Nem fogyatékkal élek, hanem a férjemmel

A Központi Statisztikai Hivatal szerint több mint nyolcvanezer vak vagy gyengén látó ember él Magyarországon, ám közülük csupán 15 ezren tagjai valamelyik vakokat segítő szövetségnek, egyesületnek, a többiekről nem tudunk semmit – mondta a Magyar Nemzetnek Nagyné Berke Mónika, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) munkatársa. Mellette ült kutyája, a labrador fajtájú, kilencéves vakvezető, Alezredes.

Mónika nyolcéves korában néhány hét alatt veszítette el a látását öröklődő retinagyengeség miatt. Ezt követően a fővárosi vakok iskolájában tanult újra írni, olvasni, a közlekedést pedig hivatalos tanár segített neki elsajátítani. Minket már magabiztosan vezetett végig a szövetség patinás villaépületében. Közben elmondta: mindössze száz körül van azoknak a vak embereknek a száma, akiket kiképzett vakvezető kutya segít. De így sem egyszerű a közlekedés: az akadálymentesítés is nagyon sok helyen probléma, egy 30-35 kilós kutyát például még látóként sem egyszerű feltenni a vonatra, ha túl távol vannak a lépcsőfokok.

Szerinte a vakokat gyakran félreértik, rosszul kezelik a látók is. Őt például naponta érik olyan ingerek, amelyek miatt úgy érzi, inkább bezárkózna, de ezeket igyekszik figyelmen kívül hagyni. – Megsértődhetnék azon, amikor például adnak a kezembe egy ötezerforintost a metrón, hogy vegyek a kutyámnak kaját, vagy szóvá teszik, hogy miért nem sietek jobban. De nem teszem. Tudom, hogy az első perctől kezdve, ahogy a kutyámmal kilépek az ajtón, hatással vagyok a társadalomra. Figyelik, hogy vagyok felöltözve, hogyan viselkedem, miképpen mozgok. Képes vagyok formálni a környezetem véleményét a viselkedésemmel, és erre törekszem is. Tudniuk kell, hogy nem fogyatékossággal élek, hanem a férjemmel – mondta magabiztosan.

Arra a kérdésre, hogy a vak nőket gyakrabban érik-e szexuális zaklatások, bántalmazások, úgy válaszolt: pontos adataik nincsenek, de úgy véli, csak azért, mert vak, nem éri őket több atrocitás. Persze vele is előfordult a tömött buszon zavaró közelség, dörzsölődés, de ez egy látó nővel is megeshet. Egyéb zaklatást 36 év alatt nem tapasztalt.

Férje, Nagy Sándor, aki a szövetség elnöke, arról beszélt ottjártunkkor: fejlődik a társadalom, egyre inkább tapasztalható, hogy az emberek tudják, hogyan kell segíteni. Megérintik az embert, és úgy szólnak hozzá. – A bevásárlásnál is egyre magabiztosabbak a bolti eladók, hiszen ez a teljesen hétköznapi dolog egészen másfajta kihívás egy vak ember számára – mondta.

Rámutatott, hogy a vakok a halláson és a tapintáson keresztül jutnak információhoz, éppen ezért folyamatosan koncentrálniuk kell. Mint mondta, míg buszon a látók megtehetik, hogy csak bámulnak kifelé az ablakon, addig egy vak ember figyeli a kanyarokat, a megállókat, hogy megfelelően tudjon tájékozódni.

– Született vakként nekem természetes volt, hogy így közlekedem, ösztönösen tanultam használni a hallásom, szaglásom, tapintásom és a hőérzetem. Folyamatosan figyelek arra például, hogy milyen talaj van a lábam alatt. Azok esetében azonban, akik később vakulnak meg, ez nehezebb. Külön rehabilitációs központ érhető el, ahol egyebek mellett a biztonságos közlekedést tanítják a vakoknak – mondta Nagy Sándor.

Arról is kérdeztük az elnököt, mennyire jellemző, hogy továbbtanulnak a látássérültek, és egyáltalán milyen munkákat végezhetnek. Mint mondta, korábban, amikor még léteztek telefonközpontok, sokan ott találtak maguknak munkát. Voltak, akik kosarat fontak, kárpitosok voltak, kefét kötöttek. Azonban mára ezek mind háttérbe szorultak, így nehezebb a helyzet. Sokan helyezkednek el valamilyen gyárban, ahol összeszerelési munkákat végeznek. A gyógymasszőrképzés most újraindult, de évekig kellett harcolni érte. Sokan megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cégeknél végeznek betanított munkát.

– A jelenlegi szakképzési rendszerben nincs olyan szakma, amit vakoknak lehetne oktatni. Persze az agyagozást és a kosárfonást el lehet sajátítani, csak ebből nem lehet megélni. Egyetemre manapság többen mennek, mint néhány évtizede, de a vakok és gyengénlátók közül így is viszonylag kevesen szereznek diplomát valamilyen főiskolán vagy egyetemen – mondta Nagy Sándor. A vakok körében a legnépszerűbb szakok között szerepel a pszichológia, a szociológia, a szociálpedagógia, a jog és az informatika. Egységes nyilvántartás azonban nincs, így nem lehet tudni, hogy pontosan milyen arányok vannak. Debrecenben például ezer látássérültből csupán nyolcan-tízen szokták igénybe venni a felsőoktatásban meghirdetett tanulmányi támogatást.

Az egyéb támogatásokkal kapcsolatban megtudtuk azt is, nem könnyű munka nélkül, vakon megélni hazánkban. Gyerekkorban még magasabb összegű családi pótlék jár a családnak, 14 éves korig lehet igénybe venni a gyest, és az ápolási díjat is kaphatja a szülő, de ezek nem nagy összegek. – Ha a gyermeket intézményi ellátásba helyezi valaki, akkor ez az államnak közel százezer forintjába kerül havonta. A kérdés, hogy ezt miért nem kaphatja meg a szülő, ha otthon gondozza a gyermekét – veti fel Nagy Sándor. Szerinte a végső cél az lenne, hogy a vak ember, amennyiben nem halmozottan fogyatékos, képes legyen önálló életre, és dolgozzon. Akinek ez nem megy, felnőttként rokkantsági ellátást kaphat, de csak ha 70 százalékban rokkant. Ez a többi, elérhető támogatással együtt is minimális, nettó 60-80 ezer forint. Aki szerencsésebb, 100 ezer forintot is kap, de ez is nagyon kevés.

Nagy Sándor a hétköznapi kihívások és a megélhetés mellett a szórakozásról is beszélt. Megmutatta, hogyan sakkoznak a vakok egy olyan táblán, ahol a kockák kitapinthatók, a bábukat egy fapálcikával rögzítik, hogy ne dőljenek el.

Sokan egyébként azért vakultak meg, mert nem megfelelően kezelték őket születésükkor. A hetvenes-nyolcvanas években a koraszülöttek esetében gyakori volt, hogy az oxigén-túladagolás és a fény miatt elveszítették a látásukat, hiába születtek ép szemmel. Ez mára nem jellemző, de a felnőtt, munkaképes korosztály egy része emiatt nem lát. A cukorbetegség nem megfelelő kezelése is vaksághoz vezethet, és a zöld hályog is.

Az elnök kitért arra is: a vakok szövetsége idén ünnepli fennállásának százaik évfordulóját, a centenáriumi évben pedig száz-száz kötettel bővítik a Braille- és a hangoskönyvtárat, amelyet Bodor Tibor színész után neveztek el. Ő ugyanis mintegy kilencezer órányi anyagot olvasott fel élete során. Idén emelik a vakok szövetségének költségvetési támogatását is. Amíg 2010-ben 97 millió forintot kapott a szervezet, az idén már 195 millióval támogatják őket. Megtudtuk azt is: az idén EU-s forrásból végre elindul a látássérültek akadálymentesítését célzó Távszem projekt megvalósítása is, amelynek során a szövetség által felkészített operátorok okostelefonos alkalmazáson keresztül segítik a látássérültek vizuális információhoz jutását. Olyan hétköznapi esetekben lehet ez hasznos, mint például a leesett tárgyak megkeresése vagy a postai értesítő elolvasása.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2018.01.27.

Forrás:Magyar Nemzet

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .