Ngoc Duyen, Bao Chau és Cong Hien részt vettek a „Sötétben világít” című műsorban.

Május 23-án a Thien Dang Színpadon egy művészeti meghallgatás hangulata egészen másképp bontakozott ki. A tehetségek bemutatásán túl a „Glow in the Darkness” projekt interjúja és interaktív előadása volt az első lépés 24 látássérült versenyző számára, hogy kipróbálják magukat álmuk megvalósításában, és reflektorfényben lépjenek fel.

E mögött az út mögött a fiatal rendező, Huy An áll, aki korábban a „Where the End Begins” című darabjával tette le névjegyét, amelyet a Người Lao Động újság 2025-ös Mai Vàng- díjra jelölt.

Ahol a szenvedély fényt hoz

Pontosan egy évvel azután, hogy először működött együtt a „From Ear to Eye” projektben – egy olyan modellben, amely a látássérült közönség színházi hozzáférését támogatja –, Huy An rendező úgy döntött, hogy továbbmegy: a látássérülteket a közönség pozíciójából a művészi alkotók pozíciójába emeli.

A „Glow in the Darkness” (Világít a sötétben) című projektet a Hello Sunbox és Huy An rendező hozta létre a Ho Si Minh-városi Goethe Intézettel együttműködve, az inkluzív művészeti megközelítést követve.

A május 23-i kiválasztási napon 24 jelölt vett részt az interjún és az interaktív előadáson – és figyelemre méltó módon mindegyikük látássérült volt.

A zsűri tagjai Ngoc Duyen, Cong Hien, Huy An, Bui Lam Vy és Tran Bao Chau művészek voltak. A 24-es szám tehát nem csupán az elődöntőbe jutott pályázatok számát jelenti.

Ez 24 különböző életút, 24 módja a színházi világ érzékelésének hang, emlékezet, tapintás és képzelet útján; és 24 alkalom, amikor a színháznak ki kellett bővítenie saját definícióját.

A versenyzőknek történeteket kellett mesélniük a hangjukkal, reagálniuk a hangokra, képzelőerejükkel tereket kellett teremteniük, és nem vizuális környezetben kellett interakcióba lépniük a többi előadóval.

Huy An rendező elmondta, hogy az vonzotta őt a projekthez, hogy felébresztette a kifejezőerőt azokban az emberekben is, akiket sokáig a színpadon kívül állónak tartottak. „Nem azt keressük, hogy ki a legjobb előadó a kezdetektől fogva. Ami még fontosabb, hogy ki meri elhinni, hogy joga van kifejezni a szenvedélyét, amikor a színpadon áll.”

Amikor a színpad a hitelesség érzését kelti.

A projekt egy 15 hetes kurzusként van kialakítva, ami 24-30 foglalkozásnak felel meg, és 2026 júniusa és szeptembere között zajlik, heti két alkalommal.

Ez az ütemterv túlmutat a színészképzésen, és egy konkrét mérföldkövet céloz meg: egy hivatalos premiert 2026 novemberében, ahol látássérült gyakornokok fognak főszereplőket alakítani.

Korábban bejelentették a megvalósítás ütemtervét, amely magában foglalta a jelentkezés benyújtását (április 13. és május 10. között), online kérdések és válaszok (április 19.), az előzetes eredmények kihirdetését (május 15.), személyes interjúkat és kiválasztást (május 23.), majd egy előzetesen 2026 októberére tervezett bemutatót.

Ngoc Duyen, Bao Chau, Cong Hien és Huy An művészek váratlan szerepeket adtak elő, interakcióba lépve a versenyzőkkel. A versenyzők kezdeti történeteit rövid jelenetekké dolgozták fel, és próbára tették improvizációs képességeiket.

Ezek a személyes történetek megérintik a hallgatót.

A színpadkép közepette számos előadás erős érzelmi hatást gyakorolt. A versenyző, Hoai Nhan, megosztotta, hogy korábban azt gondolta, a színpad azok helye, akik mindent látnak. „Ma rájöttem, hogy nem kell látnom a fényeket ahhoz, hogy érezzem a fényt. Már attól is érzem, hogy itt vagyok, beszélek, és hallom, hogy az emberek figyelnek rám, mintha láttak volna.”

Ha My versenyző azt mondta, hogy a legnehezebb nem a színészet megtanulása volt, hanem az ítélkezéstől való félelem leküzdése. „Régebben azt hittem, hogy a látássérültek csak a közönség soraiban ülhetnek. De ma megpróbáltam színpadra lépni, és rájöttem, hogy a saját módomon is el tudom mesélni a történetemet.”

Eközben Yen Vy elérzékenyülten beszélt arról, hogy milyen volt először részt venni egy profi művészeti meghallgatáson. „Nem tudom, hogy kiválasztanak-e vagy sem, de tudom, hogy ma olyat tettem, amiről korábban álmodni sem mertem volna.”

Amikor 24 látássérült személy lépett a színpadra, hogy megpróbálja a figyelem középpontjában állni, már nem fizikai korlátokról, hanem az emberi kifejezőképességről tárult fel.

Forrás: Vietnam.vn