VV-lapozó: Beszélgetés Falvai Balázs építésszel a felújított Sipeki-villáról

Az MVGYOSZ 2024 decemberében újra birtokba vehette a Hermina úti székházat. Ilyen léptékű munkálatokat még soha korábban nem hajtottak végre az épületen, amelynek minden egyes egyedi eleme megújult. A kulisszatitkokról egy igazi bennfentessel beszélgettünk.

Bár az MVGYOSZ berkein belül a felújítást érintő tervekkel kapcsolatban leggyakrabban a Falvai név merül fel, ön mégis azt mondja: nem az ön személye, hanem a DMB Építész Műterem a meghatározó…
Mi egy tervezőcsapat vagyunk, cégünket 2009-ben alapítottuk Nagy Mártonnal és Török Dáviddal. A Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott építészeti tanulmányaink, az egyetemi mestereinknél töltött gyakornoki évek, valamint a doktori képzés során önálló formációvá alakult együttműködésünk segített minket közös gondolkodásunk elmélyítésében. Folyamatos egyetemi szerepvállalásunk elengedhetetlen része szakmagyakorlásunknak, hisszük, hogy munkánk minőségének biztosítéka az egyetemi kutatásokkal megalapozott innovatív, kutató szemléletű hozzáállásunk.

Mi az ars poetica-juk?

Az építészet célja helyek megteremtése. Ez az alkotófolyamat elsősorban nem formák létrehozásában, hanem az építészeti kompozíciók átláthatóságában, érthetőségében testesül meg. Hisszük, hogy a környezeti komfort alapigénye mellett ez a tisztaság teremti meg szellemi értelemben is biztonságérzetünk kialakulását. Munkáinkban arra törekszünk, hogy az építészet formai és tartalmi elemei olyan egységbe rendeződjenek, amely képes valós helyek megteremtésére – ahol biztonságra lelhetünk, ahol önmagunk lehetünk. Volt egy tatai munkánk, egy rehabilitációs telephely kialakítása, ez volt az ajánlás az MVGYOSZ-hez.

Mi tudható az eredeti villa történetéről?

Azt viszonylag sokan tudják, hogy a szövetség tulajdonában álló villa eredetileg Sipeki Balás Béla ügyvéd, törvényszéki jegyző, Zala vármegye főispánja és felesége számára épült. Az építtető műveltségét bizonyítja, hogy az épület tervezőjének Lechner Ödönt kérte fel, aki a kor egyik vitathatatlanul modern, újszerű alkotásaival folyamatosan vitákat kiváltó építésze volt. Az már kevésbé közismert, hogy a villa tervei 1905-ben a Művészet c. folyóiratban, a megvalósult állapot első fotói pedig 1908-ban a Ház c. folyóiratban jelentek meg. Az épület szecessziós stílusú, a kortárs épületekhez képest előremutatóan modern a homlokzat díszeinek síkszerűsége miatt. Sipeki Balás Béla az első világháborút követően visszavonult a közélettől és idejét jótékonysági munkáknak szentelte. A gyermektelen házaspár nagy társadalmi életet élt, házukban rendszeresen tartottak kamarahangversenyeket, irodalmi esteket, a kor számos művésze, közéleti szereplője megfordult náluk. A tulajdonos a Vakokat Gyámolító Országos Egylet elnöke lett, ezt a pozíciót 1944-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. A vak emberek iránti elkötelezettségét mutatja az is, hogy végrendeletében a villát az egyletre hagyta. A vakok szervezete az államosítást követően az épületben maradhatott, majd a rendszerváltás után az ingatlant több részletben visszavásárolva, gyakorlatilag megszakítás nélkül – a mostani felújításig – ezen a helyszínen működött.

Mi volt a vízió a felújításkor?

Az előzmények tükrében projektünkben a műemlék villa felújítását, a toldalék bontását és egy, a kertben elhelyezett új épület felépítését terveztük. Alapvető funkcionális elvünk az, hogy a Sipeki-villát megtisztítjuk minden olyan rárakódott külső és belső toldaléktól, amelyek az eredeti állapot utólagos kiegészítéseként kerültek rá. A villát reprezentatív székházként terveztük kialakítani: benne került elhelyezésre a szövetség irányításához és napi teendőihez szükséges összes irodai munkahely. Az új toldaléképület a villától független, mégis azzal együttműködő épület, földszintjén a szolgáltatásokkal, emeletén a rendezvénytérrel. A víziónk az volt, hogy a tervezett bővítés olyan kompozíciót hozzon létre, amelyben a villa a főszereplő, az új épület pedig egy kerti műtárgyként kialakított építészeti elem. Mivel a villa korának építészetére nem volt jellemző, hogy az épületkontúrból kilépve a helyszínnel is foglalatoskodjanak az építészek, így progresszív elemként értékelhető az előkerti plató és az azt határoló, az épület lábazatával egybeformált mellvédfal. Hosszas keresgélést követően ezen plató rendezetlenül hagyott oldalán találtuk meg a legjobb csatlakozási lehetőséget régi és új között. A villa teljes mértékben kiemelkedik a terepszintből, így a bővítés mellett az alagsor akadálymentes feltárása is tervezési feladat volt. A rámpa és az azt fedő kerti pavilon-tetőzet formailag a villa előtti feltöltés mellvédfalaként indítható el a kompozíció megfelelő folytatásaként, az oldalkerten keresztül, hátrafelé. Ez egyrészt feltárja a villa hátsó homlokzatán kialakított akadálymentes bejáratot, másrészt előtetőként elvezeti a szolgáltatásokhoz érkezőket a hátsó udvarban lévő épületbe. A villa elé beforduló mellvéd így építészetileg helyzetbe hozza a telek legmélyére kerülő új létesítményt.

Maketteket is használtak a tervezés során. Ennek mi volt az előnye?

A makettek visszacsatolásai annak, hogy mi az, amit elképzeltünk. Olyanok, mint egy falatnyi valóság. Varázsuk van. Élők, megnézhetők, megfoghatók. A lényegről beszélnek és azt az állapotot mutatják, ahol éppen tart a tervezés. Munkánk során elengedhetetlennek tartottuk olyan médium használatát, amely egy, a vak megrendelőkkel közös nyelvre épül. Így fejlesztettük azokat a taktilis maketteket, amelyek segítségével a megrendelők, tapintás útján, kognitív téri információkat szereztek a tervezett térkapcsolatokról. Az elmúlt év során számos makettet készítettünk, hogy a megbízókkal érdemben tudjunk a tervekről beszélgetni. A konzultációs kartonmakettek taktilitásban és vizualitásban egyszerre rejlő kettőssége azt bizonyítja, hogy még a mai kor digitális lehetőségei között is van relevanciája a kézi modellezésnek. Az esetleges fény- és nézőpontváltásnak köszönhetően a makettek egy síkbeli ábrához képest többlet élményt adnak a látók számára is.

Milyen nagyságrendű munka volt a felújítás?

Bár a villa és a toldaléképület is emberi léptékű, a nagyságát az adta, hogy a villában minden egyedi. Ráadásul annak egykori végleges tervei nincsenek is meg, így a bontásokkal váltak láthatóvá a régi dolgok. A villa minden egyes eleme fel lett újítva: kandallói, lépcsői, külső homlokzatának műkőelemei, illetve díszbádogos műtárgyai kapták vissza a régi arcukat, míg a fa nyílászárókat újragyártották. 2720 négyzetméternyi vakolat újult meg, 1610 négyzetméteren betonmunkákat végeztek, mintegy 1000 négyzetméteren pedig járófelületet burkoltak, amellett, hogy többek közt a hűtési és fűtési rendszert, illetve a vezetékhálózatot is modernizálták.

Hogyan viszonyul egymáshoz a villa és az új épület?

A villa és az új ház között egy beépítetlen udvart hoztunk létre, amelynek határain a régi és új épület homlokzatai találkoznak. Az új épület két szintje két különböző funkciót lát el: a földszint egy sokoldalú szolgáltató szintként működik, az ide érkező látássérült látogatók használhatják azt. Itt található az ügyfélszolgálat, a segédeszközbolt, a segédeszköz-szerviz, a Braille-nyomda, valamint ez a helyszíne a tankönyvadaptálásnak is. A szövetség számára ugyanakkor nélkülözhetetlen egy állandóan rendelkezésre álló rendezvényhelyszín; ez az új épület emeletén helyezkedik el. A nagyméretű, 299 fő befogadására alkalmas előadóterem a kétszintes, galériás előtéren keresztül érhető el. A régi épületben az alagsorban alakítottunk ki akadálymentes bejáratot. A villában korhűen állítottuk vissza a helyiségeket, amelyek irodaként működnek. A felújítással egy tisztább struktúra jött létre.

A Sipeki-villa fontos kultúrtörténeti emlékünk. Ön szerint mi a legfőbb értéke?

A villa Lechner Ödön munkásságának részeként a magyar építészettörténet narratívájában egy kiemelkedő pontként helyezhető el. A lechneri életmű központjában a díszítéssel történő kísérletezés állt – a korábbi stílusrendek konzervatív szabályainak elvetésével próbált utat nyitni népi formakincsünk felhasználása felé, tette ezt egy nemzeti építészeti stílus megteremtésének vágyával. A népművészet megjelenítéséhez épületeinek nagy, egybefüggő homlokzati felületeit használta. Vele párhuzamosan a nemzetközi trendek is a sík felületek felé fordultak, így egyéni indíttatásból talált rá a korszellemet foglalkoztató aktualitásra. A villa ezért fontos kultúrtörténeti emlékünk: legfőbb értéke a homlokzaton kidolgozott síkszerű esztétikai nyelvezet modernségében és ezzel együtt nemzeti építészetünk tudatosításának jelentőségében rejlik.

Hogyan tekinthetünk a felújított székházra?

Napjainkban, amikor már korábban megsemmisült, komplett műemléképületek épülhetnek vissza a semmiből, kiemelt felelősségünk, hogy az építészetre kulturális kérdésként is tekintsünk. Hisszük, hogy lehetséges olyan építészetet létrehozni, amely a másolás vagy a kontrasztosság (régi-új didaktika) helyett szellemileg kortárs, ugyanakkor a történeti hagyományok tiszteletén és továbbvitelén alapul, ezáltal az építészeti kultúra folytonosságának hordozójává is válva. Éppen ezért fontosnak tartjuk, hogy a Sipeki-villa felújítására és bővítésére folytatásként tekintsünk, önazonos elemekkel kiegészítve azt. Építészeti kompozíciónk a meglévő történeti elemekből építkezik. A közlekedőépület a meglévő kerti támfal folytatása, a fölé emelkedő rendezvénytér pedig a villa főhomlokzatának előkerti platóján lévő télikerttel analóg szerkesztésű. A részletek szintjén az eredeti lábazat folytatása, az ornamentális formaelemek használata, az anyaghasonlóság mind-mind tudatos eszközök a folytonosság erősítéséhez. Tervünk nem kívánt modern lenni, hanem a pavilonnal a villakert továbbépítésének kortárs interpretációját szeretné nyújtani, hogy múlt és jelen élő egységgé váljon.

Tóth Andrea

(Az interjú a Vakok Világa folyóirat 2023 decemberi lapszámában jelent meg.)

Fotó: Falvai Balázs portréja – Építészfórum 2021

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .