Van, aki napi három órát utazik azért, hogy négy órát dolgozhasson – Egy látássérültnek vidéken nincs esélye teljes életet élni – Nyugat.hu

Évente hatezer ember veszíti el a látását Magyarországon. Akadálymentesítés, oktatás, munkavállalás, ha nem a fővárosról van szó, siralmas a helyzet.

Bősze Györgyöt, a Vas Vármegyei Egyesülete elnökét kérdezte a Nyugat.hu szerkesztősége:
György évek óta azon dolgozik a többi aktív egyesületi taggal, hogy segítse sorstársait, megmutassa, vak vagy gyengénlátó emberként is lehet teljes életet élni. Ezt viszont egyre nehezebb, mert az országban lassan minden a központosításról szól, így a vidék egyre jobban leszakad a fővárostól, a látássérültek pedig még több nehézséggel szembesülnek.
Látássérültnek egyébként az számít a jogszabály szerint, aki látásának 67 százalékát elveszítette.
György segít nekünk eligazodni egy másik világban.
Szombathelyen az ilyen gyerekek előtt egyedül a Micimackó óvoda áll nyitva. Csak integráltan működő általános iskolába tudnak járni, a Bercsényi és a Brenner-iskolákba. Ami a továbbtanulást illeti, középiskolákat tekintve csak a Kanizsai és a Brenner jöhet szóba és most kezd egy diák szeptembertől a sárvári Tinódi Gimnáziumban, ahol az első héten Györgyék érzékenyítő foglalkozást tartanak annak az osztálynak, ahová a fiú jár majd.
György úgy tudja, jelenleg egy látássérült diák jár az ELTE Savaria Egyetemi Központba, informatika szakra. Az egyesület egy másik fiatal tagja Csiszár Tamás hiába tanult filozófiát a pécsi egyetemen, ezzel a diplomával Szombathelyen esélye sincs képzettségének megfelelően elhelyezkedni. Egy másik fiú most érettségizett kiváló eredménnyel, de ő inkább Budapestet választotta, ott jár majd egyetemre. „Ki tudja visszajön-e utána?” – teszi fel a költői kérdést az elnök.
„Ma kerültem kapcsolatba egy 18 éves hölggyel, aki logisztikát tanul, még egy éve lenne hátra, hogy befejezettnek mondja tanulmányait, de az üzemorvos nem akarja aláírni a retinopátiás diák alkalmassági papírját. Elkeserítő.” György azt mondja, Budapesten teljesen más a helyzet. Speciális iskolákban, jó szakemberek segítségével tudnak tanulni a látássérült gyerekek. Néhány szakmát is elsajátíthatnak, jó esélyük van arra, hogy munkát találjanak. Ott ugyanis akadálymentesített a közlekedés, van iskola, munkalehetőség, sportolás és a szabadidejük hasznos eltöltéséhez is több program közül választhatnak.
Vannak, akik napi 3 órát utaznak, hogy 4 órát dolgozzanak
Hatalmas különbségek vannak a vidék és a főváros között, akár az akadálymentesítést, az oktatást, a munkát, a megélhetést nézzük. És, ha már megélhetés, Bősze Györgytől megtudjuk, Vasban korábban a Vegyesipari Vállalat, aztán később a Savaria Nett-Pack foglalkoztatta a látássérült embereket. Mostanra ez is megváltozott. A legtöbb foglalkoztatót egybevonták, és most Főkefe néven működnek.
Tavaly jó pár telephelyet megszüntettek (ennek a huzavonának lapunk is cikkeksorát szentelte). Így fordulhat elő, hogy Jánosházáról és Celldömölkről is Szombathelyre járnak a sérült munkavállalók, akik a korábbi hat-hét vagy nyolcórás munkaidejük helyett már csak négy órában dolgozhatnak. Vannak, akik napi három órát utaznak azért, hogy négy órát dolgozhassanak. Nem mellesleg ebből a fizetésből és a rokkantságiból nagyon nehéz megélni.
Annak idején egyébként pont a látássérülteknek hozták létre a már említett Vegyesipari Vállalatot, a későbbi Nett-Packot, viszont napjainkban arányaiban nézve elenyésző a látássérült munkavállalók száma.
Akadálymentesítésben is van hova fejlődni
Az elnöktől megtudjuk, ha akadálymentesítésről van szó, még mindig legtöbben a braille írással ellátott ajtókra gondolnak, de valójában ez annyira nem lenne fontos, mert a látássérültek csupán 3 százaléka tudja használni a braille írást.
Viszont annál fontosabb lenne, hogy minél több útvonalat, gyalogátkelőhelyet lássanak el taktilis vagyis tapintható, érzékelhető jelekkel. Ilyenek találhatók több zebránál is Szombathelyen. Például a csíkos kő a járda tengelyén haladási irányt mutat, a pöttyös elfordulást jelez és ráviszi a vak embert a zebrára, a lelépés előtt ott a pöttyös csík jelzi a veszélyt. Ezek a jelek a cipő talpával és a fehér bottal is kitapinthatók, a vakvezető kutyát is segítik, mert megtanították rá, hogy a gazdáját az ilyen burkolatra rávezesse, így ha nem is akar áthaladni a zebrán a látássérült, legalább támpontot kap.
Alapvetően minden felújításnál kellene ilyen jeleket használni, akár épületeken belül is, ennek többféle verziója van. Bősze György kiemeli, a Nádasdy utcában Szombathelyen példaértékű, ahogy kivitelezték a gyalogátkelőt. Van, amikor az ő véleményét is kikérik, így történt a Vörösmarty és a Kiskar utcák esetében is. A legrosszabb, amikor a zebra egyik végén jól elhelyezett jelek segítik az arra közlekedő sorstársakat, a másik oldalon pedig hiába keresik a zebrától elvezető jelzéseket.
A járdák javítása is fontos lenne, mert tele vannak gödrökkel, tócsákkal, villanyoszlopokkal, választások előtt vállmagasságban lévő plakátokkal, így fehér bottal is nagyon nehéz közlekedni.
Még több beszélő jelzőlámpára lenne szükség. Az egyesület tíz zebrát jelentett most le az önkormányzatnak, amelyeknél jó lenne legalább beszélő lámpa. Ezek a látássérültek által legtöbbet használt csomópontok. De az egyesület minden tagjának van már jelzőlámpa távirányítója is. Ez olyan, mint egy kulcstartó 4 nyomógombbal. Például érzékeli a jelzőlámpa színének változását, hangosan mondja, ha vált a lámpa. Használója csak akkor lép le az úttestre, amikor még van ideje biztonságosan átérni a zöld jelzésen.
Nemcsak ilyen távirányítót kapnak a tagok, hanem számos más segédeszközt is kipróbálhatnak, kölcsönözhetnek. Ha pedig tesztelték és megfelel nekik, Györgyék segítenek a beszerzésben.
Fogyatékosságügyi tanácsadókhoz, a megfelelő szakemberekhez irányítják azokat, akiknek valamilyen problémájuk akad. Klubdélutánokat tartanak a közösségi helyiségükben, amit az önkormányzattól kaptak. Előadókat is hívnak ezekre a programokra. Közösen főznek, kézműveskednek, sőt még kirándulnak is.
Hatezer ember vakul meg évente
Az egyesület jelenleg 140 tagot számlál, de csak húszan-huszonöten aktívak közülük. Györgytől megtudjuk, két statisztika szerint is kiesnek a rendszerből a rászoruló sorstársaik.
Az egyik statisztika a népszámláláskor jött ki, amikor 80 ezer ember vallotta magát látássérültnek, ennek a csoportnak alig 10 százaléka tagja a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének, aminek a vasi az egyik tagszervezete.
Egy másik kimutatás szerint napjainkban hatezer ember vakul meg évente Magyarországon. „Hol van ez a sok látássérült ember?” – kérdezi György. Minden megyében van egyesületük a látássérülteknek, mégsem találják meg egymást.
„A GDPR bevezetése óta még nehezebb lett a helyzetünk, ami a vak és gyengénlátók felkutatását illeti. A legnagyobb jószándékkal sem tudnak segíteni az Államkincstár vagy a Kormányhivatal munkatársai, az orvosok, de a szociális szférában dolgozók sem, hiszen a szembeteg emberek adatait nem adhatják ki még az egyesületnek sem, így mindenkinek joga van nem kapni segítséget” – magyarázza az elnök. Most az a tervük, hogy a megyében megkeresik a szociális szolgáltatókat, önkormányzatokat, egyházakat, házi betegápolókat, hogy a látókörükben lévő látássérültek értesüljenek az egyesület létezéséről.
Fontos feladat az érzékenyítés
A csapat másik fontos küldetésének tartja a társadalom, azon belül is elsősorban a gyerekek érzékenyítését a sérült emberek iránt. Ezért érzékenyítő programokat tartanak, iskolákban, óvodákban, táborokban, falunapokon, ahol azt mutatják meg a fiataloknak, hogyan élnek ők, milyen beszélő, hangjelzést adó, tapintható eszközöket használnak. Elmagyarázzák, hogyan segíthetnek egy vak embernek. Az ilyen alkalmakra gyakran visznek vakvezetőkutyát, játékos feladatokon keresztül mutatják be, milyen kihívások elé kerül nap mint nap egy vak ember.
A gyerekek bekötött szemmel játszhatnak a vakoknak átalakított társasjátékokkal, zöldségeket, gyümölcsöket, pénzérméket ismerhetnek fel, cipőt fűzhetnek, zoknit párosíthatnak, vagy tapintással ismerhetnek fel mindennapi használati tárgyakat. A fűszereknél a szaglásukra, a különféle hétköznapi hangok felismerésénél pedig a hallásukra hagyatkozhatnak. De szimulációs szemüveggel megtapasztalhatják azt is, hogy mit lát egy szembeteg ember.
Az egyesület láthatatlan vacsorákat is szervez, ahol a vállalkozó kedvűek bekötött szemmel, egy látássérült ember instrukciói alapján ehetik végig a menüt.
Az idei Savaria Karneválon is ott lesznek, a Civil Udvarban várják az érdeklődőket. Akiknek pedig van látássérült ismerősük, ne felejtsék el megemlíteni neki az egyesületet, lehet, hogy még nem hallott róla. De az is lehet, hogy a Nyugat.hu-t böngészve értesül egy vak ember az egyesület létezéséről, hiszen sokan közülük interneteznek. Ez is megoldható egy képernyőolvasó program telepítésével, bár sajnos 100 weboldalból csak 3-4 van úgy kialakítva, hogy egy látássérült is problémamentesen tudja használni.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.