Saját tervei alapján fejlesztett robotkézfejet a szolnoki fiatal

Mindenkinek van valamilyen szabadidős elfoglaltsága, amelynek szívesen hódol. Egy szolnoki fiatalember egészen különleges hobbit választott magának. Pál Meliton ugyanis robotokat épít! Ráadásul nem mindennapi szenvedélyével most egy ismerősén szeretne segíteni.

Az informatikusként dolgozó Melitont mindenki Toniként ismeri. Már kamaszkorában érdeklődni kezdett az elektronika világa iránt, bár ahogyan fogalmazott, eleinte nem volt olyan nagy a lelkesedése. – A Pálfyban tanultam informatikai szakon. Meg kell valljam, az első időkben, inkább csak úgy „elvoltam.” Túléltem a tananyagot, és kész. Tizedikben viszont a tanárunk behozott az órára egy oktatási robotot, ami azonnal megtetszett nekem – kezdte Toni. Hozzátette, hogy ezt a szimpátiát a pedagógus is észrevette, így felajánlotta neki, hogy vigye haza a szerkezetet a téli szünetre, alkossa újra, mutasson be vele valamit. – Valójában egy robotépítő készlet volt, szabad programozási felülettel. Tehát egy speciális alkatrész segítségével mozgatható a teljes építmény. Így szinte bármilyen formában újra lehetett gondolni. Akár kisautó vagy robotemberke is készülhetett belőle – magyarázta. A fiatalember ezután alaposan áttanulmányozta a szerkezet lehetőségeit, és egyre jobban elmerült ebben az izgalmas világban. A szünet után mindinkább kutatott és az internetet bújta. Megismerkedett azokkal a darabokkal is, melyek a robotok fő alkotóelemeit jelentik, emellett a mozgatásukért felelősek. – Ez azért volt hasznos, mert általa a bonyolultabb elektronikai rendszerek tanulmányozásába is belekezdtem. Minél aprólékosabb valami, annál részletgazdagabban működhet egy szerkezet – mondta. Részmunkaidős munkát is vállalt, hogy a megszerzett tudását mélyíthesse, illetve bővíthesse. Egy barátja, akivel együtt dolgozott, szintén ennek a szenvedélynek hódolt, ám ő már saját szerkezetek megalkotásával is próbálkozott. – Mondanom sem kell, hogy én szintén kedvet kaptam. Eleinte főleg praktikus megoldásokkal kísérleteztem. Kissé hadilábon állok a reggeli ébredéssel, így kitaláltam, hogy ha már az ébresztő hatástalan, az ablakon beszűrődő fény segíthet. Építettem egy kis motort, amibe időzítőt szereltem. Ez pedig a megfelelő pillanatban felhúzta a redőnyöket – mesélte mosolyogva, ám hogy hatásos volt-e az ötlet, arról a továbbiakban hallgatott. Később az egykori első összeépíthető robot mintájára maga is szeretett volna sajátot készíteni. – A legónak is van ilyen készlete, ki is próbáltam néhányat, hogy ihletet merítsek belőlük. Például létezik olyan típus, amely képes kirakni a Rubik-kockát. Ám valójában ebben nincs olyan nagy kihívás. Ehhez már megírták a programot, az ember összeépíti a darabokat, elindítja a rendszert, az meg teszi a dolgát. Én valóban saját eszközöket akartam készíteni – fejtette ki Toni. A kísérletezés és a munka során világossá vált, hogy egyebek mellett szüksége lenne egy forrasztóberendezésre. Mivel a piacon kapható modellek túlnyomó része a milliós nagyságrendet is eléri, a beszerzése gyakorlatilag lehetetlen volt az ifjú alkotó számára. – Hát építettem egy sajátot! – jelentette ki szinte magától értetődően. A közel fél méter magas és széles „doboz” nagy lendületet adott Toni munkájának. Ahogyan fogalmazott, elsősorban a javítási feladatokban vette leginkább hasznát a saját maga fabrikált berendezésnek. – Ezek igen jó gyakorlásnak is bizonyultak, sok új tapasztalatot szereztem általuk, amiket a későbbiekben még inkább kamatoztatni tudtam. És egyébként is hiszek abban, hogy ha valami elromlik, nagy eséllyel helyre lehet hozni. Toni elárulta, hogy bár kamaszkorának jó idejét az elektronika világában tett kisebb-nagyobb kalandozásai tették ki, azért nem zárkózott be a négy fal közé. Sportolni kezdett, majd a középiskola elvégzése után külföldön dolgozott néhány évig. – Persze ebben az időszakban némiképp pihentettem a szerelést, építést. De az alkotói vágy valahogy előtör az emberből. Miután hazajöttem, itthon vállaltam munkát. A hobbi pedig folytatódott – részletezte. Nekifogott egy hatlábú pókrobot elkészítésének, pusztán azért, mert „jól néz ki”, ahogyan mozog. – Az első változat lábait magam faragtam ki fából. Az apró, finom mozgást biztosító kis elektronikai szerkezeteket szintén én állítottam össze. Ennél a darabnál tudtam először igazán jól hasznosítani a korábbi tapasztalatokat. Idővel beszereztem egy háromdimenziós nyomtatót, amellyel már precízebben tudtam elkészíteni a lábak részeit, így a második pók már jobban sikerült – sorolta. Az pedig nem is kérdés, hogy bár nem a saját tervei alapján, ám a nyomtatókészüléket szintén ő maga állította össze. Toni saját bevallása szerint nem gyakran használja a közösségi médiát, a pókról mégis úgy gondolta, érdemes közzétenni a világhálón. – Sokan reagáltak a dologra, többek között egy olyan ismerősöm is, akinek születése óta hiányzik egy szakasz a bal alkarjából. Nos, ő viccesen megjegyezte, hogy építhetnék neki egy kézfejet. Én pedig nem gondolkodtam sokat, belevágtam a tervezésbe, ám ekkor még nem avattam be – idézte fel eddigi legkülönlegesebb munkájának kezdeteit. Toni nagyon sokat olvasott és kutatott a témában. A legtöbb művégtag merev és esztétikailag sem nyújt természetes látványt. A mozgatható modellek pedig több százezer forintos vagy akár milliós tételt is jelenthetnek. Az úgynevezett bionikus művégtagok az emberi izmok elektromos üzeneteinek segítségével mozognak. Vagyis egy szerkezet felfogja az impulzusokat, majd jellé alakítja és felerősítve továbbítja a művi részekbe. Így tud ökölbe záródni a kéz, és hajlíthatóak az ujjak. – Az első gondolatom az volt, hogy egy felcsatolható készüléket alkotok, amelyeket ő majd gombokkal tud vezérelni. Végül a kesztyűre hajazó prototípust bőrre tapasztható tappancsokkal oldottam meg – részletezte. Arról szintén beszélt, hogy a szerkezetet négy kis motor működteti, amelyek a különböző ujjakhoz kapcsolódnak. Tölthető, a mindennapi feladatoktól függően közel negyvennyolc órán át szolgálhatja tulajdonosát. Az alap tartalmazza a programozási felületet, amelyen például a töltöttség állapota is ellenőrizhető. – Erősen lehet fogni vele, kipróbáltuk, hogy egy ötkilós bevásárlótáskát is biztonságosan felemelhet majd vele. A terveim szerint az autóvezetés sem lesz majd akadály. A prototípust végül már bemutattam neki, de még van min dolgoznom. Nyárra szeretném elkészíteni a továbbfejlesztett változatot, amely már az egészen finom mozdulatok elvégzésére is alkalmas lesz. Ez tehát egy közeli cél. És bár a világot nehéz volna megváltania, hosszú távú tervei között az is szerepel, hogy még több embernek segíthessen különleges szerkezeteivel. (Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok megyei hírportál)

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!
Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .