Rendszerszinten sérül Magyarországon a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelhez való joga

Bár a Bizottság elsősorban az értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek helyzetére fókuszált, megállapításai jelentős részben a mozgáskorlátozott emberek hazai helyzetére is vonatkoznak és teljes mértékben egybecsengenek a MEOSZ hosszú idő óta következetesen képviselt álláspontjával – mind a fő aggályok, mind pedig a megoldási javaslatok tekintetében.

A Bizottság jogsértőnek találta, hogy a magyar jogszabályok nem ismerik el kifejezetten a fogyatékos személyek önálló életvitelhez és a közösségbe való befogadáshoz való jogát, és rámutatott, hogy a jogsértés megszüntetése érdekében e jogot jogszabályban kell garantálni, mert így válik közvetlenül kikényszeríthetővé.

A Bizottság megállapította, hogy a gyakorlatban a fogyatékosság medikális és paternalista szemléletéből fakadóan az intézményi elhelyezés és ebből következően a közösségből való kizárás a jellemző, és sérelmezte, hogy a nemzeti stratégia valójában nem törekszik az intézményi környezet felszámolására. Az intézményi kiváltás magyar stratégiája a Bizottság álláspontja szerint jogsértő, hiszen valójában nem az önálló lakhatást támogatja, hanem a fogyatékos emberek nagy intézményekből kisebb intézményekbe való átköltöztetésével az intézményi elhelyezést tartja fenn, megfosztva ezzel a fogyatékos személyeket az önálló életvitel lehetőségétől. Ezt mindenképpen meg kell szüntetni, ennek érdekében a magyar államnak felül kell vizsgálnia az önálló életvitellel kapcsolatos jogszabályi környezetet, a vonatkozó kormányzati politikát és gyakorlatot, továbbá olyan kiváltási stratégiát kell alkotnia, amely a valódi önálló életvitelt támogatja. Még mindig rengeteg fogyatékos ember él nagy és kis intézményekben, ideértve a támogatott lakhatást is, ezen a helyzeten változtatni kell, meg kell szüntetni a fogyatékos személyek intézményi elhelyezését, a nagyintézmények helyett nem kisebbeket, illetve támogatott lakhatási megoldásokat kell létrehozni, hanem a valódi önálló életvitel lehetőségét kell biztosítani azzal, hogy a fogyatékossággal élő személy maga választhassa meg a lakóhelyét.

Bírálta a Bizottság, hogy az intézményi kiváltásra rendelkezésre álló uniós források felhasználása nem a valódi célt szolgálja, azt kis- és nagyintézmények építésére, bővítésére és felújítására használja fel a magyar állam. Ezt a gyakorlatot a Bizottság álláspontja szerint meg szüntetni, és az uniós forrásokat a valódi önálló életvitel lehetőségét megteremtő megoldásokra kell fordítani.

A Biztosság rámutatott arra is, hogy intézmények gyakran a települések szélén helyezkednek el, ahol az infrastruktúra nem kielégítő és közszolgáltatások sem hozzáférhetőek.  A személyes támogató szolgáltatások a Bizottság álláspontja szerint szűkkörűek, földrajzilag rendkívül egyenetlenül oszlanak meg, fogyatékos személyek tömegei számára valójában elérhetetlenek, elsősorban nagyintézményekben vehetők csak igénybe. Ezzel kapcsolatban a Bizottság arra is felhívta a magyar államot, hogy olyan támogatási rendszert alakítson ki, amely egyéniesített támogatást és személyi segítséget képes nyújtani az intézményi rendszeren kívül, tiszteletben tartja a fogyatékossággal élő személyek autonómiáját, és ehhez biztosítja a megfelelő anyagi és személyi feltételeket. A Bizottság bírálta, hogy a közszolgáltatások akadálymentesítése és az észszerű alkalmazkodás biztosítása érdekében nem történtek megfelelő intézkedések, az intézkedések hiánya pedig a fogyatékossággal élő személyek szegregációjához vezet, ezért ajánlásként fogalmazta meg ilyen intézkedések megtételét.

A Bizottság vizsgálata kitért a fogyatékossággal élők legsérülékenyebb csoportjaira, a gyermekekre és nőkre is. A gyermekek vonatkozásában jogsértőnek nevezte, hogy még mindig több száz gyermek él intézményi körülmények között, ellehetetlenítve ezzel a családi élethez való jogukat. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) azon rendelkezését, amely a 12 év alatti gyermekek esetében pusztán a gyermek fogyatékossága miatt eltekint a generális szabályok alkalmazásától és megengedi az intézményi elhelyezést, a Bizottság kifejezetten diszkriminatívnak nevezte és a hatályon kívül helyezését sürgette. Szintén komoly problémaként azonosította, hogy a magas támogatási szükségletű fogyatékos gyermekek jelentős százaléka szegregált oktatásban részesül.

A Bizottság megállapította, hogy a fogyatékos gyermeket nevelő – gyakran egyedülálló – nők számos esetben válnak átsugárzó diszkrimináció áldozatává (azaz gyermekük fogyatékossága miatt diszkriminálják őket), illetve nehéz anyagi és szociális helyzetük miatt sokszor arra kényszerülnek, hogy a gyermeküket intézménybe adják. Mindezek megakadályozása érdekében a fogyatékossággal élő nőket a kormányzati politikák kialakításába be kell vonni.

A teljes jelentés az alábbi linken érhető el:

https://tbinternet.ohchr.org/_layouts/15/treatybodyexternal/Download.aspx?symbolno=CRPD%2fC%2fHUN%2fIR%2f1&Lang=en