Remek karácsonyi ajándékötlet a Nem Adom Fel kávézó új szolgáltatása

„Az a célunk, hogy mindenki felismerje, majd elfogadja, amit az élettől kapott, és arra az elhatározásra jusson, hogy nem adja föl akkor sem, ha nehéznek éli meg a sorsát” – hangsúlyozta Dely Géza. A Nem Adom Fel Alapítvány elnökével a fogyatékos emberek világnapja alkalmából beszélgettünk határokról, megismerésről és a „nem adom fel” életérzésről.

Magyarországon a 2011-es népszámlálás alapján 490 578 fogyatékos ember él. A társadalom öt százaléka küzd fogyatékossággal, a kérdés közvetve több mint tíz százalékot is érinthet, mégis kevesen tudják, hogy 1992 óta december 3-a a fogyatékosság világnapja. „Az érintettek azzal küszködnek önmagukban, hogy mennyire hasznosak vagy fontosak, ezért közvetítenünk kell nekik, hogy azok. Ehhez szükségünk van az ünnepekre, ilyen lehet egy közösséget összekovácsoló, értékeket kiemelő nap” – fogalmaz Dely Géza, akinek köszönhetően a Nem Adom Fel Alapítvány józsefvárosi Magdolna utcai kávézójában nyerhetünk betekintést a fogyatékos emberek mindennapjaiba.

Nincs egységes álláspont arról, hogy a „fogyatékkal élő”, a „sérült” vagy a „fogyatékos” kifejezést kell-e használni. A legfontosabb, hogy ne főnévként, hanem csak jelzőként használjuk ezeket a kifejezéseket.

Az általánosító meghatározásba tartoznak a mozgássérültek, a gyengénlátók, az aliglátók, a vakok, az értelmi fogyatékosok, az autisták, a mentálisan sérültek, a nagyothallók, a siketek, a siketvakok (látás- és hallássérültek), a beszédhibások, a beszédfogyatékosok és súlyos belszervi fogyatékosok is. Egyelőre túl sok betegséget ír le egyetlen kifejezés, s ez megnehezíti a megértést és az elfogadást, emellett az egyént a hiányai felől azonosítja be, ami önmagában is rossz üzenetet hordoz.

Nélkülözhetetlen munka

„Nem az a feladatunk, hogy alamizsnát adjunk a fogyatékos embereknek, hanem hogy biztosítsuk azoknak az értékeknek és lehetőségeknek a kibontakozását, ami rajtuk keresztül jelenik meg a világban” – magyarázza Dely Géza. A 2006-ban alakult szervezet egy főleg látásban és értelmileg akadályozott előadókból álló együttesből alakult: 2004-ben az utcán kezdtek zenélni, majd a sikereknek köszönhetően összegyűlt akkora alaptőke, hogy létrehozhassák alapítványukat.

Sokat elárul munkájukról Jobb velünk a világ mottójuk is. Az alapítvány tagjai arra fektetik a hangsúlyt, hogy megmutassák a fogyatékosokban rejlő tehetséget és erőt: éveken át szerveztek jótékonysági koncerteket a budapesti Papp László Budapest Sportarénában, melyek bevételéből ők is támogatták Böjte Csaba csíksomlyói gyermekotthonát. Egy másik év adományaiból Nem adom fel házakat alakítottak ki Szendrőládon, Martonyiban és Pándon, ahova iskola utáni foglalkozásra térhetnek be a környékbeli hátrányos helyzetű gyerekek.

„A közösségi házak kiválóan működnek, akik a megnyitás után még kisgyermekként töltötték ott a délutánokat, ma visszajárnak segíteni a mostani kicsiket” – mondja az alapítvány elnöke.

A Nem Adom Fel Cafe and Bar egyik asztalánál ülve a gyakorlatban is látható a szervezet tevékenysége: a dolgozók 80 százaléka fogyatékos személy, mindannyian precízen és mosolyogva teszik a dolgukat. A kávézó 2016 januárjában nyílt, azóta éttermi szolgáltatásokkal is bővült kínálatuk. „Munkatársaink azt mondják, itt hasznosnak érzik magukat, mi pedig nem győzzük hangsúlyozni, hogy valóban azok, hiszen munkájuk nélkülözhetetlen” – mutat rá Dely Géza.

Kezdetben leginkább az újdonság miatt látogattak vendégek a kávézóba, ezért mindig is odafigyeltek a minőségre, hogy kialakulhasson egy törzsvásárlói kör, és terjedhessen a hely jó híre. Ma már svédasztalos rendezvényeket, vacsorákat és konferenciákat is szerveznek, melyek mellett idén először lehetőség van karácsonyra vásárlói kártyát ajándékozni.

Szemléletformáló életérzés

A Nem Adom Fel Cafe and Bar csak egy szelete az alapítvány működésének; több programmal is próbálnak munkát teremteni annak a több száz fogyatékos embernek, akik hozzájuk kötődnek. „Arra szerződtünk egymással, hogy a »nem adom fel« életérzést közvetítjük a társadalomnak ezért mindent elvállalunk, amin keresztül ezt adhatjuk tovább” – foglalja össze az alapítvány elnöke.

Tevékenységükkel nem klasszikus módon gyűjtenek adományokat, hanem arra tanítják a velük kapcsolatban állókat, hogy vannak lehetőségeik. Zenekarukkal és gospel kórusukkal fesztiválokra járnak, kertgondozó és autista családokat segítő programjaikkal pedig munkahelyeket teremtenek.

„Ez soha sem lesz komoly nyereségű üzleti tevékenység, de értéket teremt. Azt szeretnénk, ha tagjaink maguk kereshetnék meg a költségeiket fedező összeget, ehhez igyekszünk kialakítani a hátteret” – fogalmaz Dely Géza.

A háttérrel kapcsolatban azt is elmondja, hogy kevés figyelem hárul a fogyatékosokat nevelő szülőkre, túl kevés elismerést kapnak. Az alapítvány egyik jövő évi terve még inkább felhívni a társadalom figyelmét rájuk, hogy megmutassák: küldetésük különleges és szolgálatuk értékteremtő.

Alapjaiban hibás szemlélet

A fogyatékosoktól való távolságtartás érzése nemzedékről nemzedékre öröklődik, ez azonban a gyermekeknél nem automatikus. A Nem Adom Fel Alapítvány a jövőt azzal szeretné építeni, ha már óvodában elkezdődhetne a fogyatékos emberek megismerése. Szándékuk, hogy a Nemzeti Alaptanterv természetes része legyen a fogyatékosságról való tanulás és a megismerés.

„Zsákutca azonban, hogy olyan szakemberek tartanak érzékenyítő programokat, akik könyvekből tanultak erről. Inkább fogyatékossággal élő tapasztalati szakértőket kellene arra képezni, hogy bemutassák önmagukat” – hívja fel a figyelmet Dely Géza, hozzátéve, a jövő útja az, hogy ezzel teremtsünk munkahelyeket olyanoknak, akik esélytelennek tűnnek a munkaerőpiacon.

Különösen érdekes az alapítvány tréningcsapata, melynek tagjai között mindenféle fogyatékosságú ember megtalálható a látássérültektől az autistákig. Őket arra képzik, hogy érzékenyítő tréningeket tartsanak önkormányzatoknál, multinacionális vállalatoknál vagy iskolákban. „Saját életükön keresztül hitelesen tudják bemutatni, mit jelent egy fogyatékos embernek megélnie a sorsát, de azt is, hogyan lehet hatékonyan kapcsolódni hozzájuk” – mondja az alapítvány vezetője.

Egyre nagyobb figyelem fordul a tapasztalati szakértők felé: közöttük van látás-, hallássérült, kerekesszékes, értelmi fogyatékos fiatal, de olyan szülő is, aki sérült gyermeket nevel. Komoly változás az elmúlt évtizedekhez képest, hogy lehetőség nyílik valódi találkozásokra, ez pedig sokaknak küldetést, reményt, elfoglaltságot és nem utolsósorban bevételt jelent.

Sajnálatos módon az európai kultúrában, így Magyarországon is „tragédiának” számít, ha valaki fogyatékossággal éli az életét.

Dely Géza arra is felhívja a figyelmet: nem egyszerű, ha fogyatékos utóda születik egy párnak, de ezt tovább nehezíti, hogy hiába tesznek meg mindent, gyermekük általában csak sajnálatot kap. „Ha ekkora tragédia az életük, és ennyire nem várnak tőlük semmit embertársaik, mire öntudatra ébrednek, kialakul bennük az érzés, hogy maguktól sem várhatnak semmit. Nálunk amúgy is jellemző önmagunk lebecsülése, de ez nem kell, hogy így legyen. A fogyatékos emberek lehetnek azok a zászlóvivők, akik nem adják fel, és képesek pozitívan hatni a környezetükre.”

Forrás:valasz.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.