Rekviem a bedolgozói munkakörért

Szomorú sors vár a bedolgozókra. Rádiónk információi szerint augusztus végén a Főkefe Non-profit Kft. HR részlegétől felkeresték a dolgozókat és közölték, hogy a Kft vezetése átalakításokat tervez a cégnél.

„Bedolgozó szeretnék lenni” hangzott el több fogyatékos személy igénye. Nem biztos, hogy azért, mert nem szeretne korán kelni, hogy beérjen a munkahelyére, és az sem biztos, hogy azért, mert „nem bírja a benti dolgozók szagát”. Egyszerűen csak azért, mert még nem fogadta el saját állapotát, mert fél emberek közé menni, mert nem szeretné elhagyni a biztonságot nyújtó otthont, mert otthon legalább segítenek, mert annyira beteg, hogy nem képes biztonságosan közlekedni, mert…. Sorolhatnának még ezer meg egy okot. Az igény akkor is a bedolgozás volt. Erre a – többnyire fogyatékosokat tömörítő egyesületek vezetői – sajnos csak azt a választ kapták, hogy a bedolgozók létszáma sajnos már évek óta nem bővíthető. Mi volt a bedolgozók munkája és mennyi? Néha értelmes, embert próbáló és sok, néha semmi, néha értelmetlen. Tudták, hogy ez nem megy örökké, de bíztak benne, hogy a változás csak jót hozhat. Például szerették a gyufás skatulyák hajtogatását. Tény, hogy ez több embernek nem ment, de szerették a gumigyűrűk csomagolását is, mely tevékenységeket hasznosnak tartották. Voltak köztük ügyesebbek, és kevésbé ügyesek, voltak elégedettek, hálásak, és voltak olyanok, akik örök elégedetlenek voltak, mint mindenütt máshol, ahol emberek dolgoznak. Voltak köztük olyanok, akik már kacsintgattak a telephelyi munka irányába, mert úgy érezték, hogy ennél többre képesek és szeretnének társaságba járni. Voltak köztük viszont olyanok is, akiknek az állapota tovább romlott, vagy legalábbis nem javult. Ők ezt a munkát áldásnak tartották, és a fizetés a megélhetésük része volt (a bérminimum fele, mivel 4 órában dolgoztak). Mindenki tisztában volt vele, hogy a szállítás pénzbe kerül a munkáltatónak, de vajon került-e annyiba, mint az egy főre számított rezsi a telephelyi dogozásnál? Örök felszültség mutatkozott a bedolgozók és a telephelyi dolgozók között. Mindenki a másikra mutogatott, hogy kinek miben könnyebb, stb. Valljuk be, mindegyik munkakörnek megvan az előnye és a hátránya is. De ez így van az elsődleges munkaerő-piacon is. Hiszen mennyivel könnyebb dolga van annak a szobafestőnek, aki a szomszéd lakását festi, mint akinek a harmadik faluba kell elmennie a munkáját elvégezni? Talán csak szerencse kérdése? A kisebb-nagyobb feszültségek és elégedetlenkedések után ez év augusztus második felében aztán jött a FEKETE LEVES Folytatás holnap a „Fekete leves” címke alatt honlapunkon… 

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

Eddigi hozzászólások

• ZaNo szerint:

  2018-09-03 12:16

  Sziasztok!

  Nem találom se a „FEKETE LEVES” címkét, se a folytatást.

  Válasz
• Anya-ka szerint:

  2018-09-04 13:03

  Mindenkitől elnézést kérek, a cikk már három napja megvan, de szenvedek, mert valamiért nem tudom beküldeni. Mindig azt írja ki, hogy nem található az oldal.
  Remélem tudunk valamit tenni az ügy érdekében. 🙂

  Válasz