Meghívó fehérbot napra

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete, Szeretettel várja Önt, és kísérőjét, a Fehérbot napja alkalmából megrendezésre kerülő kultúrális ünnepére.
A rendezvény időpontja: 2011. október 15. 9.00-12.00 óra között.

Program:
1. A Katona József Színház minitársulatának ünnepi műsora
Sirkó László művész úr és társai köszöntik a vakokat, és gyengénlátókat a Fehérbot napján. Immár közel egy évtizede, minden évben a művészek előadásával kezdődik a kulturális műsor.

2 Ünnepi köszöntő:
Sztakó Krisztina a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének elnöke

3. Kecskeméti Ifjúsági Otthon Musical Stúdiója Szakmai vezetőjük: Vargáné Pulai Edina drámapedagógus, és Jámbor Zsolt ének-zene pedagógus. A Kecskeméti Ifjúsági Otthon Musical Stúdiója 2004. októberében alakult. A képzés része, a drámapedagógiai eszközökkel történő csoportépítés, a közös és egyéni zenei képességfejlesztés. A zenei foglalkozások célja a helyes légzéstechnika, hangképzés, hangszín, a biztos intonáció fejlesztése, valamint a mikrofonba éneklés technikájának elsajátítása, a könnyűzenei stílusok megismerése, alkalmazása. A zenei képességek fejlesztése kiterjed a többszólamú éneklés, a ritmikai képesség, a zenei írás-olvasás, az improvizációs készség, az érzelmek kifejezésének fejlesztésére, valamint a musical-történet stílusaiban való jártasság megszerzésére. A stúdió félévente közönség előtti bemutatókat tart: musicalválogatások, illetve önálló zenés darabok szerepelnek a műsoron.

4. Sztakó Krisztina verset mond
Krisztina, mint mondta, meglehetősen aktív kislány volt. Minden érdekelte, s nagyon szerette a matematikát és az irodalmat. „Ez már magában is ellentmondásos, de az életemet végigkísérik az ellentmondások. Mert ugyanúgy jártam szavaló-, mint matematika versenyekre. Ugyanúgy sportoltam, mint ahogy kedvenc időtöltésemnek, az olvasásnak hódoltam. Nagyon szerettem sportolni. Talán azért mert fiatalabb voltam mint a többiek, de célul tűztem ki, hogy ugyanazokat az eredményeket fogom elérni. Ezért mindent meg is tettem. 1992-ben így juthattam ki Németországba, Münchenbe egy nemzetközi atlétika versenyre. Én lettem a csapat meglepetés embere, 3 aranyérmet sikerült hazahozni futás, távolugrás és kislabda hajítás sportágakban. Ekkor azonban már nem volt minden rendben velem. Elértem, amit akartam, de mégsem tudtam igazán örülni. Éreztem, hogy túl nagy árat kell fizetnem mindenért.

5. Kispéter Éva zongorázik
11éves korában kezdett el zongorázni. A zeneművészeti konzervatóri-umba helyhiány miatt nem nyert felvételt. Azóta is sokat gyakorolt, fejlesztette tudását, azonban 5-6 éve professzionális szinten játszik. Minden évben részt vesz Keszthelyen, Szabó Orsolya nevével fémjelzett zeneművészeti találkozón.

6. Bán Judit verset mond
Judit minden rendezvényünkön szaval. Részt vesz szavalóversenyeken, ahol egyre jobb eredményeket ér el. Gyakran hívják egyéb rendezvé-nyekre is.

7. Tóth Eszter zongorázik
Eszter, Tóth László Ignác sorstársunk kislánya, aki gyakran lép fel Fehérbot napi műsorokon, ez alkalommal is zongorajátékával kedveskedik a közönségnek.

8. Bakos László verset mond
Sorstársunk a Bács-Kiskun megyei vakok kultúrális életében gyakran részt vesz. Harmónikázik, énekel, s most verset mond.

9. Borostyánfelhő Együttes műsora
„borostyán levelén úszol dideregve felhők tetején fázom melegedne kezünk borostyánfelhőn fönn alszunk ölelkezve hullt levelek közt egymásba temet kezünk” Együttes-tag , Hangszer Olgyay Margit hegedű, vokál Olgyay Veronika ének, ütősök Papp Máté gitár, dalszöveg Vendégzenészek : Tomcsányi „Tocsó” László (szájharmonika); Turi Gergő (citera, mandolin, dob, ének); Lázár Miklós (cselló)

10. Anti bácsi a L’art pour L’art társulatból.
Megszemélyesíti: László Ferenc, az ifjú morbid színpad tagja.

11. A Vakrepülés Színjátszó Egyesület műsora
Az 1998-ban alakult vak fiatalok csoportja egy színházat hozott létre Vakrepülés néven látó közönségnek egy teljesen sötét színházi teremben. A darabokon résztvevő közönség különböző megtapasztalásokon vesz részt, így a saját élményen keresztül azonosulhat – ha csak rövid időre is- a misztifikált vakság életterével. Budapesten 1995-ben volt egy „Láthatatlan” című kiállítás, mely Sallai Zoltán újságírót arra inspirálta, hogy három éves előkészület után vakokkal közösen dolgozzon ki egy a sötétre adaptált színházat. Itt a teljesen sötét térben vakok vezették a látó embereket a különböző életterületeknek berendezett termeken keresztül. A kiállításon 40 percre mindenki megtapasztalhatta a látás elvesztésének az érzését. Ebből az ötletből jött, hogy egy ilyen besötétített közegben színházi darabot készítünk vak szereplőkkel látóknak. Azoknak az embereknek, akik szeretnének még többet megérteni a vakok különleges világából.

A darab látóknak szól, azoknak az embereknek, akik keresik a hétköznapjaik „megnemlátásai” mögött a többlettartalmat. Az élmény, amihez a teljes sötétben való megmártózás juttat bennünket, óhatatlanul a figyelmünket befelé irányítja, és a külvilág illúziók teli világából kizökkent. Ráébredhetünk arra, hogy félelmeink, érzéseink nem a látványhoz kötődnek, hanem minden bennünk alakul ki. A vaksághoz, és általában a fogyatékossághoz való viszony átértékelődik attól a pillanattól, amikor megértjük, hogy a teljesség egy más közegben már mástól függ. Az, hogy a vakság állapota a fogyatékosság, az csak addig a pontig pontos, amíg a látó közegben gondolkozunk. A látók a vakok világában megmerülve megélhetik a saját fogyatékosságukat, hogy ők mit nem hajlandóak meglátni, hogy félelmeik hogyan teszik őket vakká. A saját tapasztalat alapján és a Láthatatlan kiállítás visszajelzéseit ismerve ez az élmény a látókra rendkívüli hatással van. A vakokról eszünkbe jutó szánalom, a fogyatékosságtól való félelem megszűnik. Megérthetjük, a vakok nem csak a fogyatékosságukkal élő emberek, mert az érzékszervi és kifejezés korlátaik révén rendkívül finom érzékelési készséggel és gazdag érzelemvilággal rendelkeznek. Ebből tudnak ízelítőt adni a vakok, és így a másságuk elfogadásával általában a köztudatban a fogyatékosságról kialakult kép is javulhat. Sötétben játszódó darabjainkat kifejezetten látó embereknek szánjuk! A látó embereket látásuktól, mint elsődlegesen fontos érzékelésüktől megvonjuk, a fennmaradó érzékszerveik teljesen más alapokon működnek.

A Vakrepülés színtársulat 3 sötétben zajló interaktív játék után (saját és közönségük igényére) megmutatta magát a fényben is: zenés, énekes produkcióval, valamint egy a klasszikus színházra épülő darab formájában (lásd produkcióink között).

A Vakrepülés Színtársulat 2003-ban részt vett a Pécsi Országos Színházi Találkozón OFF. programként, melyről igen jó kritikát kaptunk. Nemcsak vidéki helyszíneken, de külföldön (angol nyelven) is adtunk elő produkcióinkból, melyről részletes beszámolókat találsz a www.vakrep.hu oldalon.

12. Fekete Attila – Ebéd előtt szól a nóta…

A fotósból lett zenész
– Néhány éve zenélsz is. Ez hogyan kezdődött?
– Korábban dobolni tanultam, de utána rátértem a fotózásra, videózásra, de ugyan úgy érdekelt továbbra is a zene, csak nem gyakoroltam. 1999-ben kezdtem el zongorát tanulni, akkor még láttam a kottát. Egy évig jártam, de aztán abbahagytam. 2002-től ismét tanultam három évig. Ezután csak akkor hagytam abba, mikor már teljesen elromlott a szemem. Korábban kottából tanultam, most már hang után. Egy évig bejártam Kecskemétre hétvégeken zenélni. Néhány kerti-partin, és lakodalomban is zenéltem már. Folyamatosan tanulom most is a számokat, mindennap gyakorolok. A kondimat pedig futással próbálom megőrizni. Van egy futópadom, azon szoktam gyakorolni reggelente. Egy-másfél órát szoktam futni. A Ficánka étteremben rendszeresen fellépek.

13. Ebéd

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .