu – Őrfi József

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.