Példa

Dr. Balogh már majdnem becsukta a liftajtót, amikor észrevette, hogy egy fiú, kezében mobillal szalad a kaputól a lift felé. Kitárta az vasajtót, de a fiú nem szállt be rögtön, félrefordulva telefonált. Dr. Balogh intett, hogy akkor ő menne, és a nyomaték kedvéért az órájára pillantott. A fiú egy pillanatra elemelte a füléről a telefont, […]

Dr. Balogh már majdnem becsukta a liftajtót, amikor észrevette, hogy egy fiú, kezében mobillal szalad a kaputól a lift felé. Kitárta az vasajtót, de a fiú nem szállt be rögtön, félrefordulva telefonált. Dr. Balogh intett, hogy akkor ő menne, és a nyomaték kedvéért az órájára pillantott. A fiú egy pillanatra elemelte a füléről a telefont, elnézést kért, és beugrott a liftbe.

Odabent folytatta. Arról beszélt valakivel, hogy el kellett kezdenie készülni az érettségire, és hogy egy kukkot sem ért a szöveges példákból. Egy telefon árát húsz százalékkal felemelték, hadarta, karácsony után meg leengedték 25%-kal. Ez a telefon most hatvanötezer forintba kerül, és ő képtelen ezt az egészet megoldani. Egyszerűen nem érti, mi ez az egész hülyeség. Dr. Balogh hallgatott, biccentett, aztán a harmadikon kiszállt. A srác valahová feljebb ment, nem tudni, hányadikra.

Az ügyvéd bement az irodába, átvette a titkárnőtől a papírokat, és azon tűnődött, hogy ő hogy imádta annak idején a matekot. Tanárnak készült, de a jelentkezésnél aztán kiderült, hogy az apja hallani sem akar erről. Méghogy matektanár! Vagy fizikatanár! Egy középiskolában! Az apja őrjöngött, csapkodta az ajtókat. Végül jogra jelentkezett, ahogyan korábban mindenki a családban, és el is végezte szépen az egyetemet.

Leült az íróasztalához, szórakozottan lefirkantotta egy lapra: 1,2 • X • 0,75 = 65 000. Délben volt tárgyalása, előtte a kapualjban felerősítette a rövid szöveges példát a megoldással a hirdetőtáblára. Megkereshette volna azt a srácot, de se ideje, se kedve nem volt nyomozni. A házban különben is sokan nehezteltek az ügyvédi irodára, főleg az idősebbek közül, akik nem nézték jó szemmel, hogy idegenek jönnek-mennek a körfolyosókon.

Este hat körül, amikor visszatért az irodába, meglepődve látta, hogy a kézzel leírt példa és a megoldás eltűnt, ki van viszont rajzszögezve egy másik, újabb feladat. Elmosolyodott, közelebb lépett, előkotorta a szemüvegét:

„Az áruszállító cég grammonként számolja fel a szállítási költséget. A csomagolással együtt a kézműves festett tál súlya 750 gramm. A csomagolás maga a doboz 12%-a. Milyen súlyú a benne lévő tál?” Dr. Balogh magában azt dünnyögte, hogy ez azért pofátlanság, amikor valaki megérintette a vállát.

Emi néni volt az. Emi néni a házban lakott, évek óta ő takarította lépcsőházat és ügyvédi irodát is, miközben ápolta a cukorbeteg, mogorva férjét, akinek tavaly levágták a lábát.

-Jaj, ügyvéd úr, hát akkor maga tette ki azt a jó kis példát, az Isten áldja meg érte! A férjem egész izgalomba jött, mindjárt neki is látott megcsinálni! Imádja a tévés vetélkedőket is, de ez, ha látta volna, egészen tűzbe hozta! Visszajött az életkedve, ült a konyhában, és csak írogatta a számokat!

Emi néni beszállt a vödörrel a liftbe, dr. Balogh pedig vitte magával az új példát. Pofonegyszerű volt. Amint felért, hamar ráfirkálta a nyomtatott lap aljára kézzel a megoldást. Magához vett néhány dossziét, elintézett egy telefont, és már indult is haza. A titkárnő még dolgozott, visszaszólt neki az ajtóból, hogy másnap reggel csak tízre jön. Lehívta a liftet, ami a kijelző szerint fent, az ötödiken állt. Amikor belépett a vasajtón, szembetalálta a magát a reggeli fiatalemberrel.

A fiú fülig vörösödött, és megköszönte a szíves segítséget.

– Nem leszek ám a magántanára – mosolyodott el dr. Balogh, és átnyújtotta a második lapot is.

– Nem is gondoltam – felelt a fiú. – Csak hát… kétségbe vagyok esve. Nem megy nekem a matek, pedig a felvételihez kellene.

– És hova készül? – érdeklődött dr. Balogh.

A fiú még vörösebb lett, és a padlót bámulva azt válaszolta, jogra. Illetve… a szülei szeretnék, ha oda menne. Ő inkább a konzit választaná. De az apja szerint az nem rendes foglalkozás. Azt mondja, majd akkor művészkedjen, ha már lesz egy kenyérkereső szakmája.

– Hát, nem tudom – válaszolt tárgyilagosan dr. Balogh. – A matek mindenhez kell. Keressenek egy jó magántanárt!

Kilépett a liftből, elindult a mélygarázs irányába. Folyton előtte volt annak a fiúnak a nagy, szomorú szeme. Ha annak idején vállaltak volna gyereket a feleségével, most ilyen korú lehetne.

Másnap reggel Emi néni, aki éppen a havas cipők nyomát mosta fel a lépcsőházban, meglepődve olvasta a hirdetőtáblán a fehér lapra nyomtatott, rövid üzenetet:

„Kedves fiatalember! Ne menjen ügyvédnek, ha nem akar. Válasszon olyan szakmát, amit szeret! Ha szereti, meg is fog belőle élni, higgyen nekem. Jelentkezhetne a konziba is, és mellette elmehetne zenét tanítani, például. Üdvözlettel: az ön magántanára, dr. Balogh.”

(megjelent: Nők Lapja, 2020. 01. 15.)

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .