Nagy Bendegúz Kerekesszékes világjáró – egy könyv születése

Mottó: ’Az én világom szeszélyes, makrancos, tanulatlan gyönyörű nő, akinek, mivel szeretem, majd mindent elnézek.’ NBL

Nagy Bendegúz építész, műkedvelő fotós, De Jure Alapítvány kur. elnök, feszegeti a kerekesszékes lét határait. 1973-ban született Erdélyben, Nagy István és Újfalvi Klára harmadik fiaként. Déván elkezdett középiskolai tanulmányait Baján fejezte be, miután a Ceausescu rendszer összeomlását követően az egész család áttelepült Magyarországra. Gyermekként sokat sportolt, bokszolt, biciklizett, futott. Miután Baján a III. Béla gimnáziumban leérettségizett, 1992-ben felvételt nyert a BME Építészmérnöki szakára.

https://youtu.be/…

1992 novemberében sportbaleset következtében megsérül a gerince, kerekesszékbe kerül. Az egyetemet 1994-ben kezdi újra, rengeteg nehézsége támad abból, hogy az egyetem, csakúgy, mint az ország nem akadálymentes. 1998-ban svéd ösztöndíjjal Borlangeben Rehabilitációs szakmérnöki oklevelet szerez. Skandináviában jön rá, hogy közös a világunk, nincs külön világ épeknek és sérülteknek. 1998 után beleveti magát a civil mozgalmár életbe, a hasonlóan gondolkodó emberekkel akadálymentesíteni akarja az országot.

A sport is újra szerepet játszik az életében. 1998-ban és 1999-ben megnyeri a rangos Stockholm maratont. Ezekben az években mint a De Jure Alapítvány aktív munkatársa, a lehető összes hadszíntéren részt vesz az akadálymentességért vívott harcban. Tíz évnyi sportolás, munka, utazás és néha tanulás után 2005-ben építészdiplomát szerez a Műegyetemen.

Gyermekkora óta szeret fotózni, képeiből kiállításokat szervez, kalandjairól könyvet ír.

Mivel a kerekesszék nem akadály, csak nyűg a nyakán, új hobbijának, a utazásnak hódol. Barátaival hátizsákkal beutazza Kurdisztánt, Iránt, Afganisztánt, útitársak híján egyedül kóborol 2005 őszétől 2006 tavaszáig Közép és Dél-Amerikában, bejárja Mexikó, Guatemala, El Salvador, Panama, Costa Rica, Kolumbia, Ecuador, Peru, Bolívia, Chile és Argentína számára érdekes, lakott és lakatlan területeit.
2006-ban rehabilitációs szakmérnöki diplomát szerez a BME építészmérnöki karán.

2007 őszén nekivág Afrikának. Első útjára gyalog megy, de két havi kutya-kemény kínlódás után be kell látnia, hogy a terepjárós utazóknak igaza volt: Afrikában nincs hátizsákos turizmus. Mauritánia Isten háta mögötti csücskében a tűzforró börtön- cellában csücsülve belátja, hogy túl sok az üröm az örömben és visszafordul.

2008 januárjában terepjáróval vág neki, Zsujtáról indul Nyugat-Afrikába. A terv átszelni a kontinenst nyugat-keleti irányban. Két hónap után a szenegáli-mali határvidéken megbetegszik, a kocsit Nouakchottban hagyja, hazarepül. Itthon különböző kórházakban eltöltött majd három havi aktív gyógyulás, levezetés után következő afrikai útját tervezi.

Az elmúlt másfél évtizedben – Ausztráliát kivéve – bejárta a fél világot, közel száz országban szerzett tapasztalatokat, hol gyalogosan, hol négylábú állatok hátán ülve, hol terepjárón közlekedve. Legalább 9 nyelven kommunikál, magyarul és románul anyanyelvi szinten, angolul, oroszul németül, franciául, spanyolul folyékonyan, de érti és beszéli a svéd, holland nyelveket is, valamint ismer egy-két ázsiai, afrikai, dél-amerikai nyelvjárást is.
Civilben a De Jure Alapítvány elnöke, de ismert a neve más jogvédő, elsősorban a hátrányos helyzetűek érdekeiért küzdő szakemberek körében.
Jelentős médiaszereplést tudhat maga mögött, 1999 óta rendszeresen publikál. A Go Utazási Magazinban és a PR Pannon Presztízs Magazinban jelennek meg rendszeresen írásai.

Az utazásai közben készített fényképei 2001-től minden évben több alkalommal szerepelnek egyéni vagy csoportos kiállításon.
Legutóbbi, három hónapos utazásáról 2017 szeptemberben tért haza.
Ebben a fotókkal gazdagon illusztrált kötetben 2002 és 2013 között Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában megtett útinaplójában írtak közül válogatott egy tucatnyit.
Feszegeti a kerekesszékes lét határait.

Forrás: jaratlanutakon.hu

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.