Megbukni, de nem elbukni? – A pótvizsgára kényszerülő diákok több mint felénél „csak” az alapokat kell pótolni

Mi miatt buknak a gyerekek?

Szinte hihetetlen, de a lustaság, az oda nem figyelés és a nem tanulás mellett majdnem 55% azon diákok aránya, akik már az alapokat jelentő tudást hiányosan sajátítják el a tanév folyamán és emiatt képtelenek lépést tartani az órán elhangzottakkal. Hiába próbálnak tanulni a megfelelő alapok nélkül szinte lehetetlen megfelelő osztályzatokat elérni, legyen szó bármelyik tárgyról. Az iskolai keretek között lehetetlen az ilyen sötét foltok felderítése már pusztán a diákok létszáma miatt is.

Buktatás – szükséges, vagy kerülendő?

Amennyiben az iskolák és pedagógusok szempontjából vizsgáljuk a buktatás kérdését, összetett a probléma. A pedagógusnak érdeke és feladata, hogy az osztályába járó megfelelő tudásszinttel nem rendelkező, az elvárásokat teljesíteni nem tudó gyermeket megbuktassa. Ugyanis ezen diákok lassítják az oktatás tempóját, így hátráltatják mind a diáktársaikat, mind a tanárt. Ezzel némileg ellentmondásban van, hogy több iskolában igazgatói utasításra lehetőség szerint kerülni kell a buktatást, ugyanis ez az egyik fő mérőszáma az iskola teljesítményének a fenntartó oldaláról. Minél több a bukás, annál inkább gondolhatja a tulajdonos, hogy az oktatás minősége hagy kívánni valót maga után, holott ez a többi nebulónak pont, hogy a minőségi tanulás lehetőségét adja meg.

2 hónap alatt egy évi anyag?
„Attól, hogy az iskolák nem szívesen buktatnak, ne gondolja senki, hogy egy pótvizsga sétagalopp” – hívja fel a figyelmet Tóth Béla, a diaktanito.hu pótvizsga felkészítő portál vezetője. Gondoljunk csak bele, augusztus közepén – végén vannak a pótvizsgák, így aki most nem kezd el tanulni, annak már 2 egész hónapja sem marad a felkészülésre.

A dolog nehézsége elsősorban, hogy nagy anyagrészt kell gyorsan elsajátítania a diákoknak, ami leginkább a felsőoktatásban gyakori vizsgákhoz hasonlítható. Tovább nehezíti ezt, hogy az általános- és középiskolákba járó gyerekeknek vizsgafelkészülésben érthetően nincs tapasztalatuk.

Kérjünk nyugodtan segítséget!

Az érintett szülők úgy érezhetik, hogy túl sok a megtanulandó anyag és túl kevés rá az idő, pedig a rendszeres tanulásra koncentrálással a vizsgához minimálisan szükséges tudásszint igenis megszerezhető. Ehhez elhatározásra, kitartásra és a gyermeknek sok esetben segítségre van szüksége. A hatékonyság abban rejlik, hogy érthetően magyarázzunk alkalmazkodva a tanuló gondolkodásmódjához, megfelelő ütemtervvel biztosítsuk, hogy ne időzzön túl sokat egy-egy anyagrészen. Amennyiben mindez a szülőknek nehézséget okoz, érdemes ismerőstől, tanároktól, vagy diáktanítóktól segítséget kérni. Fontos, hogy a segítő mindig kéznél van, ha elakadna a diák és rávilágít az összefüggésekre. Lényeges elem, hogy olyan segítőt válasszunk, aki szót ért a fiatalok nyelvén, azaz érdemben meg tudja érteni, hogy mivel tud a gyermeknek a legtöbbet és a leginkább hatékonyan segíteni, legyen szó reál, humán vagy akár idegen nyelvi tantárgyról.

Akár egy nehezebben értelmezhető anyagrész világossá tételével, át lehet segíteni a gyermeket a holt ponton, meghozva az önbizalmát a sikerélmény által. A hiányosságokra a magánórákon hamar fény derül és máris könnyebb, lendületesebb a tanulás. A diáktanító segítsége által a gyerekek azt is megszokják, hogy huzamosabb ideig a tanulással foglalkozzanak, és nem kalandozhatnak el a gondolataik.

„Lássuk be, heti 3 alkalommal másfél óra együtt tanulás egy diáktanítóval igazán nem nagy áldozat az évismétlés elkerülése érdekében. Marad elég idő a szórakozásra és a gyermek szégyenkezés helyett folytathatja az iskolát a többi osztálytársával együtt a megszokott osztályában.” – állítja Tóth Béla, a diaktanito.hu vezetője.