Tapintható Seuso-tál

Ambrus Edit Bújtatott formák című kiállításával a kápolnásnyéki Halász Gedeon Eseményközpontban is bemutatkozott a közelmúltban. Üvegfestményeivel együtt – amelyeknek ihletői részben az archeológiai feltárások leletei és formavilága – régészeti helyszínekről és régi idők tárgyairól készült rajzait láthatták az érdeklődők.

Az utóbbi hónapokban új dimenziót nyitott művészetében a látását egy évtizeddel ezelőtt elvesztett volt kollégája, Straub Péter régész Kézzelfogható múlt című akadálymentes régészeti előadássorozata. A havi rendszerességgel jelentkező előadások lehetőséget adnak arra, hogy a látássérült résztvevők tapintható tárgymásolatok és archeológiai leletek segítségével ismerkedhetnek meg a régmúlt különböző történelmi korszakaival. A Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeuma és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) szervezésében tartották meg a sorozat legutóbbi előadását, amely más leletekkel együtt a késő római kori Seuso-kincs Vadásztáljára fókuszált. Straub Péter az ezüsttál történetét, fizikai és művészeti jellemzőit ismertette a résztvevőkkel. Kapcsolódva a Seuso-kincsről szóban elhangzottakhoz, Ambrus Edit a késő római kori ezüstkészlet ikonikus darabajának a medalionjáról készült üvegfestményét mutatta be a jelenlévőknek. A közös munkáról, a kezdeményezésben való közreműködéséről az alábbiakat mondta el az alkotó:

–Az életben azok a dolgok, amelyeknek össze kell kapcsolódni, megtörténnek. Így esett meg, hogy volt régész kollégám ismeretterjesztő előadásaihoz készíthettem tapintható festményeket. Részben azért, mert nem áll mindig rendelkezésre elég tárgymásolat, részben pedig elkezdett érdekelni, hogy milyen hatása lehet annak, ha vakoknak és gyengénlátóknak segítünk átadni azt, amit ők csak hanggal, ujjal való érzékeléssel élhetnek át.

A további részletekbe beavatva szót ejtett arról is, hogy a tapintással való szemléltetéshez még változatosabb anyagkészletet kellett kidolgoznia. Az amúgy is misztikus sorsú kincslelet legszebb darabjának, a Vadásztál medalionjának ember- és állatalakjai a részletességükkel neki is feladták a leckét.

– Próbáltam ezt megoldani megfelelően elkülönítve, mégis értelmezhetően, tapinthatóan játszadozva a sima és kissé durvított, felvitt festékkel, textillel kibővítve – beszélt arról Ambrus Edit miként tette ahhoz alkalmassá a különleges üvegfestményt, hogy ujjakkal is „látható” legyen. Majd így folytatta: – Aggódással töltött el, hogy amit mi szavakkal elmesélünk és a tárgyi lenyomata előttünk van, azoknak, akik talán sohasem láttak síkban is értelmezhető alakzatokat, mennyire nyújthat akár esztétikai élményt, akár valamiféle ismeretet.

Aki valamikor látott, és időközben veszítette el látását, biztosan másképp érzékeli mindezt. De aki csak térben tud érzékelni, hogyan fogja megérteni az én síkba fogalmazott alkotásomat. Szerencsére a visszajelzések biztatóak, és mindig előbbre lendítenek újabb elgondolással és további ötletekkel kibővítve.

Tekintettel arra, hogy a késő római ezüstkészlet kötődik Székesfehérvárhoz (két kiállítással is) és több környékbeli településhez (használati, rejtési és megtalálási hellyel), a tapintható Vadásztál lehetőséget adhat az itt élő látássérültek számára hasonló akadálymentes régészeti program keretében megismerkedni vele. Erre alkalmat biztosíthat az a hosszútávú együttműködés, amely az idén tavasszal létrejött a Látássérültek Regionális Közhasznú Egyesülete és a Szent István Király Múzeum között.

Forrás: Feol.hu – Tóth Sándor