Szakállassal, maszkossal szemben semmi esélyük nincs a hallássérülteknek

Egy hallássérült életében számtalan nehézség felléphet, beszéljünk nagyothalló emberről vagy teljesen siket egyénről.

– A legnagyobb probléma, maga a kommunikáció. Egy hallássérült számára a jelnyelv számít anyanyelvnek – válaszolta a Napló kérdésére Juhász Ferenc, a Siketek és Nagyothallók Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének alelnöke.

– A Földön az elsődleges kommunikáció maga a beszéd. Bármilyen emberről vagy csoportról legyen szó, a fogyatékkal élő embereket nem sorolják a többség közé. A siketek és nagyothallók jelnyelvet használnak, amiről a halló emberek többsége nem tud. Tolmács nélkül sok esetben képtelenek vagyunk megértetni magunkat egy átlagos emberrel – folytatta. – Egy munkahelyen elhelyezkedve szintén tolmács szükséges a kommunikációhoz, főként a szakmai területek esetében. Gondoljunk csak bele egy munkahelyi megbeszélésbe: nem szükséges, hanem kell, hogy jelen legyen egy tolmács – jelentette ki Vasas György, a Siketek és Nagyothallók Hajdú-Bihari Megyei Egyesületének elnöke. – A munkafolyamatok közben már képes önállóan dolgozni egy hallássérült, mivel írni, írásban kommunikálni, személyesen szájról olvasni tudunk. Egyszerű kommunikáció folyamán megértjük az embereket – tette hozzá.

Előítéletek kavalkádja

A társadalom tagjai hajlamosak arra, hogy előítéleteket állítsanak fel másokkal szemben, ami egy fogyatékkal élő emberrel szemben fokozódik.

„Tapasztalataim szerint aki a halló társadalomhoz tartozik, úgy gondolja, hogy a siketek egységesek, ami egyáltalán nem igaz”– emelte ki Vasas György. – Rengetegféle, más-más kompetenciájú és természetű emberek tartoznak a halláskárosultak csoportjába. Szeretnénk elérni azt, hogy a teljesen egészséges emberek megtudják, hogy nem egyforma mindenki. Ez az álláspont fordítva is érvényes, hiszen a halló társadalomba tartozó emberek sem egyformák – vélekedett Juhász Ferenc.

Sokféle hátrány

Egy hallássérültnek a kommunikáció jelenti a legnagyobb problémát. – A rengeteg hátrány mellett, ami ér bennünket, ez a legkiemelendőbb. A kommunikáció attól függ, miként állnak hozzánk a társadalom tagjai, hogyan akarnak kapcsolatot teremteni velünk – hívta fel a figyelmet Vasas György. – A gyógypedagógiai oktatási rendszer Magyarországon különleges: míg egy ép ember nyolc évig jár általános iskolába, addig egy hallássérült tíz évig. Az első két évben csak írni, olvasni és beszélni tanulunk – közölte. – Én valóban megtanultam beszélni, és azt gondolom, hogy érthető is a beszédem. Azonban nem minden siket ilyen. Vannak, akik hiába akarnak beszélni, egyszerűen képtelenek rá, és egy értelmes hangot sem tudnak kimondani. Nekik a jelnyelv a kommunikációs csatorna – mutatott rá Juhász Ferenc. – Az 1880-as milánói kongresszus döntése értelmében született egy döntés, hogy a jelnyelvet szájról olvasással együtt kell oktatni, majd a jelnyelv anyanyelvi jogát elvették. Ennek a következményeként a siketeket hátrányos megkülönböztetés éri az életben – fejtette ki. Felhívta a figyelmet: szájról olvasás közben a két, négy, hét szavaknál a szájkép ugyanaz, így ez is félreérthető, ami óriási nehézséget jelent nekik.

Egy hallássérült mindennapjai már a munkába állás folyamán is eltérnek az átlagemberétől. – Magyarország nagyon megosztó, a legtöbb siket védett munkahelyen dolgozik. Alelnökként és titkárként azt gondolom, hogy elkeserítő a jelenlegi helyzet, mivel a legtöbb hallássérült kézügyessége elképesztő, amit senki sem vesz észre – mondta el a Napló érdeklődésére Juhász Ferenc, a Siketek és Nagyothallók Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének alelnöke. – Az egyesületünk egyik termének a felújítását kizárólag siket és nagyothalló emberek végezték el. Ők csinálták meg a fűtésrendszert, a festést, a laminálást és a technikai dolgokat egyaránt. A való életben ezzel kapcsolatban a munkáltatók elzárkóznak – folytatta.

A világ zaja nélkül

– Azt gondolják, hogy a hallássérültek az állapotuk miatt alkalmatlanok bármilyen munka elvégzésére vagy feladat megoldására. Ami nagyobb probléma, hogy a magyar társadalom akaratlanul is „stigmát” tesz a halláskárosult emberekre, miszerint minden nagyothalló és siket kizárólag rehabilitációs munkahelyre alkalmas. „A munkáltatók is sok esetben csak azért alkalmaznak minket, hogy különböző állami kedvezményeket kapjanak. Nem a munkaerőt nézik, hanem az összeget, ami fejenként több mint egymillió forint évente”– tette hozzá. – Ha a kormány nem ad kedvezményt, akkor valószínűleg munkanélküliek lennénk mindannyian, ami hatalmas probléma – vélekedett.

Vasas György elmondta, hogy a hallássérültség veleszületett betegség volt, amit örökölt a családjától. – Sokan vannak, akik a születésükkor már hallássérülten jönnek a világra, de többen vannak, akik az életük folyamán válnak nagyothallóvá vagy teljesen siketté. A legelterjedtebb manapság az öregségi hallássérülés – tudatta. – Magánszemélyként azt kell mondanom, hogy sem nekem, sem Györgynek nem segített semmilyen hallókészülék. Azonban van egy kisebb lányom, aki nagyothalló, és hallókészülékkel tökéletesen hall – mutatott rá Juhász Ferenc. – Van még egy megoldás, a cochleáris implantátum, amivel kiválóan be lehet illeszkedni a társadalomba. Azonban tudni kell, hogy ez nem mindenkinek megfelelő. Tíz siketből kettő képes beilleszkedni ennek segítségével az egészséges emberek közé, nyolc halláskárosult pedig küzd, több-kevesebb sikerrel – részletezte. – Mivel az orvostudomány folyamatosan fejlődik, így látok rá esélyt, hogy a jövőben tökéletes módszereket fognak kidolgozni számunkra. Az én esetemben senki sem tudta eldönteni, hogy szerzett, betegség általi vagy velem született-e a siketségem. Saját magam úgy vallom, hogy velem született – osztotta meg.

Maszkban nehéz…

Gyakori kérdés, hogy egy halláskárosult esetében melyikkel könnyebb kommunikálni, ha szájról olvasnak, vagy ha jelbeszédet alkalmaznak. – Az emberektől függ, hogy mennyire tudunk szájról olvasni. Ha kicsi az artikuláció, nagyon nehéz megérteni azt, amit a másik fél mondani akar. Szerencsés vagyok, mert a nyílt munkaerőpiacon tudok dolgozni, ahol úgy érzem, hogy tudok fejlődni, és szakmailag is előrébb tudok jutni – fejtette ki Vasas György. – Védett munkahelyen is dolgoztam tizenkét évig, azonban óriási a különbség. Kizárólag minimálbért kaphatnak ezeken a helyeken a hallássérültek, és a felvett támogatásokból a munkavállaló semmit sem kap, csak a munkáltató. A nyílt piacon sokféle emberrel dolgozom együtt, akik megtanulták, hogy artikulálniuk kell, és lassan beszélni – mutatott rá. – Van türelmük hozzám, és így képesek vagyunk kommunikálni. Természetesen van olyan, hogy tévesztek. Egy szakállas férfi esetében teljesen meg vagyunk lőve, hiszen leolvashatatlan a szájáról, hogy mit szeretne közölni. Jelenleg a koronavírus miatt sok emberen maszk van, így szólnom kell, hogy vegyék le, hiszen ha nem látom a szájukat, nem értem, mit szeretnének mondani – hangzott el.

A helyes kezelési mód

Juhász Ferenc kiemelte: – Szeretnénk, ha nem úgy segítenének nekünk az emberek, ahogy ők akarnak, tehát ahogy mi nem kértük. Fontos, hogy ha konfliktusom adódik valakivel, vagy fellebbezésre kerül sor, segítsenek megfogalmazni azt, amit mondani szeretnék. Ez egy átlagember számára hétköznapi folyamat, de számomra kihívás – hívta fel a figyelmet. – A sport- és kulturális csatornákon nincs jelnyelvi tolmács, ami azonban érdekelne minket. Van olyan film, ahol nemhogy tolmács, de felirat sincs, sok siket azonban szeretné megnézni. Az igazi segítség az lenne, ha megkérdeznék tőlünk, hogy mit szeretnénk, és hogyan tudnak segíteni – zárta szavait Vasas György.

(Forrás: Vámosi Kira írása ami, a Naplóban és a Hajdú-Bihar megyei hírportálon jelent meg.)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.