„Mintha egy szellemvárosban közlekednék”

Az Alsó erdősor utcai rendelőintézet előtt álló villanyoszlopon tábla hirdeti, hogy motort járatni tilos. Valószínűleg a taxisok miatt tehették ki, mert az oszlop jobb és bal oldalán is sárgára fújt, pepitacsíkos autók állnak – pontosan úgy, ahogyan egyébként azt a Google térképén is lehet látni. Az egyiken matrica hirdeti, hogy „kívül-belül biztonság”; az 0 betű […]

Az Alsó erdősor utcai rendelőintézet előtt álló villanyoszlopon tábla hirdeti, hogy motort járatni tilos. Valószínűleg a taxisok miatt tehették ki, mert az oszlop jobb és bal oldalán is sárgára fújt, pepitacsíkos autók állnak – pontosan úgy, ahogyan egyébként azt a Google térképén is lehet látni. Az egyiken matrica hirdeti, hogy „kívül-belül biztonság”; az 0 betű helyén pedig egy piktogram: egy piros körben áthúzott koronavírussejt. Ám a kocsi tetején nincs rajta a „szabad” jelző, így könnyen lehet, hogy tulajdonosa már felhagyott a személyszállítással.
– Én már jó hónapja abbahagytam, ahogy a veszélyhelyzetet kihirdették – mutatja, gumikesztyűs tenyerét megadóan felmutatva a másik járgány sofőrje. Biztos, hogy ezzel nincs egyedül, hiszen a városban számtalan olyan helyen látni jelző nélkül parkoló taxikat, ahol korábban szinte egymásba csúszva, egy hatalmas, citromsárga százlábút alkotva araszoltak. Másrészt: ha az autók mozgásban vannak, akkor is inkább utas nélkül közlekednek.
– Ötödére esett vissza a napi fuvarjaim száma. Régen volt napi tizenöt, ma jó, ha van három – számol be az egyik legnagyobb fuvar-szervező flottájánál dolgozó sofőr. Minden általunk megkérdezett taxis csak név nélkül nyilatkozott, ha egyáltalán szóba állt velünk.

Egy másik vállalat bérautósa a társaságához beérkező összes hívás korábbi és mostani adatait veti össze. Ö is ötödére apadt forgalomról beszél, és még ehhez is szerencse kell.
– Két napja egyetlen hívásom sem volt – mondja kínjában mosolyogva. Kérdezgetném másról is, ugyanis a munkája természetéből fakadóan tulajdonképpen mindenre rálát, ami a fővárosban történik. De vajon mire látnak rá a taxisok akkor, amikor tulajdonképpen nem mennek sehova egész álló nap?
– Éjszaka olyan, mintha egy szellemvárosban közlekednék -számol be egyikük, másikuk pedig azzal egészíti ki, hogy ez nem is csoda: nincsenek nyitva a szállodák, nincsenek airbnb-s lakások a bulinegyedben, ahol most amúgy is minden zárva. Személy szerint a magyarországi Formula-i-futam esetleges elmaradása miatt aggódik a legjobban, aztán folytatja a felsorolást, hogy minek a meghiúsulása jelent majd neki nagy kiesést. Beszédes, hogy nem jövő, hanem jelen időben fogalmaz: nincsenek sem fesztiválok, sem Balaton.

Nincs fuvar a repülőtérről sem. Meséltek azonban egy kollégáról, aki megkísérelte a lehetetlent, és kiment reggel nyolcra a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre. Este nyolcra lett is fuvarja – pechjére az is csak Vecsésre, ami azért árban messze nem olyan, mint ha egy belvárosi hotelbe kocsikázott volna be.
A sokat látott taxisok is csak széttárt karral tudnak beszámolni arról, hogy milyen húzással, helyezkedéssel lehet fuvart szerezni ebben az egészen új, semmi máshoz nem hasonlítható helyzetben.
– Totál lutri az egész – állítja egyikük, aki olyan cégnél dolgozik, ahol azzal igyekeznek sűríteni a megrendeléseket, hogy egy hónapban összesen tíz napon engedi huszonnégy órázni a sofőrjeit, de emberünk azt mondja: „így is van, hogy tiszta nulla az egész nap”. Pedig neki más okból is szerencséje van: cége szerződésben áll az „egyik legnagyobb minisztériummal, ahol nem tudták megoldani a home office-t”, így onnan azért érkeznek hívások, „de azok között is lehet, hogy csak egy kétezer forintos fuvarba szaladunk bele”. Szerinte ez minden, az utcai leintéses magánfuvar „gyakorlatilag megszűnt”.

A drámai visszaesésre persze a kijárási korlátozások és a szórakozóhelyek bezárása miatt számítani lehetett a szektorban, nem csoda, hogy a kormány március 18-án bejelentett gazdaságvédelmi akciócsomag kedvezményezettjei között ott vannak a taxisok is. Kevesebb járulékot kell fizetniük, a katás vállalkozó taxisok pedig négy hónapra mentesülnek az adó megfizetése alól, csak júniusban kell újra a zsebükbe nyúlniuk.
Ennek persze az általunk megkérdezettek örültek is, de azt már mind hozzátették, hogy ettől még nem lesz bevételük.
– Nagy kérdés, meddig tart ez az egész, mennyire húzódik el a járvány, mert meg is kell élni valamiből. Mikorra várható, hogy itt újra elindul az élet? Szeptember? Az még fél év! – méltatlankodik egy sofőr, túlkiabálva a Rákóczi út forgalmát. Más vonatkozásban is felmerül beszélgetésünkben a hat hónapos időtartam. Forrásunk szerint ugyanis sok vállalkozó, aki bérbe adja a kocsiját, most válaszút elé került. A taxispiacon ugyanis sokan bérelt autóval közlekednek: a tulajdonosok intéznek minden adminisztrációt, vizsgát, karbantartást, „normál időben” fizetik a katát, informátorunk arról számolt be, hogy a sofőrök nagyjából heti 50-75 ezer forint körüli összeget fizetnek az autó tulajdonosának. Most viszont összesen nem termelnek ki sokan annyit, amennyit le kellene adniuk, így aztán a tulajdonosok előtt két lehetőség áll. Vagy eladogatják az autóikat, vagy garázsba teszik őket, csakhogy ezt „nem szeretik azok a kocsik, amelyeket azelőtt mindennap használtak”.

Egy másik taxis is a kocsijára fogja, miért nem keres másik állást. Mire egy egyszerű járműből taxi lesz, az nem két fillérbe kerül, hanem jelentős befektetés. Ezért bíznak abban a sofőrök, hogy valamikor megtérül az a pénz, amit a kocsijukra fordítottak.
Ebben is kapott segítséget a kormánytól a taxistársadalom: egy április 15-én megjelent rendelet széles körben teszi lehetővé a sofőrök számára, hogy részt vegyenek az áruszállításban vagy ételfutárkodásban. Mentességet kaptak a személyszállításra vonatkozó követelmények alól a veszélyhelyzet idejére, de a rendelet rögzíti azért azt is, hogy utas és áru egyszerre továbbra sem szállítható taxin. Nyilatkozóink szerint egyre több kollégájuk él is ezzel a lehetőséggel, így aztán nem kizárt, hogy amikor utas nélküli taxist látunk az utakon, akkor egy újdonsült ételfutárral találkozunk.

Persze a személyfuvarozók és a futárok tarifája nem mozog egy ligában, így aztán informátorunk szerint a sofőrök talpon maradásában nagy szerepet játszik, hogy tudott-e korábban spórolni, vagy most van-e lehetősége kölcsönkérni a családjától.
– Nem vagyunk sokan, ezres nagyságrendben lehetnek Pesten a személyfuvarozásból élők, de ha ezt megszerzőm a családtagok számával, akkor azt mondom, ennyi emberre már oda kéne figyelni – latolgat az egyik gép járművezető, aki nemcsak a gazdasági oldalra hívja fel a figyelmünket, hanem a járványvédelmi nehézségekre is. Például arra, hogy nem adnak nekik szájmaszkot, de kötelező viselniük. Egyénileg kell megoldani valahogy. Azt is elpanaszolja, hogy kesztyűben nem tud vezetni, szemüveges kollégáinak pedig a maszk hordásával vannak nehézségeik.

– Nálunk előírás, hogy utassal a kocsiban kötelező a maszk viselése. Rendben, de így bepárásodik a szemüvege. Anélkül nem lát, maszk nélkül nem vezethet. B terv? – költői kérdése után megjegyzi, hogy sok taxis azért maradt otthon, mert már betöltötte a hatvanat, de közben „beleőrül ebbe”, mert korábban megszokta a jövés-menést, a sok kontaktot. És ez most nincs.

Amióta a járvány fenyeget, nincs „berántás” sem. Ketten is ezt a szót használják a hiéna taxisok tevékenységére. Mivel zárva vannak a határok, sem a Keletihez, sem a Nyugatihoz, sem a reptérre nem érkezik külföldi, így aztán a brutális tarifával és különféle árnövelő praktikákkal trükköző mezítlábasok szinte eltűntek az önkényesen kijelölt drosztjaikról. A Keletinél, ahol rendszerint tucatszám parkoltak, most összesen hárman állnak. Egyikükkel tudunk pár szót váltani. Felháborodottan a kormányra csap, tompán puffan a keze, utána kezd csak bele:
– Hát nem kell mondani semmit, csak szét kell nézni – közli lemondó mosollyal az arcán. És miközben elmeséli, hogy nulla és egy között ingadozik a fuvarszáma, körülnézünk, ahogy kérte. Csak koldusokat, tántorgó nincsteleneket, utcazenészeket és gyermekek nevében adományt kérő maszkos szélhámosokat látunk. Úgy látszik, vannak dolgok, amelyekre még egy egy helyben ácsorgó taxiból is tökéletesen rá lehet látni.

(megjelent: magyar Hang, 2020. 04. 24.)

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!
Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .