Nem a szemükkel látnak, hanem a szívükkel – három gyermeket nevel a debreceni látássérült házaspár – fotókkal

A nagy udvaron játékok hevernek, egy-két eldobált labda a földön, színes mászóka áll a tér közepén, és egy labrador szaladgál, miközben izgatottan csóvál, már a kerítésen keresztül örül az érkezésünknek. Csengetést követően bemegyünk a kapun, Kenéz Kamilla és Babik Tamás a ház mellett várnak minket. A gyerekek kikukkantanak a szobájukból, szemügyre veszik, ki érkezett, aztán játszanak is tovább elmélyülten. Melegszívűen üdvözölnek minket, kávéval kínálnak, hamar beszélgetésbe elegyedünk. Átlagos péntek délután, zajlik a háromgyerekes család élete, mindig van mit csinálni. A szokványostól azonban mégiscsak eltérnek: Kamilla és Tamás látássérült. Hogyan telnek a napjai a szeretetteljes ötfős debreceni családnak? Elmeséljük.

Látássérültként sem áll meg az élet
Pár évvel ezelőtt már beszámoltunk a család (nem) hétköznapi életéről. A gyerekek kisebbek voltak, mégis ugyanolyan huncutak, mint most. Akkor Fanni, mint rangidős, és Milán fogadott minket, azonban a mostani alkalommal eggyel több tagot számol a Babik család: Eliza a legfiatalabb, alig 2 éves kislány. Folyamatosan keresi édesanyja közelségét, aki készségesen reagál, ha kell, felveszi, vagy játékot ad a kezébe. A legutóbbi találkozás során már elmesélte Kamilla, mennyiféle rosszalló megjegyzést tettek amiatt, hogy látássérültként várandós, ráadásul a harmadik gyermekével.

Nekem nem ez a fontos, nem érek rá ezekkel foglalkozni
– válaszolja a kérdésre, hogyan kezelte és kezeli a mai napig a negatív mondatokat, amik az utcán, a játszótéren, a mindennapi élet során érik.

Aztán sorolja, szinte véget sem ér a lista, hányféle érthetetlen és kellemetlen szituációba került az elmúlt időszakban, mikor a körülötte levő emberek aligha viselkedtek szociálisan érzékenyen.

Példának okáért, sietett a buszhoz, és ahhoz, hogy észrevegye őt a sofőr, az ajtón kopogtatott, amiért rosszallóan szóltak neki, miért nem a gombot nyomta inkább meg?! Hogyha ugyancsak a tömegközlekedésnél maradunk, amennyiben nem működik a hangosbemondó, nem tudja, melyik megálló következik. Megkérdezte, hol tartanak épp, mire a válasz az volt, ki van írva. Ugyanez a párbeszéd zajlott le pár hete, mikor a járatszámot kérdezte meg. Ha véletlenül nekimegy valakinek, sokszor annyival intézik el az emberek, hogy indulatosan odavetik neki: miért nem figyel oda jobban, nézzen maga elé. Egy közösségi oldal nyilvános csoportjában feltett egy kérdést, a bejegyzésben viszont egy elírás és egy ékezethiba maradt. Záporoztak a kommentek, hogy tanuljon meg helyesen írni, be kellett volna járnia nyelvtanórára, miközben képernyőolvasóval egy okostelefonon nem éppen egyszerű gépelni.

Forrás: Haon.hu Nagy Petra