Vissza a társadalomba: sorsfordulók az átmeneti szállón

A Hajlék Nélküliek Jövőjéért Alapítvány fél évvel ezelőtt komoly áldozatok árán létrehozott átmeneti szállója csakúgy, mint lakói, küzd a jövőjéért. A Sorsfordító néven ismert társadalmi re-integrációs program Magyarországon egyedülálló módszert alkalmaz a hajléktalan-ellátásban: a pályázat útján bekerült lakók havi húszezer forintos lakhatási bér mellett előtakarékoskodnak. A cél, hogy az egy éves közös munka után a saját lábukon állva, önállóan is képesek legyenek folytatni az életet.

A Hajlék Nélküliek Jövőjéért Alapítvány átmeneti szállója teljesen más, mint amilyet a hajléktalan ellátásban járatlan ember magában elképzelhet. Leginkább egy kulturált egyetemi kollégiumhoz hasonlít. Ízlésesen berendezett hálók, a pároknak külön intimszoba, hangulatos, kényelmes közösségi tér, könyvtár, jól felszerelt konyha, tiszta fürdő- és mellékhelyiségek. Régen raktárépület volt, amelyet 10 millió forintból újítottak fel és rendeztek be. Az épület teljesen akadálymentes.

?Alapítványunk mindig is kereste az új utakat, a legkorszerűbb módszereket. Sorsfordító programunk, amely hajléktalan családoknak segít visszatérni a társadalomba, már öt éve működik. Az átmeneti szálló működéséhez kapcsolt szakmai program egyedülálló a mai hajléktalan ellátásban, hiszen nem csupán szállást ad, hanem valódi segítséget nyújt azoknak, akik képesek felmérni saját erőforrásaikat, és kifelé lépkednek a hajléktalanságból vagy próbálnak nem visszazuhanni a hajléktalan létbe” – mondja Tihanyi Dóra, intézményvezető helyettes.

A jelentkezők a szociális és hajléktalanellátó intézményeken keresztül értesülnek a lehetőségről, majd pályázat útján kerülnek be a programba. Az első hónap ingyenes, majd havi húszezer forintot kell fizetniük a lakhatásért. Fontos, hogy előtakarékoskodjanak, hiszen ez lesz az alapja az önálló életvitelüknek. Az egy hónapos próbaidőt követően a lakó és az alapítvány egy évre szóló ellátási szerződést köt. Az átmeneti szállón jelenleg 26 férfi és 8 nő lakik, 2-5 ágyas szobákban. Házirend van, amit mindenkinek be kell tartania, havonta pedig lakógyűlést rendeznek, ahol a szakemberek és a lakók minden problémát megbeszélnek. Öt szociális munkás, egy pszichológus és családterapeuta dolgozik az intézményben, s emellett a mindennapos orvosi ellátás is biztosított. A munkatársak segítik a lakók ügyintézését, álláskeresését, azaz minden egyes lakó problémájával egyénileg foglalkoznak, és napi 24 órás ügyeletet tartanak.

Visszatérés a társadalom pereméről

A szállóra vezető életutaknak általánosan ismert okai vannak: munkanélküliség miatti rezsitartozás és ingatlanvesztés, válás, amelynek következtében a férfiak otthagyják a lakást a feleségeknek és a gyerekeknek, alkoholizmus, játékszenvedély és más betegségek. Vannak sajnálatosan determinált életutak is, mint például az állami gondozottaké, akiknek egyedül kell gondoskodniuk a jövőjükről. Hasonlóan nehéz helyzetben vannak a bántalmazott nők vagy a börtönviselt emberek. Van, aki a szégyen miatt nem keresi a családját, s van, akinek nincs senkije.

Szilasi Lívia, szakmai csoportvezető kedves, céltudatos fiatal nő. A Hajlék Nélküliek Jövőjéért Alapítvánnyal 2007-ben, a Sorsfordító Program során került kapcsolatba. Egy olyan család mentoraként pályázott az alapítványhoz, ahol az anya egyedül nevelte a gyermekeit, és már nem tudta fizetni az albérletet. Lívia és az alapítvány segítségével azonban sikerült úrrá lennie a nehéz helyzeten, olyannyira, hogy mára nyaralni is el tudja vinni gyermekeit.

Lívia korábbi munkahelyén utcán élőkkel dolgozott öt évig. Ezt követően a Hajlék Nélküliek Jövőjéért Alapítvány felkérte, hogy dolgozzon velük egy pályázaton, és később az átmeneti szállón. Azt mondja, szereti ezt a munkát, mert teljesen új az a szellemiség, ami a szakmai programot, és a szálló működését jellemzi. Nagyon erős a terápiás vonal, és a szándék, hogy egyénileg foglalkozzanak a kliensekkel. Cselekvési tervet készítenek számukra, amelyben a legfontosabb, hogy mindegyiküknek legyen munkája, függetlenül attól, hogy párban élnek vagy sem. Fontos, hogy megtakarított pénzükhöz ne nyúljanak, hiszen ez az ő érdeküket szolgálja. Ezeket a feltételeket a lakók a beköltözéskor vállalják. Példaként említi Zsuzsát és Gábort.

Zsuzsa fodrász volt, azonban vegyszerallergiája miatt ott kellett hagynia a szakmáját. Aztán elvált és fedél nélkül maradt. Munkásszállón lakott, a Korányi kórházból ment munkanélküli segélyre. Szerencsére párjára talált, és most mindketten az átmeneti szállón élnek. A Pilisi Parkerdő Gazdaság pesti oldalon lévő erdeiben végeznek közhasznú munkát. Fejenként 47 ezer forintból élnek, fizetik az átmenetin szállón lakás díját. Ha minden igaz, a Pilisi Parkerdő Gazdaság a közmunka leteltével állományba veszi őket, s akkor akár minimálbért is kereshetnek, és talán új életet kezdhetnek.

Gábor huszonéves, érettségizett fiatalember. Apja és testvére is a szállón lakik. Nem tudták fizetni a lakásuk rezsijét, és szép lassan elvesztették az otthonukat. Megjártak már több hajléktalan szállót is, volt, hogy tizenketten laktak egy szobában. Márciusban kerültek ebbe a biztonságos, családias környezetbe. Gábor szórólapokat terjeszt, alkalmi munkákat vállal, például statiszta a filmforgatásoknál. Van egy álma: eladó szeretne lenni. Ehhez vegyiáru- és élelmiszer kereskedelmi OKJ-s tanfolyamot kell elvégeznie, már ha meg lesz rá a pénz. A 70 ezer forintos tandíj nagy összeg, de bízik benne, hogy első szakmájának megszerzését a munkaügyi központ fizeti.

Nem csak a lakók, a szálló is küzd a jövőért

Persze, sok még a ?ha”, különösen, hogy a segítőknek egyszerre kell küzdeniük az intézmény fennmaradásáért és gondozottjaik jövőjéért. Az átmeneti szálló fenntartása egyre nehezebb, mivel mind az állami-önkormányzati támogatások, mind a non-profit szférának nyújtott támogatások jelentősen csökkentek, ráadásul a fejkvótát is limitálták. Az alapítvány ezért folyamatosan keresi a szponzorokat, ám a téma jellegéből adódóan leginkább a humanitárius célok iránt elkötelezett szervezetek donációjára számíthatnak.

?Nem könnyű most támogatókat találni, pedig a társadalmi szolidaritás olyan eszme, amely a legalapvetőbb morális értékeinket jeleníti meg. Egy társadalmi rendszeren belül több helyes válasz is lehetséges a fedél nélkül tengődő honfitársaink megsegítésére. Mit gondolunk a hajléktalanokról a sztereotípiáink fogságában? Koldusok és alkoholisták, vagy önsorsrontó deviáns emberek, talán csak lusta haszonlesők mindannyian? Az igazi választ tudni sem akarjuk, mert nehéz szembenézni a ténnyel, hogy számtalan ember kerül az utcára, és tengeti nyomorúságos életét úgy, hogy ez nem az ő szabad választása. Nehéz sorsú emberek, akiknek a legkeményebb sors jutott osztályrészül. Akiket a hajléktalanok közül az utcán látunk, csak a jéghegy csúcsát jelentik, túlnyomó többségük láthatatlan. Az utcai lét súlyos nyomot hagy kivetett embertársaink testén, lelkén egyaránt. Segíteni rajtuk igazán csak speciális szakértelemmel, nagy-nagy türelemmel, és nagy elhívatottsággal rendelkező szakemberek képesek” ? mondja Besenyei György ügyvezető.

Az átmeneti szállóról nem csak a hajléktalanoknak, hanem a társadalom többi tagjának is tudnia kellene, talán azért, hogy szép, apró lépésekkel elindulhassanak egymás felé. A Berlini úti átmeneti szállótól nem nagy távolságra van a fényes városközpont, az Andrássy út, a Vörösmarty tér, de a szállólakók számára alig elérhető. Pedig tudják, és álmodoznak arról, hogy van valahol egy szebb, jobb élet, amelytől őket egy világ választja el. Még remélik, hogy nem végérvényesen.

Adta hírül az aspnet.hu

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .