Rodeó jegyzete: vak vagyok magyarországon – avagy magyarországon vagyok vak
Bizony mondom, nem akartam vak lenni ebben a hazában. Sem fizikai értelemben, sem szellemileg. Nem rajtam múlott. Az lettem, s az akkori rend, dehogyis talán szüleim tájékozottsága beparancsolt a vakok álltalános iskolája és nevelő otthonába. Tudom, nagybetűvel kellett volna írni, de én nem szerettem ott élni. Azt azért el kell mondanom, utólag hálás vagyok Édesapámnak, hogy beparancsolt ebbe az intézettbe. Ez intézmény által lettem ember, ki megkereste és megtalálta a helyét a társadalomban. A fogalmazás nem véletlen! A társadalomban! A régiben és az újban is, minddkettőben muszáj volt, ha élni akartam s megakartam felelni az elvárásoknak, s nem akartam (kegyelem-kenyéren) valamilyen szociális ellátásból élni, (megélni).