Boldogan élik meg a hírhedt Topház volt lakói, hogy megmentették őket

Élhet-e valaha normális életet az, aki gyermek- és fiatalkorát fogyatékosotthonban töltötte? A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szerint igen, és ezt most Gödön igyekeznek bebizonyítani. „Szeretem, ha nyugodt a környezetem, és nem korlátozzák, hogy hova menjek. Az is fontos, hogy az ember olyanokkal legyen, akik értik és szeretik” – mondja a 48 éves, nyugodt és kiegyensúlyozott Tibor, […]

Élhet-e valaha normális életet az, aki gyermek- és fiatalkorát fogyatékosotthonban töltötte? A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szerint igen, és ezt most Gödön igyekeznek bebizonyítani.

„Szeretem, ha nyugodt a környezetem, és nem korlátozzák, hogy hova menjek. Az is fontos, hogy az ember olyanokkal legyen, akik értik és szeretik” – mondja a 48 éves, nyugodt és kiegyensúlyozott Tibor, és hozzáteszi: „én sajnos nem tudok magamnak ilyen otthont építeni”. Mégpedig azért, mert a férfi fogyatékos, szüleinek nem kellett, s ezért születésétől kezdve intézetekben élt, legutóbb Gödön. A közelmúltban tizenegy, hasonlóan értelmi fogyatékos társával együtt beköltözhetett egy gyönyörűen és az igényeik szerint felújított kertes házba ugyancsak Gödön.

Ők az elsők, akik támogatott lakhatásra cserélhették azt a bentlakásos szociális intézményt, amelyet egykor Topháznak, ma Gondviselés Házának neveznek. Az intézetből kikerülő lakók éppen úgy élhetnek majd, mint bárki más: dolgozni járnak és pihennek, főznek, mosnak magukra, s a házat is ők tartják rendben. Maguk választhatták ki a bútorokat, még azt is, hogy milyen bögrét és étkészletet szeretnének. Ottjártunkkor pedig, alig egy héttel a beköltözés után, csillogó szemmel mutatták a szépen beágyazott, rendben lévő szobákat, a hatalmas konyhát.

Nem ok nélküli a boldogságuk: ők mindannyian az értelmi fogyatékkal élőket gondozó, gödi Topháznak nevezett speciális gyermekotthon lakói voltak egykor. Ez az az intézmény, ahol 2016–2017-ben tragikus állapotokat találtak az angol Mental Disability Advocacy Centre munkatársai, tényfeltárásukból nemzetközi botrány lett. Egy ombudsmani jelentésben is úgy jellemezték a Topházat, hogy „az intézmény kifejezetten gazdátlan, elhanyagolt érzést kelt, a fertőzésmentes és higiénikus környezet csak részben biztosított”.

Gödön, az egykori Schäffer-kastélyból átalakított, és a célra tökéletesen alkalmatlan épületben 1977-ben kezdett működni az értelmi fogyatékos, mozgás- és halmozottan sérült gyermekek ápolására hivatott gyermekotthon, száz férőhellyel. Ahogy az évtizedek alatt nőttek a benne lakó gyerekek, úgy változott meg az intézmény is, ahol ma már a felnőttek vannak többségben, köztük néhányan olyanok is, akik egész eddigi életüket ott élték le, és sokan, akiknek több mint egy évtizede ez a lakóhelyük.

Az otthonnak egy, a botrány után született kormánydöntéssel, 2018 júliusában lett a Magyar Máltai Szeretetszolgálat a fenntartója, s bár ezzel nem szűntek meg egy csapásra a korábbi gondok, a fenntartóváltással szemléletváltás is érkezett Gödre. Nem az a cél, hogy a lakók az intézetben éljék le az életüket, hanem hogy képessé váljanak az emberhez méltó életre. Ehhez a 200 fős intézmény leépítésén keresztül vezet majd az út.

A terv – és az uniós elvárás is – az, hogy miután erre a lakókat és a hozzátartozókat felkészítették, fokozatosan „kitagolják” az intézményt kis létszámú, 10–12 fős lakóotthonokba.

Persze sokaknak olyan az állapota, hogy nem tudnak kiköltözni, de a szeretetszolgálat – amely a közösségi befogadás elősegítéséhez csaknem kétmilliárd forintos állami támogatást is kapott – ígérete szerint a gödi intézmény is alaposan átalakul majd. A kiköltözéshez eddig hét házat vett meg a szervezet, Göd mellett a közeli Erdőkertesen, Őrbottyánban és Veresegyházon, s ezeket 2021-ig fokozatosan hozzáigazítják majd a beköltözők igényeihez.

„A fogyatékkal élők is vágynak arra, hogy önállóbban élhessenek.

Az intézményi élet ezt nem teszi lehetővé, de az otthonba költözéssel azok a tudások és képességek, amik bennük vannak, fejlődésnek indulhatnak” – indokolja motivációjukat Morva Emília, a Máltai Szeretetszolgálat régióvezetője. A költöztetést nagy munka előzte meg. „Mindenkit meg kellett ismernünk, tudnunk kellett, hogy mitől lesz jókedvű vagy szomorú, mi az, ami örömet, és mi az, ami fájdalmat okoz neki” – fogalmaz Morva, hozzátéve: minden bentlakó egyéni szükségleteit is felmérték.

Ennek alapján választották ki az önálló életre leginkább alkalmasak csapatát, akikkel a szeretetszolgálat vezetői és munkatársai közösen beszélték át, milyen kihívások várnak rájuk, milyen készségekre lesz szükségük. Az első tizenkét kiköltözőt a lehető legönállóbb életre készítették fel: tanultak háztartási ismereteket, közlekedést, kommunikációt, önismeretet, informatikát, pénzkezelést, időbeosztást.

A lakókat azonban nem hagyják magukra, a nap 24 órájában velük lesz egy munkatárs, aki minden segítséget megad, amire szükségük van.

„Hét év után szokatlan volt a csend, egyenesen olyan, mintha királyi kastélyban érezném magam” – meséli legmeghatározóbb élményét Tibor, aki örül, hogy végre van egy otthona, ahol nyugodtan hallgathat zenét. Az új lakók mindegyikének van már terve a jövőre nézve. Az egykori paralimpikon Tibor például szeretne újra sportolni, van, aki még sohasem ült egyedül buszon vagy lépett ki a kapun, és most ezt szeretné kipróbálni, és olyan is, aki a sok szakácskönyvéből végre szeretne megtanulni sütni és főzni. Csupa olyan hétköznapi dolog, amelyek nem is tűnnek fel annak, akinek ezek az élet természetes részéhez tartoznak.

(megjelent: HVG, 2020. 08. 10.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .