Tinédzserek is élvezik a vak Zsuzsanna meséit

Évekkel ezelőtt gyakorlásként járt el meséket mondani a kórházakba Bartolf Zsuzsanna, amikor a Hencidától Boncidáig népmesemondó versenyre készült. A megmérettetésen már az első évben a legjobb tíz között végzett, de a kórházi mesemondást a siker ellenére sem hagyta abba, ma is sok kisgyerek arcára csal mosolyt, és segíti a gyógyulásukat.

– Az élő szavas mesemondást művelem, vagyis fejből mondok meséket. Nem látok, így olvasni csak Braille-írásból tudnék, de ilyen könyvek alig vannak -kezdte Zsuzsa, aki egy-két titkot is elárult a népmesékről. Ezeket az elbeszéléseket régen főként felnőttek mesélték felnőtteknek. Ebből is sejthető, hogy bizony sok közülük olyan tartalommal bír, ami valóban nem volt való a gyerekek fülének. A népmesegyűjtők, mint Benedek Elek könyvei már egy optimalizált, gyermekek számára írt változatot tartalmaznak. A kórházi mesemondás ezekből a finomított népi történetekből lélekemelő, de kevésbé hálás feladat. Bár Zsuzsanna a leginkább annak örül, ha elmarad a hála, az ugyanis azt jelenti, hogy a kis beteg már hazament.
– A gyerekektől néhány alkalommal kapunk visszajelzést, mert szerencsére csak nagyon kevesekkel találkozunk kétszer. A legtöbbjük hamarabb felépül és hazamegy, mint hogy én másodszor mennék hozzájuk -magyarázta Zsuzsanna.
– Egyszer egy idősebb gyereknek mondtam mesét. Eleinte nagyon tartózkodó volt, nem érezte, hogy neki lehet még újat mutatni, ha meséről van szó. Sikerült meglepnem egy-két korosztályának megfelelő mesével.

Azt mondta, hogy örülne, ha még középiskolában is tanulnának a népmesékről, annyira tetszett neki – mosolygott a mesélő.
Zsuzsanna szerint a K&H gyógyvarázs programja és a népmesék azzal segítenek a beteg gyerekeknek, hogy ha csak rövid időre is, de elterelik a figyelmüket arról, hogy kórházban vannak.

(megjelent: Bors, 2020. február 8-9.)