A MEOSZ elnöke a közjogi méltóságoknak és a miniszternek írt levelében úgy fogalmaz: „Szövetségünk büszke a hazánkat képviselő sportolókra, az elért eredményeikre, mellyel hozzajárulnak Magyarország megbecsüléséhez. …Nemzeti összetartozásunk elengedhetetlen tartozéka, hogy a megbecsülés során ne tegyünk különbséget a sportolói eredmények jutalmazása között. Minden magyar állampolgárnak, aki hazánkat képviseli, egyenlő megítélés alá kell esnie. Nincs különbség olimpiai és paralimpiai teljesítmény között! Csak az ember van, az elért teljesítmény és a mögötte levő erőfeszítések! Nincs ép és fogyatékos sportoló, csak magyar sportoló! A magyar társadalomnak és az azt képviselő kormányzatnak tetteivel, döntéseivel ezt kell képviselnie! Ne legyen megkülönböztetés magyar ember és magyar ember között, mert közülük néhányan fogyatékossággal élnek! Csak eredmény van, amely hozzájárul Magyarország dicsőségéhez!“ A MEOSZ szerint a különbségtétel azt üzeni a társadalomnak, hogy az olimpián és a paralimpián elért eredmények nem egyenértékűek, a paralimpián résztvevő sportolók másodrendűek, akik teljesítménye kevesebbet ér. A Szövetség azt várja az államtól, hogy egyenlő megítélés szerint jutalmazza a sportolókat, és ne tegyen különbséget a fogyatékosságuk alapján. A jutalmazási rendszer átgondolását kérik azért is, mert a paralimpikonok jutalma az előző paralimpiához képest is csökkent, ami elfogadhatatlan, különösen annak fényében, hogy korábban volt már gyakorlat az olimpikonokéval azonos jutalmak kiosztására. A társadalmi tudatformálás legjobb eszköze lenne, ha paralimpikonjaink ismét azt az elismerést kapnák meg, mint olimpikon társaik – írja a MEOSZ elnöke, aki azt kéri Áder János köztársasági elnöktől, Orbán Viktor miniszterelnöktől és Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől, hogy támogassák a Szövetség javaslatát, és tegyenek meg minden szükséges lépést ezért a nemzeti összetartozást erősítő kezdeményezésért.