„Reményt ébreszteni” a fogyatékkal élőkben.

Az elmúlt évtizedben a „Fogyatékkal élők társadalmi integrációja Can Tho városában” projekt (2016-2025) több ezer fogyatékkal élő ember életét változtatta meg. Sokan szereztek jogosítványt, a nők pedig olyan munkát találtak, amelyből jövedelmet szereznek önmaguk és családjuk megélhetéséhez. Ez egy kitartó út a hátrányos helyzetű egyének számára, akik bátran felemelkedtek, hogy kezükbe vegyék az irányítást a saját életük felett.

Megérintve az egyszerű álmot

Az elmúlt 10 évre visszatekintve a projekt legnagyobb eredménye a látszólag lehetetlen dolgok megvalósítása volt a fogyatékkal élők közössége számára. A legkiemelkedőbb példa erre a Can Tho Városi Siket Klub története.

Korábban a motorkerékpár-vezetői engedély megszerzése a nyelvi akadályok és a vizsgafolyamat miatt a siket emberek álma volt. Huynh Ngoc Hong Nhung, a Can Tho városi Fogyatékossággal Élők, Árvák és Szegény Betegek Támogatásáért Egyesület (Fogyatékossággal Élők Egyesülete) elnöke kijelentette: „Annak érdekében, hogy segítsék a siketeket a jogosítványvizsgán, a Fogyatékossággal Élők Egyesülete együttműködött a Közlekedési Minisztériummal (jelenleg Can Tho város Építési Minisztériuma), jelnyelvi videókat használó felkészítő órákat szervezve és tolmácsolást biztosítva. Ennek köszönhetően 25 siket Can Tho-ban és 28 hallássérült a szomszédos tartományokban sikeresen letette az A1-es jogosítványvizsgát.”

Hogy a jogosítvány nem csupán egy papírdarab a közlekedéshez, hanem annak megerősítése, hogy a fogyatékkal élők teljes mértékben átvehetik az irányítást az életük felett, ha a társadalom egyenlő esélyeket biztosít számukra.

Ezenkívül a projekt sikeresen kampányolt 11 felhajtó megépítéséért kormányzati hivataloknál, egészségügyi központoknál és iskoláknál Ninh Kieu, Binh Thuy, Co Do és Phong Dien kerületekben, alapvető változásokat eredményezve.

Ezek a rámpák mély humanitárius jelentőséggel bírnak, megkönnyítve a kerekesszékesek számára, hogy bejussanak a munkahelyre. Ez a valódi integrációt képviseli, segítve a fogyatékkal élőket abban, hogy csökkentsék mások kellemetlenségének érzését a szükséges adminisztratív eljárások elvégzése során.

A megélhetés tekintetében a projekt praktikus „horgászbotokat” biztosít. A Kis Támogatási Alap révén több mint 1800 embernek sikerült a Mekong-delta tartományaiban és városaiban stabil jövedelemre szert tennie és fedeznie megélhetési költségeit olyan modellek révén, mint a ráktenyésztés, a lilahagyma termesztése, a cipészkészítés, a gyógyfürdői szolgáltatások és a halászháló-készítés.

Nem csak haszonélvező

A projekt legmaradandóbb sikere nem a finanszírozásban rejlik, hanem a résztvevők gondolkodásmódjának átalakulásában.

Nguyen Trinh Trung Truc úr, a Can Tho városi Fogyatékkal Élők Egyesületének Végrehajtó Bizottságának tagja, aki részt vett a projekt teljes 10 éves folyamatában, megosztotta: „Mielőtt részt vettem volna a projektben, sok más fogyatékkal élőhöz hasonlóan én is kisebbrendűségi és öntudatosság érzését hordoztam magamban, és csak arra vágytam, hogy találjak egy olyan munkát, amivel el tudom tartani magam. Az üzleti adminisztrációról és a vezetői készségekről szóló képzések jelentős fordulópontot hoztak számomra. Rájöttem, hogy nem olyan ember vagyok, akinek segítségre van szükségem, hanem olyan valaki, aki képes hozzájárulni. Ez az átalakulás segített leküzdeni a pszichológiai akadályaimat.”

Gondolkodásmódjának megváltoztatása nélkül Truc a tudását tettekre váltotta az RTT Online Group megalapításával – ez egy digitális marketing startup modell, amelynek alkalmazottainak 50%-a fogyatékkal élő.

Ő a legélénkebb példa arra, hogyan váltak a projektek kedvezményezettjei lehetőségek teremtőivé. Számára a technológia és a mesterséges intelligencia (MI) a „kinyújtott karok”, amelyek segítenek a fogyatékkal élőknek leküzdeni a mobilitási korlátokat, és egyenlően részt venni a digitális gazdaságban.

Ugyanezzel a véleménnyel volt Hoang Xuan Luyen úr, a Can Tho város Vakok Egyesületének alelnöke is: „Mindig emlékezni fogok a lilahagyma termesztéséről szóló képzésekre vagy a Tran De és Vinh Chau községekben működő masszázscsoportokra. Korábban sok vak ember otthon maradt, de mióta tőkével, készségekkel és jogi képzéssel rendelkeznek, sokkal magabiztosabbak lettek. Nem annak örülök a legjobban, hogy mennyi pénzt keresnek a fogyatékkal élők, hanem annak, hogy megtanultak magabiztosan kiállni és petíciókat benyújtani a rájuk vonatkozó politikákért és szabályozásokért. A fogyatékkal élők már nem félnek a tömegtől, már nem haboznak kommunikálni; ez egy nagyszerű lelki megújulás.”

A projekt különösen erős nyomot hagyott a fogyatékkal élő nők felemelkedésében. Több mint 2300 nő vett részt a kapacitásépítő programokban, és a projekt segített nekik leküzdeni a kisebbrendűségi érzést és felülemelkedni a körülményeiken. Azok az anyák és nővérek, akik gyakran szembesültek hátrányokkal, most magabiztosan vezethetnek megbeszéléseket, készíthetnek üzleti terveket, és érvényesíthetik szerepüket a szervezetekben és a társadalomban.

Huynh Ngoc Hong Nhung asszony kijelentette: „A projekt idővel véget érhet, de a benne meggyújtott hit lángja örökké égni fog. Mert amikor a fogyatékkal élők hisznek magukban, és a társadalom támogatást kapnak, csodákat tesznek nemcsak magukért, hanem a társadalom általános fejlődéséért is. A Fogyatékkal Élők Egyesülete továbbra is bevezeti és finomítja a megállapított szervezeti irányítási normákat, a fenntartható pénzügyek biztosítása érdekében az adománygyűjtési készségekre összpontosítva; továbbra is megfelelő szakképzési programokat szervez a fogyatékkal élők számára, valamint megszervezi és hatékonyan működteti a gazdasági tevékenységeket támogató alapokat. Ugyanakkor mélyreható mentális egészségügyi kortárs tanácsadó programokat fogunk bevezetni, hogy segítsük a súlyos fogyatékkal élőket leküzdeni a kisebbrendűségi érzést.”

Forrás: Vietnam.vn Báo Cần Thơ

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.