Pályaelhagyóként vigyáz arra, hogy ne térjenek le a pályáról

Közgazdászként végzett, de előbb-utóbb konduktorként szeretne dolgozni, mozgássérülteket segíteni. Közben civilben látássérültekkel fut és úszik együtt. Ezer Andrea pályaelhagyóként segít, hogy a rászorulók úgymond ne tévesszék el a pályát.

Egyáltalán nem ritka, hogy egy 18 éves fiatal a középiskola elvégzése után még nem tudja, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Így volt ezzel a tolnai Ezer Andrea is. Szerette a matematikát és a történelmet, ezért jelentkezett a budapesti közgazdaságtudományi egyetemre. Mivel nagyon jó tanuló volt, fel is vették, s annak rendje és módja szerint elvégezte az iskolát. Később a jogi szakoklevél megszerzése sem „mentette meg” attól a felismeréstől, hogy nem feltétlenül közgazdászként képzeli el az életét. Valami más, emberközelibb hivatásnak szeretne élni. Még az egyetemen, barátnőjének barátnője által ismerte meg a konduktori munkát, és döntötte el, hogy ez az, amit igazából, hivatásként szeretne csinálni.

Közgazdász diplomával a zsebében tehát beiratkozott a budapesti Pető Intézet konduktor képző iskolájába, ami ettől az évtől a Semmelweis Egyetem Pető András Karaként működik. A képzés négy éves, nappali tagozatos, Andrea most harmadéves. Azt tanulja, miként lehet a mozgássérült gyerekeket megtanítani arra, hogy lehetőség szerint minél önállóbb, teljesebb életet tudjanak élni.

Az újabb tanulmányai megkezdésével lényegében egy időben jelentkezett önkéntesnek egy, a mozgás örömét a sérült emberekkel megismertető fővárosi civil szervezethez, a SUHANJ! Alapítványhoz. Segítőként három éve fut, illetve úszik, elsősorban látássérült fiatalokkal. – Én vagyok a szemük – fogalmazott Andrea, aki az önkéntes feladatai mellett havi húsz órában gazdasági, pénzügyi feladatokat is ellát ennél a szervezetnél. Bár ez a munka az iskola elméleti és gyakorlati oktatása mellett időben nagy leterheltséget jelent, segít abban, hogy a gazdasági életben megszerzett ismereteit szinten tartsa.

Az alapítvány szervezésében hetente kétszer tartanak futóedzést a Margitszigeten. A gyakorlatban ez úgy zajlik, hogy az önkéntes és a látássérült közösen egy textilszalagot fog, így biztosítva a közvetlen kapcsolatot. Ők együtt, párban futnak, a segítő közben szóban is irányítja a nem látó futótársát. Egy-egy edzésen általában 20–30 fős csapatban futnak, attól is függ a létszám, hogy az önkéntesek közül ki ér rá éppen. Az alapítvány sérült tagjainak segít abban is, hogy versenyeken is megmérettessék magukat. Kisebb csoportokban, de általában 60–70 fős csapatként vágnak neki a távoknak. A fővárosi és a vidéki futófesztiválokon jellemzően nagy a tömeg, ott több segítő kell egy-egy látássérült sportolónak. Versenyen a szalaggal összekapcsolt páros mellett-előtt általában két másik kísérő is fut, és önkéntes segítők várják a frissítő pontoknál a versenyzőket.

Andrea gyermekkorában kiváló úszó volt, 17 éves koráig a Szekszárdi Vízmű SE színeiben versenyzett. Az úszással ma sem hagyott fel, általában heti egyszer megy uszodába, ebben az esetben is segítőként. Igaz, a medencében, a kötelek határolta sávokban a látássérültek jól tájékozódnak, a segítés így is elkel. Természetes vizek esetében nyilván más a helyzet, de ott sincsenek leküzdhetetlen akadályok: Andrea például idén látássérült sporttársával úszta át a Balatont. És hogy mi a vonzó abban, hogy valaki önkéntes segítőként, sérült emberekkel együtt sportol? Andrea elmondta, hogy bár a futás egyéni sport, de ezáltal közösségi élménnyé válik.

Az önkéntes segítőbe vetett hit és bizalom alapján megosztják a nehézségeket, s megosztják a sikert és az örömöt is egy-egy táv teljesítésekor. A közös mozgás pedig összehozza a társaságot, barátságok szövődnek, edzésen, versenyen kívül is összejárnak már a csapat tagjai. – És – teszi hozzá Andrea – amellett, hogy segíteni mindig jó, rengeteg dolgot lehet tanulni is a sérült emberektől. Ők példát mutatnak abban, hogyan lehet igazán küzdeni, elfogadni saját korlátainkat, s ezzel együtt teljes, értékes, emberi mivoltunkhoz méltó életet élni.

Indult már látássérült segítőként triatlon versenyen is. A kerékpározást ilyenkor tandem biciklivel oldják meg. A szervezetnek van egy akadálymentes fitneszterme is, Andrea ott hetente csoportfoglalkozásokon edz sérült sporttársaival.

Maraton futókocsival

A mozgássérültek általában kerekes székkel vesznek részt a futóversenyeken, nekik ehhez nem kell segítség, legfeljebb a sporteszközüket kell kijuttatni a versenyre. Ugyanakkor vannak olyan sérült gyerekek is, akik csak passzívan tudnak részt venni egy-egy megmozduláson, de élvezik a versenyek hangulatát. Őket a babakocsihoz hasonló úgynevezett futókocsikba ültetik, melyet a segítők futva tolnak a táv végéig. Andrea élete első maratoni távját is futókocsival teljesítette, Firenzében. Látássérült sportolókkal azért ennél rövidebb versenyeket szoktak választani, általában 5-10-20 kilométeres távokon indulnak. Így a szekszárdi Borvidék Félmaratont is többször teljesítették már.

Indult már látássérült segítőként triatlon versenyen is. A kerékpározást ilyenkor tandem biciklivel oldják meg. A szervezetnek van egy akadálymentes fitneszterme is, Andrea ott hetente csoportfoglalkozásokon edz sérült sporttársaival.

Forrás:teol.hu

A rádiót önkéntes formában, nonprofit módon üzemeltetjük. Azonban a működtetés költségeit már nem tudjuk kitermelni saját pénzből (szerverek üzemeltetése, karbantartása). Amennyiben lehetősége van, kérjük támogassa a Hobby Rádió éves 120000 Ft-os működési díját!
Net-média Alapítvány (Magnet Bank): 16200113-18516177-00000000
Utalás közleménye: támogatás
Köszönjük, ha nekünk adja adója 1 %-át!
Adószám: 18129982-1-41

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.