Önkéntesek mesegyűjteményt készítenek vak gyermekeknek

Amikor Pedro, Dídia Lourenço fia, hat hónapos korában megvakult, az anya más szülőkkel együtt úgy döntött, hogy megalapítja a Bengala Mágica (forrás: portugál) egyesületet, amely hasonló helyzetű gyerekeket és fiatalokat segít. Mivel a mesék olvasása és hallgatása minden gyerek számára létfontosságú, az egyesület mostanra partnerségre lépett a lisszaboni Alcântara Városi Könyvtárral, és különféle emberek által felolvasott történeteket tartalmazó videósorozatot működtet.

Már kisbaba korom óta meséket kértem. Amikor beszélni kezdtem, mindig mesét kértem anyukámtól, és neki olvasnia kellett” – meséli a jelenleg 5. osztályba járó, tízéves Pedro.

Portugáliában nagyon szűkös a braille-írásos könyvkínálat. A kifejezetten vak gyerekeknek szánt, eredetileg is így készült könyvekből pedig – Dídia Lourenço szavaival – „alig néhány van, és mindet kívülről ismeri”. A korábban megjelent könyvek braille-változatainak többségét a portói Santa Casa da Misericórdia intézményéhez tartozó Prof. Albuquerque e Castro Központ (forrás: portugál) készíti, és onnan terjesztik az ország többi részébe. A braille mellett az elmúlt években az audiókönyvek is elterjedtek a vakok és gyengénlátók irodalomhoz való hozzáférésének eszközeként, a kínálat azonban továbbra is csekély.

Dídia Lourenço felidézi, hogy ma már a könyvillusztrációk „megtekintésére” is van lehetőség tapintás és más érzékszervek révén, a haptikus illusztrációnak köszönhetően, amely olyan országokban, mint Franciaország, gyakori a vak és gyengénlátó gyerekeknek szánt ifjúsági könyvekben, Portugáliában viszont még alig hozzáférhető.

Az első frusztrációm az volt, hogy elmentem a nagy könyvesboltokba, szerettem volna hozzáférhető könyveket venni, de nem találtam. Minden kisgyerek születésétől fogva hozzájut a szavakhoz. Úgy gondoltam, a fiamnak is joga van a szavakhoz – az ő írásrendszerében” – mondja.

Az ötlet az írónő, Maria Saraiva de Menezes fejéből pattant ki, aki így a „Palavras que Abraçam” (Ölelő szavak) program védnöke és mentora lett. Minden Lídia Jorge legújabb, Misericórdia című könyvének elolvasásával kezdődött. A regényben a narrátor édesanyja egy idősek otthonában él, és türelmetlenül várja vissza az önkéntest, aki felolvas nekik – ez adta az írónőnek a késztetést, hogy ő is hasonlót tegyen.

Az História num Copo d’Água című kötet szerzője a Fundação Lar de Cegos (forrás: portugál) intézményében tartott személyes felolvasások mellett elindította ezt a meséket tartalmazó videóprojektet is. Pedro rajong érte, és meg is van a kedvence: António Torrado Levágott farkú majom című meséje, amelyet a könyvtár vezetője, Ana Gomes dos Santos olvas fel: