PEDAGÓGUSOK AZ INTEGRÁLT OKTATÁSBAN

Fontosak az iskolákban a személyi feltételek. Döntő jelentőségű a pedagógus személyisége, szakmai felkészültsége, attitűdje az eltérő módon fejlődő gyermekek integrált nevelésében.

Régebben a pedagógusok alig voltak felkészülve a fogyatékkal élő gyerekek tanítására, szerencsére manapság már külön tanárokat, gyógypedagógusokat képeznek ki arra, hogy miként kell a sérült gyerekekkel bánni, mennyi, és milyen törődést igényelnek e gyerekek.

Sok kérdés, dilemma merül fel először a pedagógusban, amikor az osztályába kerül egy fogyatékkal élő gyerek: Miért hozzám került? Hogyan fog viselkedni? Milyen módon kell őt tanítanom? Miben, és hogyan tudom segíteni? Mit szólnak hozzá a gyerekek, a szülők? A gyerekek befogadják-e? Át kell-e alakítani a termet? stb…

A pedagógusoknak fel kell készülniük arra, ha fogyatékkal élő gyerek kerül az osztályba, vele miként kell foglalkozni, milyen módon kell segíteni, és hogyan lehet elfogadtatni társaival.

A pedagógus kénytelen beletanulni ebbe az új szituációba, s az idősorán mindenre választ kap tanfolyamok segítségével, a kollégáitól, vagy maga tanul bele az újabbnál újabb helyzetekbe, s ezáltal sikerül megoldania a felmerülő problémákat.

A tanároknak előítéletek, beskatulyázások nélkül kell elfogadniuk a gyerekeket.

A pedagógus kezében rengeteg eszköz van arra, hogy elfogadják az épek a sérülteket. Hatalmában áll jutalmazni, büntetni. A pedagógus fogyatékkal élő gyermekhez való hozzáállása nagyban befolyásolja a többi gyerek hozzáállását sérült társukhoz, ezáltal felelősségteljesen kell viselkednie a tanulók előtt. Ha a pedagógus elfogadja a sérült gyereket, segíti, és pozitívan áll hozzá, akkor a gyerekek is elfogadják társukat, és befogadják maguk közé.

Nemcsak az osztálytársaival kell elfogadtatnia a sérült gyereket, hanem a szülőkkel is, mert sajnos sok alkalommal megtörtént már, hogy amely osztályba fogyatékkal élő fiatal került, a szülők a gyereküket kivették abból az osztályból, s másik osztályba, iskolába vitték el.

Fel kell hívni a szülők figyelmét arra, hogy milyen előnyökkel jár az integrált nevelés, gyerekük milyen pozitív személyiségfejlődésen mehet át, ha sérült gyerekkel kerül kapcsolatba. Pl.: empatikusabbá válik, kitartóbb, segítőkészebb lesz, megtanulja értékelni, megbecsülni egészségét, és életét, s megértőbbek lesznek más emberekkel.

A pedagógusnak a fogyatékkal élő gyerek érkezése előtt fel kell készítenie a többi tanulót a fogyatékkal élő gyerek érkezésére. El kell mondania, hogy új társuk „más” lesz, mint ők, mert segítségre lesz szüksége, de ettől függetlenül ugyan olyan gyerek, mint ők, hiszen szeret barátkozni, másokkal beszélgetni, szórakozni, neki is vannak érzései, sikeresen szeretné teljesíteni a feladatait, és szeretne részt venni az iskolai programokon.

Az új gyerek érkezése után fontos, hogy ne csak vele törődjön a tanár, hanem ugyanúgy a többiekkel is, mert ha a többiek nem nézik jó szemmel, hogy ő élvez elsőbbséget, akkor kirekesztődhet a sérült tanuló. Az órák után lenne szükség korrepetálásra, főleg a felső végtag rendellenességgel rendelkező gyerekeknél, mert ők nehezebben tanulnak meg írni

A finommotorika fejletlensége gyakori. Vannak, akiknél a nagymozgások (járás, futás, ugrás, szökdécselés), vagy a kismozgások (kéz, ujjak mozgatása, írás, rajzolás, csomókötés, eszközhasználat) fejletlenebbek, mint ép társaiknál, ezért hátrányba kerülhetnek, ha nem segítik őket.

Szakemberek segítségét kérni nem bűn, hiszen, ők tudják legjobban felkészíteni a pedagógusokat a különböző fogyatékkal élő gyerekek sajátosságaira. Mivel minden gyerek más, így minden fogyatékkal élő gyerek is más. Más segítségre szorul, más a tanulási tempója, másként viselkedik társaival, más a mozgáskultúrája, másként teremt kapcsolatot annak függvényében, hogy miként tud kommunikálni társaival.

Nagyon fontosak a szemináriumok, továbbképzések szervezése az integráció témakörében, melyeket célszerű közvetlenül az iskolai színtereken megvalósítani.

A pedagógusok munkáját megnehezítheti az ismerethiány, tehát nincsenek konkrét ismereteik a fogyatékkal élő gyerekekről. Elengedhetetlenül szükséges lenne a tanárok számára érzékenyítő tréningeket beiktatni, ahol találkozhatnának fogyatékkal élőkkel, így abban az esetben, ha fogyatékkal élő fiatal kerül az osztályukba, már nem lennének kérdéseik, hogy mi tévők legyenek, hanem oldottabban tudnák kezelni az új helyzeteket, és könnyebben sikerülne beilleszteni a sérült gyerekeket a többi társuk közé. Tudni fogják a gyermek korlátait, lehetőségeit, ezáltal felismerik azokat a feladatokat, amiket ezek a gyerekek is meg tudnak oldani társaikkal közösen.

Nem csak az oktatás megléte a fontos, hanem a gyerekek szabadidejének hasznos eltöltésére is oda kellene figyelni, mivel sajnos sok gyereknek nem adatik meg az a sok érdekes, hasznos szórakozási lehetőség, ami az ép gyerekek számára bármikor elérhető.

Összegezve a pedagógusokat fel kell készíteni arra az esetre, ha fogyatékkal élő gyerek érkezik iskolájukba, hogy az ép tanulókkal elfogadtassák társukat, mihamarabb befogadják és jó kapcsolatba kerüljenek vele.