„Volt, hogy hátat fordított az eladó” – maszkban siketként és nagyothallóként

Bele sem gondolunk, milyen akadályokba ütközhetünk, ha a kommunikáció egyetlen útja a szájról olvasás. A Metropol arra volt kíváncsi: hogyan boldogulnak a siket és nagyothalló társaink, illetve hogyan tudjunk mi magunk is segíteni őket.

A bevezetett korlátozások már nem csak a zárt terekben írják elő a maszk használatot, hanem a köztereken is, vagyis szinte állandóan hordjuk a járvány terjedését megelőzendő. Sokan bele sem gondolunk egy beszélgetés során – mert természetes -, hogy így is értünk, visszakérdezünk, főleg fontos helyzetekben, mint amikor az egészségünkről van szó. Képzeljük csak el, hogy covid-helyzetben kórházba kerülünk, és nem értjük, amit az orvos mond például arról, hogy milyen kivizsgálások szükségesek.

„Zavar ez a maszkos helyzet”

„Siketen születtem, de integráltan, halló személyek között nőttem fel, ezért a beszéd és a szájról olvasás útján szoktam kommunikálni. Az évek során kialakult az a rutin, hogy általában gond nélkül, önállóan tudok kommunikálni. Zavarnak ezek a „maszkos helyzetek„, ezért inkább kerülöm a személyes találkozásokat. Ugyanis kellemetlenül érzem magam, amikor a legegyszerűbb szituációkban sem értem, hogy mit szeretnének mondani nekem az utcán vagy a boltban” -osztja meg gondolatait dr. Loványi Eszter a Metropollal.

„Nem bocsátanám meg magamnak, ha bárki miattam fertőződne meg”

A másik oldalon, azt sem bocsátanám meg magamnak, hogy valaki (pl. ügyintéző vagy nekem „tolmácsoló” családtag) azért fertőződne meg, mert miattam lehúzza a maszkját. Próbálom a lehető legpozitívabban megélni és felfogni ezt az időszakot: napról napra tudatosítom magamban, hogy annak kell örülnöm, hogy egyelőre mindenki egészséges a családban és a modern technikának köszönhetően már videoprogramokon keresztül beszélgethetek ismerősökkel, részt vehetek értekezleteken – folytatja.

dr. Loványi Eszter az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán dolgozik, emellett a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület tagja (Fotó: Járdány Bence/ Metropol)

Ha nagy a baj és nincs tolmács, a maszkot pedig tilos levenni, akkor segítenünk kell a kommunikációt!

Hogyan segítsünk?

• Ne ijedünk meg, attól, hogy valaki nehezen kommunikál, figyeljünk, és kérdezzünk, ha nem értjük.
• Olyan átlátszó maszk használata, ami nem párásodik szintén nagyon nagy segítség lenne a beszédértésben.
• Néha egy darab papír és egy ceruza a legjobb eszköz arra, hogy megértsük egymást.

Egy kis odafigyeléssel már meg is tettük az első lépést, hiszen a pozitív hozzáállás a legnagyobb segítség:

„Empatikus hozzáállás nélkül nehéz boldogulni, pláné olyan – a járványhoz hasonló – ismeretlen helyzetben, amiben mi, hallássérült emberek sem vagyunk rutinosak, hiszen nem volt elég időnk felkészülni és „kidolgozni” hatékony megoldási stratégiákat. Azonban, ha nyitottan közelítenek hozzánk, együtt biztosan ki tudunk találni megoldást (pl. leírjuk papírra, amit mondani szeretnénk egymásnak)”-ismerteti tapasztalatait Eszter.

Sajnos vannak negatív tapasztalatok is

„Előfordult egy boltban, hogy maszkban kérdeztem valamit az eladótól, és annyira váratlanul érte a szokatlan kiejtésem, hogy inkább megfordult és két polccal arrébb ment…”– meséli negatív benyomását Eszter.

Eszter és hűséges társa Mák (Fotó: Járdány Bence/ Metropol)

A kutya a legnagyobb segítség, és egyben közeledési lehetőség az emberekhez

„Felbecsülhetetlen számomra az, hogy Kuku és Mák, a vizsgázott hallássérült-segítő kutyáim a hangok jelzésén túl, a kommunikációs akadályok leküzdésében is tudnak segíteni. Ugyanis elterelik a figyelmet a szokatlan kiejtésemről, pozitív légkört teremtenek akkor is, ha valakit esetleg váratlanul ér a beszédem. Amikor a kutyáim velem vannak, sosem vagyok magányos, hiszen gyorsan bevonzzák a beszélgetőtársakat („Jaj, de édes kutya! Látom, hogy segítőkutya. Hogyan segít?”) Ha rajta van a hám, akkor pedig szinte garantált, hogy „tömeg” gyűlik körénk. Mák ilyenkor mindig boldogan hátra csapja magát, és hamarosan jó néhány simogató kéz lepi el a hasát.”

„A maszk miatt nem értem, hogy mit mondanak a kedvesen érdeklődő emberek, hiszen nem tudom leolvasni a szájukról. Már alig várom, hogy újra felszabadultan beszélgethessünk Mák körül, akár az utcán, akár valamilyen rendezvényen, programon. Persze, ami a legfontosabb: ez azt is jelentené, hogy véget ért ez a nehéz időszak és már nem betegszenek meg emberek”– fejezi be Eszter.

Magyarországon körülbelül 70 ezer siket és nagyothalló van, jogilag nyelvileg és kulturálisan kisebbségnek számítanak, tehát van saját nyelvük. A kormány intézkedéseinek köszönhetően a siket jelnyelvi tolmács már külön szakma. Ezt a szép hivatást választotta Farkas Diána is.

A jelnyelvi tolmácsok munkája továbbra is nagyon fontos

„Én úgy látom, hogy a tolmácsok munkája ugyanolyan fontos mint eddig, néhányaknak még fontosabb is. Sok olyan hallássérült van, aki annyira jól olvas szájról, hogy a mindennapjaiban (szinte) semmihez nem veszi igénybe tolmácsok segítségét, de a maszkkal erre a képességükre nem támaszkodhatnak. Ebből fakadóan volt például egy bírósági munkám nemrég, ahol az ügyfélnek csak azért volt szüksége tolmácsra, mert a bírónő nem vehette le a maszkot, a hölgy pedig nem bízott eléggé a hallókészülékében, hogy mindent meg fog érteni.”

Farkas Diána jelnyelvi tolmács(Fotó: Metropol)

Olyan átlátszó maszkra lenne szükség ami nem párásodik

„Szerintem nagy segítség lenne az átlátszó maszkok szélesebb körű terjesztése, a sima orvosi maszk helyett. Sajnos az sem teljesen jó megoldás, mert nekem van ilyen maszkom, de a párásodást, kicsapódást nem lehet megakadályozni. A semminél jobb, de ahol lehet elszoktuk érni, hogy a távolság megtartásával ugyan, de a maszkokat levehessük legalább azokra az időkre, amikor fontos információátadás történik”– zárja gondolatait Diána.

Forrás: METROPOL)

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.