Ösztönzés a megváltozott munkaképességűeknek

A kereseti korlátozás eltörlésétől azt várják, hogy a fogyatékossággal élő dolgozók a velük azonos végzettségű és munkakörű emberekével megegyező bérezésben részesülnek.

A cél az, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók a nyílt munkaerőpiacon is megállják a helyüket

Fotó: MH/Bodnár Patrícia

A rokkantsági, illetve a rehabilitációs ellátásban részesülő személyekre vonatkozó kereseti korlátozás eltörlése megkönnyíti az érintettek munkavállalását. Az általuk is szorgalmazott intézkedést természetesen örömmel üdvözlik az érdekvédő szervezetek.

A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (Sinosz) üdvözli a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény módosítását, amelynek eredményeképpen január elsejétől megszűnt a rokkantsági, illetve a rehabilitációs ellátásban részesülő személyekre vonatkozó kereseti korlátozás. Amint azt lapunknak Kósa Ádám, a Sinosz elnöke kifejtette: a módosítás előtt a munkaerőpiacon egyébként is hátrányos helyzetben lévő személyek jellemzően az ellátás mellett döntöttek a kereseti korlátot meghaladó, magasabb jövedelmet kínáló lehetőség helyett.

„Véleményünk szerint a módosítás kiemelten pozitív változásokat hoz a pályakezdő siket és nagyothalló fiatalok számára is, hiszen a munkaadók akkor is mentesülhetnek a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alól, ha olyan fiatalt foglalkoztatnak, aki a nemzeti köznevelésről szóló törvény alapján sajátos nevelési igényűnek, vagy a felsőoktatási törvény alapján fogyatékossággal élő hallgatónak minősül” – fogalmazott Kósa Ádám. Hozzátette: a rehabilitációs hozzájárulás évenkénti, a minimálbérhez igazított növelése egyértelműen komoly hatást gyakorolt a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási rátájának növekedésére, így ha a kötelező foglalkoztatási szinthez tartozó személyek köre bővül, akkor bizonyosan sokkal többen jutnak majd munkalehetőséghez.

A változások között ugyancsak jelentős a foglalkozási rehabilitációs mentorok alkalmazásának a lehetősége, akik szintén beszámítanak majd a kötelező foglalkoztatási szintbe. „Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a kérdés straté­giai szintre emelkedjen egy vállalat életében és a megváltozott munkaképességű kollégákat érintő intézkedésekben mindig legyen elérhető, rendelkezésre álló,  az akadálymentesítés területén kompetens munkatárs” – taglalta a SINOSZ elnöke.

Kovács Ágnes, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke közölte, szervezetük évek óta következetesen képviselte azt az álláspontját, hogy szükség van a keresetkorlát eltörlésére a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatásának elősegítése és megélhetésük biztosítása érdekében. Úgy ítélik meg, hogy az intézkedés ösztönzően hathat a mozgássérült emberekre, várhatóan jelentősen többen döntenek majd a munkavállalás mellett. Hiszen nemcsak az érintettek, de mindannyiunk közös társadalmi és gazdasági érdeke, hogy a megváltozott munkaképességű, különösen a mozgáskorlátozott, illetve más fogyatékosságban érintett emberek foglalkoztatásának törvényi és egyéb akadályai megszűnjenek, és minél többen jelenjenek meg a munkaerőpiacon – mutatott rá a MEOSZ elnöke.

Kovács Ágnes kifejtette: a január elsején hatályba lépett jogszabályváltozás rendezi azoknak a mozgáskorlátozott vagy más fogyatékosságban érintett emberek helyzetét, akik rokkantsági és rehabilitációs ellátásuk mellett munkát végeznek. Mindez összhangban áll a MEOSZ által korábban a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítását követő szabályozás ellentmondásairól és megoldási javaslatairól kidolgozott, és a meghatározó országos érdekvédelmi szervezetek által támogatott ajánlásaival. Az általuk is javasolt törvénymódosítás hatályon kívül helyezte az ide vonatkozó törvény azon rendelkezéseit, amelyek értelmében meg kell szüntetni az ellátást, ha az érintett keresőtevékenységet folytat, és jövedelme három egymást követő hónapon keresztül meghaladja a minimálbér másfélszeresét.

Németh Orsolya, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének (MVGYOSZ) szakmai vezetője lapunk megkeresésére elmondta, ők is azért lobbiztak, hogy ez a – különösen a magasan kvalifikált megváltozott munkaképességű személyeket – diszkrimináló rendelkezés megszűnjön. A változástól elsősorban azt várják, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók is a velük azonos végzettségű és munkakörű emberekével megegyező bérezésben részesülnek. Tapasztalataik szerint sokan voltak, akik eddig inkább a kevesebb, de biztos ellátást választották a több, de bizonytalanabb munkabér helyett, és nem is vállaltak munkát. Kitért arra is: rendkívül fontosnak és előremutatónak tartják, hogy a kormány a rehabilitációs akkreditációs rendszer keretében több száz akkreditált foglalkoztatónál, több tízezer megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő ember foglalkoztatásához járul hozzá bér- és költségkompenzációs támogatással. Ez a rendszer lehetővé teszi többek között számos, a fogyatékossággal élő embereknek szolgáltatásokat nyújtó és érdekképviseletüket ellátó civil szervezet számára is, hogy tevékenységükhöz megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő szakembereket alkalmazzanak – jegyezte meg Németh Orsolya.

Kósa Ádám rámutatott ugyanakkor, hogy a törvénymódosítás pozitív visszhangja ellenére akad még tennivaló. Lényeges, hogy a nyílt munkaerőpiac elvárásainak minél többen feleljenek meg piacképes végzettséggel és versenyképes szaktudással. A jelenleg komoly átalakításon keresztül ment szakképzési rendszer és az Országos Fogyatékosságügyi Program céljai között is említhető, hogy kiemelt figyelemmel kell folytatni a fogyatékossággal élő fiatalok nevelését-képzését, minden oktatási színtéren.

Szükség lenne véleményük szerint a siket és nagyothalló személyek számára biztosított jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra vonatkozó, térítésmentes keret bővítése. A különböző, speciális oktatási keretek kibővítése és mindezekkel párhuzamosan a foglalkoztatás területére bevezetett további plusz órakeret számos pozitív változással járna. A magasan képzett felnőttek elhelyezkedésének esélye és foglalkoztatási rátája magasabb, így alacsony szociális ráfordításokkal, magasabb adóbe­fizetéssel és a nagyobb fogyasztással közvetlenül járulnak hozzá a társadalmi jóléthez.

Mindennek alapját teremtené meg a siket gyermekek esetében régóta vágyott paradigmaváltás, a bilingvális oktatás. A nagyothalló személyek esetében pedig ugyanennyire fontos a minél szélesebb körű minőségi hallókészülék-ellátás és a különböző hallást segítő eszközök elérhetősége, amely az akadálymentes önálló életvitel alapvető feltétele lenne. A munkavédelmi szakemberek képzésébe pedig be kell emelni a fogyatékossággal kapcsolatos modulokat, hogy a kockázatértékelés és a munkavédelmi szabályzatok továbbá a konkrét megvalósítások kapcsán képessé váljanak az ésszerű alkalmazkodás, illetve az egyetemes tervezés munka világában történő megvalósítására.

„Fontos lenne, hogy a nyílt munkaerőpiacon a munkaadók megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatása esetén a rehabilitációs hozzájárulás alóli mentesülésen túl támogatást igényelhessenek az akadálymentes munkahelyi környezet kialakításához. A jelnyelvi tolmácsok alkalomszerű munkahelyi bevonásával, illetve a fejlett technológia nyújtotta eszközök alkalmazásával könnyedén megvalósul az akadálymentes munkahely a siket és nagyothalló személyek számára – részletezte a Sinosz elnöke. Szorgalmazzák továbbá, hogy a kormány teremtsen pénzügyi keretet a vállalkozni kívánó hallássérültek számára.

Kósa Ádám felhívta a figyelmet arra: számos esetben megállapítható, hogy egy nagyothalló személy nem tekinthető megváltozott munkaképességű személynek, mivel a komplex minősítés során az össz-egészségkárosodása nem éri el a negyven százalékot. A munkaadók számottevő része gondolkodik például nagyothalló személy foglalkoztatásában, azonban a nagyothalló emberek jelentős csoportja nem minősül megváltozott munkaképességűnek. Ez a kérdés más fogyatékossági csoportok esetében is halmozottan hátrányos helyzetet teremt a munka világában, hiszen ezek az emberek fokozott diszkriminációnak vannak kitéve. Mindenképpen fontos, hogy az ő helyzetükre vonatkozóan is intézkedéseket vezessenek be – szögezte le a Sinosz vezetője.

Kovács Ágnes szintén beszélt arról: számos feladat megoldatlan az akadálymentesítés, a hozzáférhetőség és észszerű alkalmazkodás terén, amelyeket meg kell lépni annak érdekében, hogy ezek hiánya miatt ne maradjanak oly sokan távol a munka világától. A legsürgetőbb feladat a nem akadálymentes környezet megszüntetése, mivel jelenleg ez az egyik legnagyobb gátló tényező, ugyanakkor a munkaszervezés, a munkafolyamatok, és egyéb, a foglalkoztatottak munkáját segítő intézkedésben is tetten érhető, hogy a munkáltatók nem számolnak a mozgássérült, fogyatékkal élő munkavállalókkal. Olyan rendelkezésekre van tehát szükség, amelyek célzottan a fogyatékossággal élő emberek valós foglalkoztatására irányulnak annak érdekében, hogy ők a nyílt munkaerőpiacon, adaptált környezetben és egyenlő esélyű hozzáférés mentén tudjanak munkát vállalni.

Emellett az inkluzív oktatás biztosítása a köznevelés, szakképzés és felsőoktatás területén és az átadott tudásért vállalt felelősség lehetne a garanciája annak, hogy minél magasabb szakmai tudással bíró fogyatékkal élő munkavállalók nagyobb arányban legyenek potenciális szereplői a nyílt munkaerőpiacnak – vélekedett Kovács Ágnes.

Németh Orsolya szerint az akkreditációs bértámogatás rendszerével az elmúlt években megvalósult több módosítás ellenére még mindig vannak gondok. A támogatás jellege és összege nem differenciál a megváltozott munkaképességű személyek képzettsége és az általuk betöltött munkakör piaci értéke szerint, és azt sem veszi figyelembe, milyen támogatási igényű megváltozott munkaképességű személy foglalkoztatásához veszik igénybe a támogatást. Pedig miközben egy egészségkárosodott személy nem igényli a munkakörnyezet fizikai vagy infokommunikációs átalakítását, addig egy fogyatékossággal élő, látás- vagy mozgássérült munkavállaló esetében ez komoly többletköltséggel jár, ráadásul nekik munkahelyi segítő személyre is szükségük lehet.

A rendszer nem teszi lehetővé nyugdíjas korú, ám aktív és dolgozni vágyó megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatását, miközben általában egyre nagyobb támogatást élvez a nyugdíjasok foglalkoztatása. További nehézség, hogy tartós foglalkoztatást támogató bértámogatást csak az akkreditált foglalkoztatók vehetnek igénybe, a rehabilitációs foglalkoztatást célul ki nem tűző, jellemzően kis- és középvállalkozásokat szinte semmi nem ösztönzi megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatására – fűzte hozzá Németh Orsolya.

(FORRÁS: MAGYAR HÍRLAP)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .