Rokkantsági ellátás: 500 ezer forint valódi kompenzáció?

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) aggályosnak tartja a több éves késlekedés után az érdekvédelemmel való előzetes egyeztetés nélkül benyújtott törvényjavaslatot, melyben a magyar kormány lényegében a jogérvényesítésről és ezáltal az ellátásról való lemondást várja a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása miatt károsult emberektől az egyszeri 500 ezer forintért cserébe. A kormány 2021. március 31-én éjszaka – 2 év késedelem után – nyújtotta be javaslatát, mely azoknak a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátásban részesülő emberek helyzetét kívánja rendezni, akiknek a 2012-es jogszabályváltozás miatt csökkent az ellátásuk összege. A MEOSZ álláspontja szerint az előterjesztés nem tesz eleget az Alkotmánybíróság döntéséből eredő jogalkotási kötelezettségnek, az állapotjavulás és állapotvizsgálat szakmai részletei továbbra sem ismertek, holott ez vezetett a jelenlegi igazságtalan helyzethez. A törvényjavaslat nem szolgálja a közösségünk és a megváltozott munkaképességű emberek érdekeit, az nem az ő helyzetük valódi rendezésére irányul. Továbbá a kompenzáció összegét és módját, valamint a felülvizsgálattal érintett személyek körét illetően sem alkalmas arra, hogy minden érintett számára megnyugtató módon kezelje az ellátás csökkentéséből, illetve elvesztéséből eredően elszenvedett sérelmeket.

Az Alkotmánybíróság 2018-ban arra kötelezte az Országgyűlést, hogy 2019. március 31-ig tegyen eleget jogalkotói kötelezettségének, mellyel rendezi a helyzetet. Az érintettek a hosszas várakozás alatt abban bíztak, hogy a jogalkotó olyan szakpolitikai intézkedés meghozatalán dolgozik, mely végre igazságot tesz minden érintett számára, és emellett visszamenőleg megkapják elvesztett ellátásukat és kártérítést a megpróbáltatást okozó évekért. Ezzel szemben a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (Mmtv.) módosításáról szóló javaslat úgy került az Országgyűlés elé, hogy azt a szaktárca az érintetteket képviselő érdekvédelmi szervezetekkel előzetesen nem egyeztette, a törvényjavaslat véleményezésére nem volt módunk. Történt ez annak ellenére, hogy a szoros szakmai együttműködést keresve a hat nagy országos érdekvédelmi szervezet a törvénymódosításra vonatkozó konkrét szakmai javaslatait több alkalommal is eljuttatta a szaktárcához.

A MEOSZ álláspontja szerint az előterjesztés úgy határozza meg a kompenzáció és a felülvizsgálat esetén alkalmazandó szabályokat, hogy nem tisztázza az állapotjavulás fogalmát,  holott az Alkotmánybíróság (AB) elsősorban e szakmai szempontok jogszabályi meghatározására kötelezte az Országgyűlést. Az AB két döntésében is megerősítette, hogy a 2012 előtt nyugdíjban részesült, az új rendszerben pedig rokkantsági ellátásra jogosult érintettek esetén az állapotjavulás tényét nem elég a két minősítési rendszer összevetésével megállapítani, hanem arra vonatkozóan szakértői bizonyítást kell lefolytatni. A testület hangsúlyozta, hogy a rokkantsági ellátások felülvizsgálata során állapotjavulás alatt nem egyszerűen a jogszabályok által meghatározott és a jogalkotó által bármikor megváltoztatható állapot százalékos változását, hanem minden esetben az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni.

Az állapotjavulás jogszabályi meghatározásának hiánya vezetett ugyanis ahhoz, hogy a rokkantsági nyugdíjban részesülő emberek ellátása csökkent vagy megszűnt a jogosultságuk.

Mit ígér a rokkantsági ellátásra jogosultaknak a javaslat, ha az állapotjavulás fogalma továbbra sem tisztázott?

A javaslat egyik opciója  szerint egyszeri 500 ezer forint mértékű kompenzáció illeti meg azokat az ellátásban részesülőket, akik a 2012-es jogszabályváltozást követő felülvizsgálat miatt a korábbi rokkantsági nyugdíjukhoz képest csökkentett összegű ellátást kapnak, azonban csak abban az esetben, ha a jövőben nem kérik felülvizsgálatukat és nincs további igényük az ellátás csökkentésével kapcsolatban. MEOSZ hangsúlyozza, hogy a  kompenzáció és az újabb felülvizsgálat közötti választás kizárólag akkor lehet megalapozott, ha a döntés előtt az állapotvizsgálat részletei az érintettek számára ismertek és közérthetőek lesznek, hiszen sokakban erősen élnek még az első komplex felülvizsgálat rossz emlékei. Sokakban merül fel jogosan a gondolat, hogy miként bízhatnak abban, hogy most igazságos és tényszerű eljárásban lesz részük.

Mindenkit foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon kompenzálja-e ez az 500 000 Ft például azt az érintettet, akinek ellátásösszege a nála első ízben elvégzett 2016. februári komplex vizsgálat után 91 000 forintról 41 000 forintra csökkent. Az ellátások közötti különbözet havi 50 000 Ft, amit immár 61 hónapja nem kap meg, így a tőle észszerű indoklás nélkül megvont összeg mára meghaladja a 3 millió forintot. Az 500 000 forint tehát nem kompenzálja az elmúlt időszakot. De ez az összeg arra sem alkalmas, hogy a több évig tartó nélkülözést, a pénztelenségből adódó stresszt, frusztrációt, kiszolgáltatottságot méltó módon kárpótolja. Arról nem beszélve, hogy azok, akiknek hamarabb került sor a komplex felülvizsgálatukra, még régebb óta kapják a csökkentett ellátást, minek következtében  még magasabbra tehető az az összeg, amely megilletné őket. A javaslatból továbbá nem derül ki, hogy a Magyar Államkincstár a kompenzációt bruttó vagy nettó összegű juttatásként fizeti ki a jogosultak részére, hiszen ha valamely levonás terheli a kifizetést, a kompenzációt választók még alacsonyabb összeghez juthatnak csak hozzá.

Arra, aki nem kér a végső belenyugvást megvásárló méltatlan kompenzációból, újabb felülvizsgálat vár, amit annak érdekében kérhet, hogy bizonyítható legyen, esetében nem következett be állapotjavulás, ami a korábbi ellátása indokolatlan csökkentéséhez vezetett.  A felülvizsgálat megindításához 2022. június 30-ig külön kérelmet kell benyújtania, amely alapján a hatóság 2023. június 30-ig végzi el  az  állapotvizsgálatot, ami további két év várakozást jelent az ellátásuk rendezésében bizakodók számára. Ez a vizsgálat határozza meg, hogy a 2012. előtti fizikai állapothoz képest volt-e javulás, és ha nem, vagy nem bizonyítható, akkor újra megállapítják a rokkantsági ellátás összegét. Az újonnan megállapítandó ellátás összege nem lehet kevesebb a 2011. december hónapra járó ellátás időközi emelésekkel növelt összegénél. A két ellátás közötti visszamenőlegesen járó különbözetet az érintett egyösszegben kapja meg.

A törvényjavaslat szövege ugyan nem tartalmazza feltételként, hogy az érintett  csak a törvény hatálybalépésekor lehet megváltozott munkaképességű, a részletes indoklásból azonban kiderül, hogy az intézkedés  azokra is vonatkozik, akiknek az ellátásra való jogosultsága időközben megszűnt, és azokra is, akik a rokkantsági vagy rehabilitációs ellátás folyósítását követően öregségi nyugdíjat kapnak. Így talán azoknak a megváltozott munkaképességű embereknek is rendeződik a helyzete, akiknek nem az ellátásuk összege csökkent, hanem az arra való jogosultságukat veszítették el úgy, hogy feltételezhetően esetükben sem történt oly mértékű állapotjavulás, mely ellátásuk teljes elvesztését eredményezte.

Az indítvány sajnálatos módon nem rendezi azoknak a hozzátartozóknak a sorsát, akiknek időközben elhunyt családtagja volt a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakításának kárvallottja.

A MEOSZ álláspontja szerint a benyújtott törvénymódosító javaslat nem kellően kidolgozott, hiányoznak az Alkotmánybíróság által is hangsúlyozott szakmai elemek (állapotjavulás fogalma és állapotvizsgálat részletei), melyek nélkül nem valósulhat meg  a mindenki számára megnyugtató megoldás, amit a szaktárca és a kormány is oly sokszor hangoztatott ígérete sorában. Szövetségük szerint az előterjesztés a jelenlegi formájában nem elfogadható, annak módosítására van szükség a becsületes és igazságos kárpótlás érdekében az érintetteket képviselő érdekvédelmi szervezetek bevonásával.

(Forrás: MEOSZ)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .